Háy Gyula
Háy Gyula

2021. szeptember 26. Vasárnap

Háy Gyula

író, műfordító, iparművész

Névváltozatok

Hay Gyula; Hay Julius 

Születési adatok

1900. május 5.

Abony, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Halálozási adatok

1975. május 7.

Ascona, Svájc


Család

Dédszülei: Weinberger Lipót (†1894. jan. 13. Abony. Temetés: 1894. jan. 14. Abony).

Nagyszülei: Háy Mihály (†1909. okt. 16. Abony. Temetés: 1909. okt. 17. Abony, Izraelita Temető) földbirtokos, Háy Rozália (†1909. aug. 21. Abony. Temetés: 1909. aug. 23. Abony, Izraelita Temető); Weinberger Miksa (†1882. máj. 4. Abony. Temetés: 1882. máj. 5. Abony, Izraelita Temető) gazdász, Pintér Jozefa (†1922. Abony).

Háy Mihály testvérei: Rosenfeld Miksáné Háy Szidónia, Háy Gyula, Háy Ida és Háy Emma. Szülei: Háy Mór (1855. máj. 19. Abony–1934. júl. 28. Abony. Temetés: 1934. júl. 30. Abony, Izraelita Temető) mérnök, a Gerje és Perje vízszabályozó társulat igazgató főmérnöke, Weinberger Gizella (1869. febr. 18. Abony–1958. nov. 2. Bp. Temetés: 1958. nov. 6. Rákoskeresztúr).

Weinberger Gizella testvére: Bakos Sándorné Weinberger Margit (†1907. okt. 5. Bp.).

Testvérei: Háy Károly László (1907. ápr. 27. Abony–1961. jan. 22. Bp. Temetés: 1961. jan. 27. Farkasrét) Munkácsy-díjas festőművész, ill. Háy Miksa (1892. júl. 14. Abony–1944. Bergen-Belsen) vegyészmérnök, a holokauszt áldozata és Háy Endre (1893. Abony–1956. okt. 10. Bp. Temetés: 1956. okt. 18. Farkasrét) gépészmérnök, ill. Halmi Miklósné Háy Irén (1889. Abony–1934. aug. 27. Pula, Olaszország) és dr. Háy Elekné Háy Júlia (1890. Abony–1980. okt. Bp.).

Háy Irén férje: Halmi Miklós, a Magyar–Olasz Bank vezérigazgatója. Háy Júlia férje: Háy Elek (1885–1958. febr. 20. Bp. Temetés: 1958. febr. 23. Rákoskeresztúr) jogász, ügyvéd, a család egy távoli rokona.

 

Feleségei: 

1. 1923–1929: Pálmai Margit (1898. nov. 20. Szeged).

Fia: Háy Péter (= Pálmai Godofréd Péter, 1925. okt. 20. Szeged–2013. szept. 28. Pannonhalma) bencés szerzetes.

2. Háy, Micky (= Gábor Anna, 1903. márc. 24. Finsterwalde, Németország–2002. szept. Bp.) írónő.

3. Háy Éva (= Majoros Éva; Singer Éva, 1915. szept. 4. Bp.–2007. márc. 4. Locarno, Svájc) újságíró, szerkesztő, dramaturg.

Nevelt fia: Majoros Péter.

Iskola

A ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban éretts. (1917), a budapesti József Műegyetem Építészmérnöki Karán (1917–1919), a drezdai és berlini szépművészeti akadémián tanult (1919–1923), oklevelet nem szerzett.

Életút

A Tanácsköztársaság alatt a Közoktatási Népbiztosság Ifjúmunkás Propaganda Osztályának munkatársa (1919), a proletárdiktatúra bukása után emigrált (1920); Breslauban (= ma: Wroclaw, Lengyelország) díszletmunkásként (1920), Berlinben, a Deutsches Theaterben és Drezdában, a Dresdener Schauspielhausban díszletfestőként és -tervezőként dolgozott (1920–1923). Berlinben és Drezdában iparművészként néhány kiállításon is bemutatkozhatott. Hazatérése után állástalanként alkalmi szellemi munkákból élt (1923–1929), majd ismét Németországban (1929–1933), Hitler hatalomra jutása után Ausztriában, ill. Svájcban (1933–1935), utóbb a Szovjetunióban telepedett le (1935-től).

Németországban berlini és drezdai színházaknál dramaturg, itt mutatták be – német nyelven – első színműveit. A Sigismund (= Isten, császár, paraszt) c. történelmi drámája után a nácik sorozatos tüntetéseket szerveztek az előadás ellen. Hitler uralomra jutása után Zürichbe menekült, ahol szintén drámaíróként tevékenykedett: itt adta ki Isten császár paraszt c. drámáját (harmadik címváltozatban, Gott, Kaiser und Bauer néven, 1935-ben). Németországból és Svájcból magyar lapokat is tudósított, a Korunk rendszeresen közölte írásait és tudósításait, sőt elkészült drámái magyar fordításrészleteit is itt jelentette meg. A Szovjetunióban írásaiból élt, itt írta, ill. fejezte be Tiszazug c. főművét, valamint a Németek, a Végeladás és egyéb színműveit és más kisprózai alkotásait. A KMP tagja (1932-től).

