Wartha Vince
vegyészmérnök, kémikus
Születési adatok
1844. július 17.
Fiume
Halálozási adatok
1914. július 20.
Budapest
Temetési adatok
1914. július 22.
Budapest
Rákoskeresztúr
Család
Sz: Wartha Vince (†1880. nov. 15. Budapest. Temetés: 1880. nov. 17. Kerepesi út) cs. és kir. katonai tisztviselő, Rossi Josefina (†1878. ápr. 11. Budapest. Temetés: 1878. ápr. 12. Kerepesi út). Testvére: Wartha Mária, Wartha Zsófia, Krecsán Vilmosné Wartha Jozefina (†1908. nov. 14. Budapest. Temetés: 1908. nov. 15. Kerepesi út), Arnold Jánosné Wartha Anna és Wartha Antal. F: 1. Heussi Zsófia (†1886) egy zürichi egyetemi tanár leánya. Özvegy. 2. 1887. szept. 9.–1914. júl. 20.: gr. szentgyörgyi Hugonnai Vilma (1847. szept. 30. Tétény, Pest vm. – 1922. márc. 25. Budapest. Temetés: 1922. márc. 27. Rákoskeresztúr) az első magyar orvosnő. Leánya: Wartha Vilma (†1908. júl. 25. Abbázia. Temetés: 1908. júl. 27. Voloszka). Leánya mindössze húsz évet élt, súlyos tüdőbetegségben hunyt el.
Iskola
A zürichi műszaki egyetemen vegyészmérnöki okl. (1863), a heidelbergi egyetemen bölcsészdoktori okl. (1865) és magántanári képesítést szerzett (1867), az MTA tagja (l.: 1873. máj. 21.; r.: 1891. máj. 8.).
Életút
A budai műegyetem tanársegéde (1863–1864), a zürichi műszaki egyetem tanársegéde (1865–1867). magántanára (1867). A budai műegyetemen, ill. a József Műegyetemen az ásvány- és földtan h. (1867–1868), ny. r. tanára (1868–1870), majd az általa megszervezett Vegyiparműtani (= Kémiai Technológiai) Tanszék ny. r. tanára (1870. okt. 1.–1912); közben megszervezte az egyetem Vegyészmérnöki Osztályát (1882). A József Műegyetem Gépészmérnöki Osztálya dékánja (1875–1877), az Egyetem rektora (1896–1897 és 1909–1910). C. miniszteri tanácsos.
Az MTA másodelnöke (1908. nov. 23.–1910. ápr. 28.). A Magyar Természettudományi Társulat másodtitkára (1868), első titkára (1894–1898), elnöke (1900–1909); közben a Kémiai-ásványtani Szakosztály alapító alelnöke (1892–1895). A Magyar Kémikusok Egyesülete t. tagja (1907-től). A Magyar Mérnök- és Építészegyesület (MMÉE) Vegyészmérnöki Szakosztálya által rendezett Magyar Vegyészek I. Kongresszusa tb. elnöke (1910).
A Magyar Turisták Egyesülete (MTE) elnöke (1899–1902). A Szabadalmi Tanács ülnöke (1896–1911), a Szerzői Jogi Állandó Szakértői Bizottság tagja (1908–1913). Az Országos Képzőművészeti Tanács Iparművészeti Szakosztályának tagja. (1908–1914).
A századvég és a századforduló egyik jelentős természettudósa, aki a kémia számos területén maradandót alkotott. Vízkémiai kutatásai során új gyors és gyakorlatias eljárást dolgozott ki a víz változó keménységének meghatározására. A víz lúgossági fokának megállapítására kidolgozott eljárásában a lúgossági fok – alkalinitás – meghatározásához a víz egy litere által fogyasztott sav mennyiségét definiálta, s ebből számolta a változó keménységet. Módszerét tanítványa, majd munkatársa, Pfeifer Ignác (1868–1941) kibővítette (1895), a róluk elnevezett Wartha–Pfeifer-módszer mind a víz változó, mind az összes kenénységi fokának meghatározására alkalmassá lett. A hazai szeneket elemezve elsőként határozta meg a gázgyártásban hasznosítható magyarországi szénfajtákat. Nagy érdemeket szerzett a borászati kémiában: a filoxéra terjedésének kezdetén először bizonyította, hogy a magyarországi homokos talajok kiválóan alkalmasak a szőlőtermelésre. Magyarországon elsőként ismerte fel a fényképezés jelentőségét a tudományos kutatásban és a röntgenkép fontosságát az orvostudományokban. Az első Magyarországon készített röntgenfelvételt – br. Eötvös Loránd kezének röntgenképét, Klupathy Jenő (1861–1931) felvétele – Wartha Vince ismertette a Természettudományi Közlöny 1896. évi jan.-i számában.