A II. világháború után hazatért (1945), a Színművészeti Akadémia, ill. a Színház- és Filmművészeti Főiskola ny. r. tanára (1945–1951), főisk. tanára és a Dramaturg Szak vezetője (1951–1956), egyúttal a Filmgyár fődramaturgja is (1948–1950). Nagy Imre (1896–1958) közeli munkatársa, a mártír miniszterelnök köré szerveződő ellenzéki irodalmi csoport szellemi vezetője (1953–1956). Tevékenységéért letartóztatták, és a Déry Tibor és társai (= nagy íróper, Déry Tibor, Háy Gyula, Tardos Tibor, Zelk Zoltán) perében hat év börtönre ítélték (1957. nov. 13.; amnesztiával szabadult: 1960. ápr. 1.).

Szabadulása után írásaiból és műfordításaiból élt (1960–1964), a svájci Asconában telepedett le (1964).

Mérnöknek készült, de kiváló rajztehetsége miatt, németországi emigrációjában intenzíven kezdett el foglalkozni a képzőművészetekkel, mindenekelőtt az iparművészet különböző ágaival. Drezdai és berlini akadémiai tanulmányai idején színházaknál vállalt díszletfestői és -építői feladatokat. Színházi élményei hatására maga is írni kezdett: első művei magyar és német nyelvű elbeszélések voltak. Hazatérése után továbbra is prózával kísérletezett, Színhely: Budapest, idő: tíz év előtt (1929) c., expresszionista hatásokat mutató első, a Tanácsköztársasággal szembeni kritikus regénye korábbi forradalmi múltjával való leszámolást, a forradalmakból való kiábrándulását jelzi. A mű megjelenésének évében azonban Háy Gyula a munkanélküliség elől már ismét Németországba ment, ahol újra kapcsolatba lépett a kommunistákkal, és az 1930-as évektől már ismét meggyőződéses kommunista írónak, sőt elsősorban drámaírónak vallotta magát. Első színművét még Magyarországon kezdte el írni: a Főkapitányság c. drámája (1930?) első regényére hasonlított, ám a végkövetkeztetés éppen ellenkező! A „jó családból” származó polgári diáklány, belekeveredik az illegális kommunista mozgalomba, fokozatosan maga is kommunistává válik, és hősies magatartásával félrevezeti a nyomozást.

Legismertebb drámája az Isten, császár, paraszt (1932) egy ideológiai meghasonlás drámája; Zsigmond német-római császár és magyar király politikai okokból kénytelen máglyára küldeni Husz Jánost. A császár nem mentheti meg a máglyahaláltól Husz Jánost; a darabot a weimari Németországban mutatták be, a rendező Max Reinhardt (1873–1943) volt. A kommunista Háy a műben forradalmi hevülettel a weimari politika kilátástalanságát és tehetetlenségét is illusztrálja. A dráma, akárcsak Bródy Sándor (1863–1924) történelmi drámái szakítottak az addigi hazafias drámákkal, ám míg a polgári történelmi dráma elsősorban magánéleti konfliktusokkal számolt, Háy Gyula szinte minden hazai előzmény nélkül megteremtette az ún. szocialista történelmi drámát, ahol a konfliktusok a történelmi osztályok jellegzetes képviselői között zajlanak, s a nép, mint történelemalkotó erő jelenik meg (a marxizmus deklaratív szintjén.). A jelenetek túlfűtöttsége, a párbeszédek mesteri sűrítése, a történelmi konfliktusok pontossága ugyanakkor a 20. századi magyar drámairodalom egyik jelentős alkotásává teszi a művet.

Másik jelentős műve, a Tiszazug (1936) a helyi, férjeiket megmérgező „arzénes asszonyok” embertelen világát mutatja be. A dráma műfaját nehéz meghatározni: naturalista tragédia, ill. szociográfiai riport-dráma, amely egyszerű dialógusokkal ábrázolja az eltorzult paraszti szerzésvágyat (a darab német címe: Haben). A sorozatos gyilkosságok ebben a környezetben teljesen természetesek, a társadalmi előrelépésért vívott küzdelem megszokott formái, s ez a természetesség a maga naturalista paraszti környezetével egészen megdöbbentő hatást vált ki. Az „arzénes asszonyok” évekig együtt éltek szerelem nélküli házasságban férjeikkel, ám a főszereplő Árva Mari, már rögtön a lakodalom után megmérgezte az urát, „mert nem hálhatott vele.” Ezáltal abszurd módon Árva Mari lett a dráma erkölcsileg tiszta főhőse, mert nem kívánt hazugságban élni! A Tiszazug szintén a Bródy-féle – naturalista – drámai hagyományt folytatta, azzal a különbséggel, hogy Háy radikálisan szakított A tanítónő falusi életképével, ahol a főhős áll szemben az erkölcsileg romlott közösséggel. A Tiszazugban nincs erkölcsi főhős, nincs pozitív szereplő, valamennyi alak egy végletesen züllött közösség tagja! Mindkét drámáját Németországban írta, Magyarországon csak 1945 után mutathatták be, s a premierek után Háy művei rögtön viták kereszttüzébe kerültek. Felkavaró, illúzióromboló tragédiái, extrém mondanivalójukkal ma is megosztják az irodalomtörténészeket.