Legjelentősebb felfedezése az agyagiparban az ún. gubbiói fémlüszter-máz (bíborlüszter) évszázadokon át keresett gyártási titkának megfejtése, amelyet újra sikerült előállítania. Ezzel az, általa eozinnak elnevezett mázzal, világhírűvé tette a pécsi Zsolnay-gyárat (eljárásának leírását 1892. dec. 13-án, zárt borítékban helyezte el az MTA Levéltárában; Zsolnay Vilmos [1828–1900] pécsi gyára 1893-ban állította elő a színes fémfényű eozinmázat; a millenniumi kiállításon, 1896. máj. 2-án mutatták be az első eozin díszedényeket). Sikerei elismeréseként, 1904-ben, az állam megbízta a herendi porcelángyár újjászervezésével. Mint nemzetközi hírű kerámiaszakértő részt vett a faenzai kerámiamúzeum (Museo Internazionale delle Ceramiche) megalapításában.
Emlékezet
Wartha Vince Fiumében született, tanulmányait Zürichben végezte (a budapesti műegyetemen csak 1884-ben végeznek az első vegyészek). Budapesten élt és tevékenykedett, a fővűrosban hunyt el, a Rákoskeresztúri Temetőben, második feleségével, Hugonnai Vilmával együtt, közös sírban nyugodott. A sírt 1978-ban átszállították a Fiumei úti (= Kerepesi úti) Temetőbe. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Utolsó lakóhelyét (Szabóky Adolf utca, ma: Bíró Lajos utca 41.) emléktábla jelzi. Mellszobra (Bory Jenő szobrászművész alkotása, 1914) a BME-n, a szobor másolata Veszprémben (a Veszprémi Egyetem B-épülete földszintjén, 1955) látható. Ez volt az első szobor, amit a veszprémi egyetemen elhelyeztek. Veszprémben utcát is elneveztek róla, ahol bronz domborműves emléktábláját is elhelyezték (Lendvai István alkotása, 2012. júl. 17.). Értékes kerámia- és üveggyűjteményét a budapesti műegyetem őrizte, de anyagát 1948-ban szétosztották a budapesti Szépművészeti Múzeum, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum között.
Emlékét a Magyar Kémikusok Egyesülete (MKE) a Wartha Vince-emlékéremmel őrzi (1955). Születésének 160. évfordulóján Wartha Vince-emlékkiállítást nyílt a BME-n (2004. nov. 4-én), ill. gyűjteményéből az Iparművészeti Múzeumban (2005. júl. 22-én).
Szerkesztés
A Műegyetemi Lapok társszerkesztője (1876–1878). A Magyar Chemiai Folyóirat szerkesztőbizottságának alapító tagja (1895–1912).
Kiállítások
Emlékkiállítása: Iparművészeti Múzeum (Bp., 2005. júl. 15.–szept. 30.).
Főbb művei
F. m.: Die qualitative Analyse mit Anwendung der Bunsen’schen Flammenreaktionen. Egy. doktori értek. Vincenz Wartha néven. (Zürich, 1867
franciául: Précise d’analyse qualitative voie humide et réactions de la selon Bunsen. Paris, 1877)
A kovasav ásvány vegyületeinek képleteiről. (Akadémiai Értesítő, 1868)
A silikátok formulázásáról. (Értekezések a természettudományok köréből. I. köt. 19. Pest, 1870
német nyelven is)
A szilárd szénkénegről. (Akadémiai Értesítő, 1870 és Természettudományi Közlöny, 1871)
A lábatlani hydrauli mész elemzése. (Földtani Közlöny, 1871)
A hydrauli mészek elegyítése. (Akadémiai Értesítő, 1872)
A vízről közegészségügyi szempontból. (Természettudományi Közlöny, 1873)
A m. kir. József Műegyetem könyvtárának czímjegyzéke. Összeáll., az előszót írta W. V. (Bp., 1874)
Mérlegszerkezetekről. (Bp., 1874)
A kálium szerepe a gazdaságban. (Természettudományi Közlöny, 1874)
Műszaki vegytan. A vas és a szén Magyarországon. (Természettudományi Közlöny, 1875)
A Bunsen-féle jégcaloriméterről. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1875. márc. 8.