Hazatérése után vezető szerepet játszott az újjászerveződő magyar kulturális élet irányításában. Mint a szovjetunióbeli magyar emigráció megbecsült tagja sorra jelentetik meg és mutatják be drámáit, sőt 1946-ban a Hungária Könyvkiadó megkezdi életműsorozata kiadását is. Korábbi drámái valójában ekkor válnak ismertté és sikeressé, bemutatójuk és újabb művei premierjei az irodalmi élet jelentős eseményeivé váltak; jóllehet legújabb szocialista realista drámái meg sem közelítik korábbi művei színvonalát. Jellemző módon Kossuth-díját Az élet hídja című színművéért kapta, amelyik az ideiglenesen felállított Kossuth-híd építését mesélte el (1951-ben). Részt vett Rákosi Mátyás 60. születésnapja megünneplésében (ez alkalomra írta meg Kovács elvtárs c. hírhedt egyfelvonásosát, 1952-ben). Az 1950-es években igen termékeny szerző volt, drámái mellett azonban elsősorban publicisztikái munkásságot fejtett ki – a kor stílusának megfelelő harcias, agitatív hangnemben.

Háy Gyula azonban tévedései és hibái mellett élete végéig hitt a szocializmus demokratizálásának lehetőségében, nemsokára csatlakozott Nagy Imre köréhez, és néhány év alatt a pártellenzék legendás figurájává vált. Rajk László újratemetése napján jelent meg Miért nem szeretem? c. cikke, amely a Kucsera elvtársként nevesített pártbürokrata parvenüknek üzent hadat (az Irodalmi Újságban, 1956. okt. 6-án). A cikk a szabad bírálatot, továbbá a pártfunkcionáriusi előjogokat követelte megsemmisítően gúnyos stílusban. A forradalom idején a kucsera név köznevesült, és ’a nép és a párt fölé rendelt, pöffeszkedő, korlátolt hivatalnokot, valamint az ezzel az életformával járó úrhatnám stílust és attitűdöt’ jelentette. (Urbán Ernő drámái, mindenekelőtt az Uborkafa is ezt a jelenséget ábrázolta.) A forradalom bukásának napján ő volt az, aki a Magyar Írók Szövetsége nevében a világ minden írójához, írószövetségéhez, tudományos testületéhez és a szellemi élet minden vezető személyiségéhez fordult a magyar demokrácia védelmében. A felhívása, amely a „Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!” kéréssel ért véget, az 1956-os forradalom és szabadságharc igen gyakran idézett szállóigéjévé vált. A kialakuló Kádár-rendszer első évében a Déry Tibor-per másodrendű vádlottjaként hat év börtönre ítélték, jóllehet amnesztiával szabadult, de már nem sikerült visszatérnie a magyar irodalmi életbe. Börtönében kezdte el írni utolsó nagy műveit: a Mohácsot, amely a nemzeti tragédia és a magyar tehetetlenség drámája és a Caligula konzullá megtett ménjéről szóló A című abszurd komédiáját. Letartóztatása és fogvatartása idején – akárcsak Déry Tibor mellett – nyugat-európai kommunista művészek (pl. Yves Montand) és baloldali Nobel-díjas írók egész sora állt ki. A hatalomnak egyre kellemetlenebb lett, hogy tiltakozásul sorra tűzték műsorra drámáit nagy európai teátrumok. Kiszabadulása után többször is megfordult külföldön, majd egyik svájci útjáról nem tért haza, Asconában telepedett le. Élete utolsó éveiben, német nyelvterületen újra játszották sikeres drámáit, kiadták német nyelvű összegyűjtött műveit. Utolsó jelentős munkája az először szintén németül megjelent Született 1900-ban (Geboren, 1900; 1971) nemcsak fontos kordokumentum, hanem egy monumentális körkép az 1930–1950-es évek német, szovjet és magyar munkásmozgalmáról.

Moszkvai évei alatt több filmforgatókönyvet is írt, hazatérése után szintén elvállalta néhány klasszikus magyar irodalmi mű (pl. Bródy Sándor: A tanítónő) forgatókönyvét. Jelentős műfordítói tevékenysége, Magyarországon elsősorban klasszikus orosz és kortárs szovjet drámákat tolmácsolt. Közreműködött Csehov drámáinak új kiadásában, ő írta az új kiadás előszavát. A kötethez lefordította a Ványa bácsit, majd a 2. javított kiadáshoz – miután elvetették a Kosztolányi-féle változatot – elkészítette a Három nővér új fordítását is. Mellőzése idején elsősorban műfordítói tevékenységet folytathatott, klasszikus orosz és kortárs szovjet drámákon kívül elsősorban német szépirodalmat – Gerhart Hauptmann, Conrad Ferdinand Meyer és Ernst Theodor Amadeus Hoffmann műveit – tolmácsolta, valamint ismertterjesztő műveket tolmácsolt magyar nyelvről németre. Német nyelvű írásai Hay Julius néven jelent meg, emigrációjában a Faber, Stefan álnevet használta.

Elismertség

A Petőfi Társaság tagja (r.: 1948).

Elismerés

Kossuth-díj (Az élet hídja c. színművéért, 1951), Nagy Imre-emlékplakett (posztumusz, 1995).

Szerkesztés

Művészeti írásai és kritikái elsősorban a Nyugatban (1928–1929), a Korunkban (1928–1936) és a Magyar Iparművészetben jelentek meg (1930).

A moszkvai Új Hang c. kulturális lap munkatársa (1938–1941).