megjelent: Akadémiai Értesítő, 1875)
A festő-anyagokról. W. V. két előadása. (Népszerű természettudományi előadások gyűjteménye. I. köt. 4. A Kir. m. Természettudományi Társulat kiadványa. Bp., 1876)
A nyomás befolyása az égési tüneményekre. – A szöllöczukor – dextrose – fajlagos forgató képessége. (Műegyetemi Lapok, 1876)
Hőmennyiség-mérések. Schuller Alajossal. (Értekezések a természettudományok köréből. VIII. 12. Bp., 1877)
A széksó képződéséről. (Földtani Közlöny, 1877)
Az úgynevezett rácsövek készítéséről. (Műegyetemi Lapok, 1877)
Az iparvíz keménységének meghatározása. Schuller Alajossal. (Bp., 1878)
A technikai vízvizsgálat. (Bp., 1879)
Vegyészeti ipar. 1. A fényképészet anyagai és készülékei. 2. Vegytani és gyógyszerészeti anyagok és készülékek. – Fémipar. 2. Fűtő és világító eszközök és készülékek. W. V. hivatalos jelentései a Párisban tartott egyetemes kiállításról. (Bp., 1879)
A víz szerepe a föld életében. W. V. előadása, amely tartatott a Természettudományi Társulat által a szegedi árvízkárosultak javára rendezett estélyen, 1879. márcz. 21-én. (Népszerű természettudományi előadások gyűjteménye. III. köt. 18. A Kir. m. Természettudományi Társulat kiadványa. Bp., 1879)
Belföldi kőszénfajok vizsgálata légszesz- és koksz-termelési szempontből. (Bp., 1879)
Egyszerű mód a víz változó keménységének meghatározására. (Bp., 1880
németül: Berlin, 1880)
Utasítás az ivóvíznek egészségügyi szempontból való megvizsgálására. (Bp., 1880)
A magyar borról. – Egyszerű mód a víz változó keménységének meghatározására. (Természettudományi Közlöny, 1880)
A magyar királyi József Műegyetem Budapesten. Ney Bélával. (Bp., 1882)
A szerpentin-chlorit csoport ásványairól. (Földtani Közlöny, 1886)
Az ivóvíz kérdéséről. (Akadémiai Értesítő, 1887)
A budapesti ivóvíz kérdéséhez. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1887)
A műbor és a borhamisítás kérdése. (Természettudományi Közlöny, 1887)
A czáczai „porhullásról”. (Természettudományi Közlöny, 1888 és Földtani Közlöny, 1889)
Kátrányfestékek a fotográfiában. (Emlékkönyv a Kir. m. Természettudományi Társulat félévszázados jubileumára. Bp., 1892)
Az agyagipar technológiája. Monográfia. 103 fekete-fehér rajzzal és 25 táblával. W. V. fényképfelvételeivel. (A Természettudományi Könyvkiadó Vállalat kiadványai. 49. Bp., 1892)
Az ivóvíz nagy mésztartalmának eltávolításáról. (Természettudományi Közlöny, 1895)
A kir. József Műegyetem rektorának megnyitó beszéde az 1896/97. tanév megkezdésekor. (Bp., 1896)
A Röntgen-féle újfajta fotográfiákról. – A tudomány viszonya a gyakorlathoz. (Természettudományi Közlöny, 1896)
Az üvegipar. – Az iparművészet 1896-ban. (Millenniumi emlékkönyv. Bp., 1896)
Histoire, organisation et fonctionnement de l’Université Technique Joseph de Budapest. Jámbor Gyulával. (Bp., 1898)
Jelentés a káposztás-megyeri vízműről. Kovács Sebestény Aladárral. (Bp., 1899)
Az olasz keramika remekművei a renaissance-korban. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1899. máj. 7.