Főbb művei

F. m.: Színhely: Budapest, idő: tíz év előtt. Regény. A borító Háy Károly Lajos munkája. (Bp., Genius Könyvkiadó, 1929)
Isten, császár, paraszt. – Tiszazug. Színművek. (Moszkva, 1940)
Magyarok. Elbeszélések. Gábor Andorral, Gergely Sándorral és Illés Bélával. (Moszkva, 1942)
Végeladás. Színmű. (Moszkva, 1942 és Bp., Szikra Könyvkiadó, 1945)
Partizánok tükre. Elbeszélések. (Moszkva, 1943 és Bp., Athenaeum, 1945)
Németek. Színmű. (Moszkva, 1944)

Tiszazug. Színmű (Bp., Athenaeum, 1945
lengyelül: Kraków, 1951
angolul: Vancouver, 1976)
németül: Haben. Schauspiel. (Paris, 1938)
Haben. Drama in 14 Bildern. Az előszót írta Feuchtwanger, Lion. (Internationale Dramatik 4. Berlin, 1947)

Isten, császár, paraszt. Színmű. (H. Gy. munkái. Bp., Hungária Könyvkiadó, 1946)
Isten, császár paraszt. Történelmi dráma 4 felvonásban. (Rivalda 1982/83. Tíz magyar színmű. Vál., szerk. Kardos György. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1984)
Isten, császár paraszt. Történelmi dráma 4 felvonásban. (Magyar drámaírók. 20. század. Vál., a szöveget gondozta Nagy Péter. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986
cseh nyelven: Brno, 1949
lengyelül: Kraków, 1952
franciául: Dieu, empereur et paysan. Paris, 1966)
németül: Gott, Kaiser und Bauer. Schauspiel. (Zürich, 1935)

Ítélet éjszakája. Színmű. (H. Gy. munkái. Bp., Hungária Könyvkiadó, 1946)
Emberi szó a színpadon. (Az Országos Magyar Színművészeti Akadémia Könyvtára 4. Bp., 1947)
A szovjet irodalom körvonalai. (A harmincéves Szovjetunió. 1917–1947. Bp., 1947)
Romok. Színmű 3 felvonásban. (H. Gy. munkái. Bp., Hungária Könyvkiadó, 1947
szlovákul: Turciansky Svaty Martin, 1948)
A sevcsenkói hullámvadász. Regény. (Szikra Regénytár 8. Bp., 1947
németül: Berlin, 1949
lengyelül: Warszawa, 1950)
Csehov dramaturgiája. (Csehov drámai művei. Bp., Franklin, 1950)
Dramaturgia. Főisk. jegyz. (A Magyar Iparművészeti Főiskola jegyzetei. Bp., 1951)
Az élet hídja. Színmű. Ill. Varga Mátyás. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1951
lengyelül: Kraków, 1952
oroszul: Moszkva, 1954)
Dramen. I–II. köt. (Berlin, 1951–1953)
Shaw, George Bernard: Öt színdarab: Szerelmi házasság. – Warrenné mestersége. – Barbara őrnagy. – Fanny első színdarabja. – Szent Johanna. A bevezető tanulmányt írta H. Gy. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1952)
Erő. – Forza. Színmű olasz nyelven. Ford. Breilich Angelo. (Serie teatro 12. Milano, 1952)
Gyilkosok tanyáján. Egyfelvonásos. Rendezői utasítások: Mészöly Tibor. 2 táblával. (Színjátszók könyvtára 39. Bp., 1953)
A magyar dramaturgia haladó hagyományai. Összeáll. Csillag Ilona és Hegedűs Géza. A bevezetést írta H. Gy. (Bp., Művelt Nép Könyvkiadó, 1953)
Öt színdarab: Végeladás. – Tiszazug. – Gát a Tiszán. – Isten, császár, paraszt. – A pulykapásztor. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1954)
A pofon. (Tarka-barka. Mesék, versek, játékok. Bp., 1954)
Sorsok és harcok. Hét színdarab: Főkapitányság. – Találkozás. – Ítélet éjszakája. – Az élet hídja. – Erő. – Három nehéz nap. – Varró Gáspár igazsága. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1955)
A pulykapásztor. Tragikomédia. Ill. Rajkay György. (Színjátszók könyvtára 146–147. Bp., 1956)
Gorkij: Mezítlábasok. Elbeszélések. Ford. Görög Imre és G. Beke Margit. A bevezető tanulmányt írta H. Gy. (Bp., Új Magyar Könyvkiadó, 1956)
Történelmi dráma – társadalmi dráma. (Társadalmi Szemle, 1963)
Mohács. Dráma. 1–2. (Kortárs, 1964)
Királydrámák. Hat színdarab: Isten, császár paraszt. – A barbár. – A porosz csoda. – Mohács. – A ló. – Attila éjszakája. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964)
Dramen. I–II. köt. (Rowohlt Paperback. Hamburg, 1964–1966)
Théatre: Dieu, empereur et paysan. – Avoir. – Le gardien de dindoma. (Paris, 1966 és egyes drámák külön kötetben is)

Geboren 1900. Erinnerungen. Visszaemlékezések. (Hamburg, Wegner Verlag, 1971
2. kiad. 1974
Geboren 1900. Aufzeichnungen eines Revolutionärs. 3. kiad. München–Wien, 1977
4. kiad. 1980
angolul: Born, 1900. Memoirs. Az előszót Koestler Arthur írta. London, Hutchinson, 1974 és La Salle, Library Press Book, 1975
magyarul: Született 1900-ban. Emlékezések. Ford. Majoros Éva. 8 táblával. (Bp., Interart Kiadó, 1990)

Kucsera. Miért nem szeretem Kucsera elvtársat? Regénytöredék, cikkek. (München, Griff Kiadó, 1978)
Miért nem szeretem Kucsera elvtársat? Regénytöredék. (Társadalmi valóság, nemzeti önismeret 4. Bp., BME, 1989)
Miért nem szeretem? (Literatura, 1989. 1-2.)
Miért nem szeretem? (Rubicon, 2002. 11-12.)
Attila éjszakái. Történelmi dráma 2 részben. (Főnix Könyvek 36. Csillag esik, föld reng… Attila-színművek. Szerk. Pap Gábor. Debrecen, 2002).

F. m.: kisebb írásai 1945 előtt: a Tér és Forma c. lapban: A színházi díszletről. (1928. 3.)
Az építészet vonala korunk diagrammján. (1928. 7.)
Kozma Lajos, ahogy ma látjuk. (1929. 7.)
Karl Bertsch. (1929. 12.)
A lakószoba. (1930. 1.)
Kereskedelmi építészet. (1930. 2.)
Kisház-problémák. (1930. 4.)
Mindenki bútora. (1930. 6.)
A magyar vonal korunk lakásművészetének keresztmetszetében. (1930. 9.)
Konyha… házi tűzhely. (1930. 10.)

a Korunkban: Vállalkozás profit nélkül. (1928. 11.)
Egy építész képeskönyve. [Erich Mendelsohnról.] (1929. 3.)
Társas kirándulás a Balkánra. – Kubizmus. (1929. 4.)
A huszonötéves Wiener Werkstätte. (1929. 5.)
Az üveg irodalma. (1929. 7-8.)
Izmusok hullása. (1929. 10.)
Modern architektura. (1930. 1.)
Házbemutató Budapesten. (1930. 2.)
Erich Mendelsohn. (1930. 3.)
A budapesti építészkongresszus. – Fénykép és reklám. (1930. 10.)
Csontváry Kosztka Tivadar. (1930. 11.)
A gyermek művészete. (1931. 2.)
Építés Frankfurtban. (1931. 3.)
A Bauhaus tegnapelőttje és holnapja. (1931. 4.)
A tanácstalan építőművészet. (1931. 7.)
A zsinat. Részlet H. Gy. német nyelven bemutatott színdarabjából. (1933. 2.)
Huss János és Zsigmond császár. (1935. 6.)
A boszporuszi éjszaka. (1936. 12.)
A vagyon. Drámarészlet. [Részlet a Tiszazug c. művéből, az előszót írta Gaál Gábor.] (1938. 1.)
Paprikajancsi és társai. (1938. 11.)

a Nyugatban: Új építészet. (1928. 23.)
Primitív művészet. Hevesy Iván könyve. (1929. 3.)
Kozma Lajos. (1929. 12.)

a Magyar Iparművészetben: A magyar iparművészeti, háziipari kiállítás és vásár tanulságai. (1930. 7-8.)
Az iparművészeti oktatás jövője. (1931. 1.)

és a Gondolatban: A mai történelmi dráma útjai. Julius Hay néven. (1935. 4.).

 

F. m.: kisebb írásai 1945 után: a Forumban: Miért járunk színházba? (1946)
Új magyar színjátszás felé. (1947. 3.)
Vannak-e hagyományos „Mimusz-alakok”? (1947. 10.)
Csehov dramaturgiája. (1949. 5.)
Szabad a pálya. (1949. 12.)

a Társadalmi Szemlében: Merre tart a szovjet irodalom? (1947. 9-10.)
Gondolatok a szovjet filmhéten. (1948. 10-11.)
Vita a szovjet irodalom és kritika helyzetéről. (1949. 10.)

a Kortársban: Történelmi dráma – társadalmi dráma. – Attila éjszakái. Drámarészlet. (1963. 9.)
Mohács. 1–2. Drámarészlet. (1964. 2.–1964. 3.)

az Új Látóhatárban: A főinkvizítor. 1–2. Kísértetjáték. (1968. 5–6.)
Appasionata. 1–2. Drámarészlet. (1969. 3.–1969. 5.)
Az igazság szerepe az író életében. (1969. 5.)
Találkozások Brechttel. Fejezet a „Született 1900-ban” c. német nyelvű könyvből. (1970. 6.)
Rákosi. Részlet a „Született 1900-ban” c. német nyelvű könyvből. (1971. 3.).