Akadémiai Értesítő, 1899)
A chemia a műipar szolgálatában. (Természettudományi Közlöny, 1899)
Chemiai technológia. W. V. ny. r. tanár előadásai nyomán lejegyezte Pfeiffer Ignác. (Bp., 1900
2. kiad. 1906)
A régiek bíbora és az indigo. (Természettudományi Közlöny, 1901)
W. V. közgyűlési elnöki megnyitó beszédei. 1–8. (Természettudományi Közlöny, 1901–1908)
Az agyagművesség. (Az iparművészet könyve. II. köt. Bp., 1905 és külön: I–II. Bp., 1905)
Szakvélemény a légszeszvilágítási kérdések megoldása ügyében. Pfeifer Ignáccal. (Bp., 1906)
Acéllemezek összeforrasztása. – A „thermosz” nevű palackok hőszigetelésének oka. – Törött porcellán és üveg összeforrasztása. – Elefántcsontgolyónak pirosra festése. – Kátrányfoltok eltávolítása betonlépcsőkről. – Réztárgyak bevonására alkalmas lakk. (Természettudományi Közlöny, 1908)
W. V. elnöki megnyitó beszéde. (Akadémiai Értesítő, 1909)
A levegő meghódítása chemiai célokra. (Természettudományi Közlöny, 1911).
F. szabadalma: A rézoxidullal vörösre festett fémlüszteres kerámiai termények előállítása. (Bp., 1892).
Irodalom
Irod.: Déry József: W. V. (Turisták Lapja, 1914)
Ilosvay Lajos: W. V. r. tag emlékezete. (Bp., 1930)
W. V. (Természet és technika, 1951)
Nyilasi János: W. V. emlékezete. (Magyar Kémikusok Lapja, 1964)
Móra László: W. V., a hazai kémiai technológia megalapítója. (Bp., 1967)
Korach Mór–Móra László: W. V. (Bp., 1974)
Móra László: A művészi kerámia tudós úttörője: W. V. (Természet Világa, 1990)
Szabadváry Ferenc: W. V., a tudós. – Szebényi Imre: W. V., a professzor. (Kémiai Közlemények, 1994)
Móra László: W. V., a Műegyetemi Könyvtár megszervezője. (Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1994)
Móra László: W. V. szellemi hagyatéka. (Magyar Kémikusok Lapja, 1994)
Móra László: W. V. és az eozinmáz. (Új Magyarország, 1994. 230.)
Móra László: A Wartha-féle eozinmáz felfedezésének története. (Technikatörténeti Szemle, 1994/95)
Csenkey Éva: Gubbiói bíborlüszter. Wartha, Lechner és Zsolnay technológusa. (Új Magyar Építőművészet, 2001)
Fábián Éva: W. V. (Vegyipari Magazin, 2002)
W. V.-emlékkiállítás. Összeáll. T. Bruder Katalin. (Bp., 2004)
W. V. emlékkiállítása az Iparművészeti Múzeumban. Kat. A kiállítást rendezte Varga Vera, a katalógust összeáll. T. Bruder Katalin. (A Wartha Vince Kerámiaművészeti Alapítvány kiadványa. Bp., 2005)
Kádár Márta: W. V.-emlékkiállítás. (Élet és Tudomány, 2005).
Irod.: Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Magyarok a természettudomány és technika történeétben. Főszerk. Nagy Dénes és Nagy Ferenc. (Bp., 1986)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. I–III. köt. (Újvidék, 2002)
Kalydi György: Arcképek a magyar tudománytörténetből. (Győr, 2005)
Pécs lexikon. I–II. köt. Főszerk. Romváry Ferenc. (Pécs, 2010).
Neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu 2018
Aktuális havi évfordulók
Gerencsér Miklós
író, újságíró, szerkesztő
Gergely Márta
író
Haiman György
könyvművész, irodalomtörténész
Háy Gyula
író, műfordító, iparművész
Illés László
irodalomtörténész
Foglalkozások
politikus (662), orvos (599), író (459), történész (363), jogász (330), irodalomtörténész (285), szerkesztő (273), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (213), költő (189), közgazdász (181), nyelvész (167), gépészmérnök (166), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (119), kémikus (115), római katolikus pap (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (99), művészettörténész (95), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (88)