F. m.: ford.: Rahmanov, Leonyid: Viharos alkonyat. Színmű 3 felvonásban. (Szovjet színpad 1. Bp., 1945)
Szimonov, Konsztantyin: Orosz emberek. Színmű 3 felvonásban. Ford. (Szovjet színpad 6. Bp., 1945)
Kornyejcsuk, Alekszandr: Csillagtárna. Színmű 3 felvonásban. Ford. (A szovjet színpad remekművei. Bp., 1950)
Csehov: Ványa bácsi. Jelenetek a falusi életből 4 felvonásban. (Csehov drámai művei. Bp., Franklin, 1950
2. jav. kiad. 1955)
Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: Utolsó áldozat. Színmű 3 felvonásban. Ford. (Osztrovszkij drámái. Bp., 1950)
Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: Bolond pénz. Komédia 5 felvonásban. Ford. (Szovjet színpad. Bp., 1953)
Csehov: A három nővér. Színmű 4 felvonásban. Ford. (Bp., Új Magyar Könyvkiadó, 1955)
Osztrovszkij: A négylábú is botlik. Komédia 5 felvonásban. – Az utolsó áldozat. Komédia 5 felvonásban. – Tehetségek és tisztelőik. Komédia 4 felvonásban. (Orosz Remekírók. Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: Drámák. Bp., Európa Könyvkiadó, 1962)
Meyer, Conrad Ferdinand: Pescara megkísértése. Elbeszélések. Vál., ford. H. Gy., a versbetéteket ford. Brodszky Erzsébet. (Bp., Európa Könyvkiadó, 1962)
Ceng Pu: Virág a bűn tengerében. Regény. Oroszból ford. H. Gy. Az utószót Tőkei Ferenc írta, a verseket Polónyi Péter kínai prózájából ford. Szerdahelyi István. Ill. Molnár Ágnes. 8 táblával. (Bp., Európa Könyvkiadó, 1962
2. kiad. 1988)
Hoffmann, Ernst Theodor Amadeus: Kis Zaches, más néven Cinóber. Elbeszélések. A fametszeteket Klemke, Werner készítette. Bibliofil kiadásváltozatban is. (Bp., Magyar Helikon, 1963)
Klaniczay Tibor–Szabolcsi Miklós–Szauder József: Kis magyar irodalomtörténet. Német nyelvre ford. H. Gy. 16 táblával. (Geschichte der ungarischen Literatur. Bp., Corvina Könyvkiadó, 1963)
Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A művésznő és rajongói. Komédia 5 felvonásban. Ford. (Világszínház. Bp., 1963)
Radocsay Dénes: Gótikus festmények Magyarországon. Német nyelvre ford. H. Gy. 40 táblával, beragasztott reprodukciókkal. (Gotische Tafelmalerei in Ungarn. Bp., Corvina Könyvkiadó, 1963)
Ráth-Végh István: A szerelem regényes életrajza. Német nyelvre ford. H. Gy. Ill. Győry Miklós. (Die Geschichte der Liebe. Bp., Corvina Könyvkiadó, 1963
2. kiad. 1964
3. kiad. 1965
4. kiad. 1981 és utánnyomások: 1982–1986)
Eősze László: Kodály Zoltán élete és művészete. Német nyelvre ford. H. Gy. Ill. 8 táblával, beragasztott képekkel. (Zoltán Kodály, sein Leben und sein Werk. Bp.–Bonn, Corvina Könyvkiadó–Boosey u. Hawkes, 1964)
Grimmelshausen, Johann Jacob Christoffel von: A kalandos Simplicissimus. I–II. köt. Regény. Ford. H. Gy. Ill. Hincz Gyula. A két kötet papír védődobozban. (Bp., Magyar Helikon, 1964)
Pudovkin, Vszevolod Ilarionovics: A filmrendező és a filmszínész művészete. Tanulmányok. Vál., szerk. Homoródy József. Ford. Mérei Ferenccel. 16 táblával. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1965
2. kiad. Bp., Holistic Kiadó, 1995)
Csehov: Ványa bácsi. Jelenetek a falusi életből 4 felvonásban. Ford. (Diákkönyvtár Csehov: Négy színmű. Bp., Európa Könyvkiadó, 1967
3. kiad. 1970
6. kiad. 1986 és utánnyomások: 1968–1988)
Hoffmann, Ernst Theodor Amadeus: Az arany virágcserép. – Kis Zaches, más néven Cinóber. Elbeszélések. (A világirodalom remekei. Hoffmann, E. T. A.: Az arany virágcserép. Válogatott novellák. Bp., Európa Könyvkiadó, 1982)
Grimmelshausen, Johann Jacob Christoffel von: A kalandos Simplicissimus. I–II. köt. Regény. Ford. H. Gy. Az utószót írta Pók Lajos. (A világirodalom klasszikusai. Új sorozat. Bp., Európa Könyvkiadó, 1984)
Meyer, Conrad Ferdinand: Gusztáv Adolf apródja. Válogatott kisregények és elbeszélések. Vál., szerk. Tabák András. Ford. Bor Zoltánnal és Lányi Viktorral. (Zrínyi Zsebkönyvek. Bp., 1988)
Hoffmann, Ernst Theodor Amadeus: Kis Zaches, más néven Cinóber. Elbeszélés. Ford. (Kolligátum Könyvek 2. Bp., Fekete Sas Kiadó, 1995).

F. m.: forgatókönyvei: Bródy Sándor: A tanítónő. (Bp., 1945)
Móricz Zsigmond: Úri muri. (Bp., 1949)
Mikszáth Kálmán: Különös házasság. (Bp., 1951).

F. m.: színművei: Sigismund. (Breslau, 1932. okt. 15.)
Gott, Kaiser und Bauer. (Berlin, Deutsches Theater, 1932. dec. 23.)
Németek. Színmű. (Nagyváradi Szigligeti Színház, 1945. márc. 3.)
Tiszazug. Színmű 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1945. máj. 18.
Szabadkai Népszínház, 1945. dec. 8. és Debreceni Csokonai Színház, 1984. febr. 11.)
Haben. (Bécs, Deutsche Volkstheater, 1945. szept.
Berlin, Deutsches Theater, 1948. szept.)
Isten, császár, paraszt. Történelmi dráma 4 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1946. máj. 10.
Madách Színház, 1983. jan. 28. és Szolnoki Szigligeti Színház, 2001. szept. 28.)
Romok. Színmű 3 felvonásban. (Nemzeti Színház Kamara Színháza, 1947. márc. 27.)
Ítélet éjszakája. Tragédia 3 felvonásban. (Állami Madách Színház, 1948. dec. 15.)
Az élet hídja. Színmű 3 felvonásban, 7 képben. (Nemzeti Színház, 1951. febr. 13.
Győri Dunántúli Népszínház, 1951. márc. 1.
Szegedi Nemzeti Színház, 1951. márc. 12.
Miskolci Nemzeti Színház, 1951. ápr. 4.
Kecskeméti Katona József Színház, 1951. jún. 19.)
Erő. Színmű 3 felvonásban. (Katona József Színház, 1952. febr. 25. és Szegedi Nemzeti Színház, 1952. márc. 15.)
A ló. Komédia 2 részben. (Veszprémi Petőfi Színház, 1986. máj. 16.
Komáromi Jókai Színház, 1990. okt. 12.
Egri Gárdonyi Géza Színház, 1996. dec. 6.)
Attila éjszakái. Történelmi dráma 2 részben. (Gyulai Várszínház, 1986. júl. 4.)
Mohács. Tragédia 2 részben. (Gyula Várszínház, 1987. júl. 26.
Madách Színház, 1987. szept. 25.
Szegedi Nemzeti Színház, 1988. nov. 12.
Komáromi Jókai Színház, 1991. okt. 18.
Nagyváradi Állami Színház, 1992. febr. 28.
Egri Gárdonyi Géza Színház, 2012. jan. 27.)
Caliguló. Komédia 2 részben. (Komáromi Jókai Színház, 1990. okt. 12. és Egri Gárdonyi Géza Színház, 1996. dec. 6.)
Appasionata. Dráma két részben. (Békés Megyei Jókai Színház, 1992. márc. 20.
Budapest Bábszínház, 2006. okt. 27. és Tesla Teátrum, 2017. ápr. 29.).

Irodalom

Irod.: források: Elhunyt Háy Mihályné Háy Rozália. (Az Ujság, 1909. aug. 22.)
Elhunyt Háy Mihály. (Az Ujság, 1909. okt. 17.)
Elhunyt Weinberger Miksáné Pintér Jozefa. (Egyenlőség, 1922. 14.)
Halmi Miklósné Háy Irén meghalt. (Friss Újság–Pesti Napló, 1934. aug. 29.)
Elhunyt Háy Mór. (Magyar Hírlap–Pester Lloyd, 1934. júl. 29.)
Elhunyt Háy Mórné Weinberger Gizella. (Népszabadság, 1958. nov. 5.)
Halálhír. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1975. máj. 8.)
Halász Péter: Búcsú Háy Gyulától. (Új Látóhatár, 1975. 3.)
Molnár Gál Péter: Nekrológ helyett. [Háy Gyuláról.] (Kritika, 1975. 6.)
Háy Micky – Gábor Anna – 90 éves. (Magyar Sajtó, 1993. 5.)
Háy Micky – Háy Gyuláné – életének 100. évében elhunyt. (Népszabadság, 2002. szept. 14.).

Irod.: források: Nagy botrányok egy magyar szerző darabjának berlini előadásain. (Az Est, 1932. dec. 30.)
Ki az a Julius Hay? (Az Est, 1933. jan. 5.)
Palásti László: Hay Gyula, berlini színpadi szerző furcsa karrierjének története. (Színházi Élet, 1933. 3.)
Háy Gyula az írók irodalmi kríziséről beszél. (Képes Világ, 1945. 21.)
Száll József: Csak hittel és lelkesedéssel lehet színdarabot írni – és játszani. Háy Gyula nyilatkozata a magyar színházi élet problémáiról. (Szabad Nép, 1945. máj. 27.)
Kiosztották az 1951. évi Kossuth-díjakat. (Szabad Nép–Népszava, 1951. márc. 16.)
Jobban, mint valaha. Hiszünk nemzeti irodalmunk ragyogó jövőjében – mondja Háy Gyula az írókongresszus után. (Világosság, 1951. máj. 5.)
Háy Gyula: Az emberi méltóság diadala. – Ne folytassunk sérelmi politikát! – Az írók közgyűlése előtt. – Az igazságért a marxistának is naponta mrg kell küzdenie. Minden hamisításra fény derül. (Literatura, 1989. 1-2.)
Seszták Ágnes: „Kucsera elvtárs nem felejt!” Beszélgetés Háy Gyuláné Majoros Évával. (Képes 7, 1989. 36.)
Gyapay Dénes: Budapesti beszélgetés Háy Gyula özvegyével. Optimista pesszimista, pesszimnista optimista. (Pesti Hírlap, 1990. okt. 26.)
Gyárfás Miklós: Férfiölelés. Háy Gyuláról születésének 90. évfordulóján. (Színházi Élet, 1990. 4.)
Lukácsy András: Értelmiségi út a párttól a forradalomig. Interjú Háy Gyulánéval. (Magyar Hírlap, 1990. okt. 27.)
Gosztonyi Péter: Találkozásaim Háy Gyulával. (Élet és Irodalom, 1991. okt. 11.)
Sükösd Mihály: Aki nem szerette Kucsera elvtársat. Háy Gyula vallomásai. (Magyarország, 1991. 2.)
Győrffy Miklós: Nem vacsorázott Aczéllal. A próféta és az ő hazája. Háy Gyula születésének 95. és halálának 20. évfordulóján. Interjú Háy Gyula özvegyével. (168 Óra, 1995. 17.)
Háy Gyula viszontagságai a börtönévek után. Vál., közreadta Standeisky Éva. (Magyar Hírlap, 1995. máj. 6.)
Gosztonyi Péter: Háy Gyula emlékezete. (Magyar Hírlap, 1996. ápr. 27.)
Vádirat Déry Tibor és társai ellen, 1957. szept. 18. Közli: Sinka Erzsébet. (Holmi, 1997. 10.)
Háy Éva: A barikád mindkét oldalán. Visszaemlékezés. (Bp., Osiris Kiadó, 2000)
Litván György: Született 1900-ban. Emlékezés Háy Gyulára. (Élet és Irodalom, 2000. 18.)
Pongrácz Zsuzsa: Exkluzív interjú Háy Gyulánéval. Az ismeretlen világhírű magyar író. (Magyar Hírlap, 2000. jún. 3.)
Sükösd Mihály: Boldogan és boldogtalanul. Száz éve született Háy Gyula. (Népszabadság, 2000. máj. 25.)
László Ferenc: Elsüllyedt szerzők. Háy Gyula. Aki nem szerette Kucserát. (Magyar Narancs, 2011. 22.).

Irod.: műveiről: G. L.: H. Gy.: Színhely: Budapest, idő: tíz év előtt. (Magyar Hírlap, 1929. dec. 25.)
Babos Antal: H. Gy. színdarabjai. (Korunk, 1933. 1.)
Bálint György: Isten, császár és paraszt. Julius Hay: Gott, Kaiser und Bauer. (Gondolat, 1935. 5.)
Bálint György: Isten, császár paraszt – és drámaíró. (Pesti Napló, 1935. szept. 8.)
Ákos László: A Harmadik Birodalomból elűzött császárdráma. Julius Hay: Gott, Kaiser und Bauer. (Szocializmus, 1936. 26.)
Mohácsi Jenő: Egy Zsigmond-dráma. Julius Hay: Gott, Kaiser und Bauer. (Nyugat, 1936. 1.)
Barcs Sándor: Tiszazug. H. Gy. drámája a Nemzeti Színházban. (Szabadság, 1945. máj. 19.)
S. A.: Tiszazug. H. Gy. darabja a Nemzeti Színházban. (Világ, 1945. máj. 19.)
Erdődy János: Tiszazug. H. Gy. darabja a Nemzeti Színházban. (Népszava, 1945. máj. 20.)
Losonczy Géza: Vádirat a feudális Magyarország ellen a Nemzeti Színház színpadán. H. Gy. Tiszazug c. színművének bemutatója. (Szabad Nép, 1945. máj. 20.)
Vámos Magda: Tiszazug. H. Gy. színművének bemutatója a Nemzetiben. (Magyar Nemzet, 1945. máj. 20.)
M. K.: H. Gy.: Tiszazug. (Demokrácia, 1945. 7.)
Illés Béla: Isten, császár, paraszt. H. Gy. drámája a budapesti Nemzeti Színházban. (Új Szó, 1946. máj. 12.)
Kunszery Gyula: Isten, császár, paraszt. Bemutató a Nemzeti Színházban. (Magyar Nemzet, 1946. máj. 12.)
Lukács György: Isten, császár, paraszt. H. Gy. színművének bemutatója a Nemzeti Színházban. (Szabad Nép, 1946. máj. 14.)
XXIII. János pápa, Zsigmond császár, a konstanzi zsinat és a dialektikus materializmus a Nemzeti Színház színpadán. Isten, császár, paraszt. Beszámoló H. Gy. színművéről. (Új Ember, 1946. máj. 19.)
Kósa János: Isten, császár, paraszt. (Magyar Nemzet, 1946. máj. 22.)
Barabás Tibor: Vita az „Isten, császár, paraszt”-ról. (Szabad Nép, 1946. máj. 23.)
Konkoly Miklós: H. Gy.: Isten, császár, paraszt. (Magyarok, 1946. 6.)
Darvas József: H. Gy.: Romok. (Forum, 1947. 4.)
Laczkó Géza: Romok. H. Gy. darabja. (Szivárvány, 1947. 14.)
Molnár Miklós: Romok. H. Gy. színművének bemutatója a Nemzeti Kamaraszínházban. (Szabad Nép, 1947. márc. 30.)
Benedek Marcell: H. Gy.: Emberi szó a színpadon. (Forum, 1948. 1.)
Bóka László: H. Gy.: Ítélet éjszakája. (Forum, 1949. 1.)
Demeter Imre: Két híd. H. Gy.: Az élet hídja. (Világosság, 1951. febr. 15.)
M. B. B.: Az élet hídja. H. Gy. színműve a Nemzeti Színházban. (Magyar Nemzet, 1951. febr. 22.)
Karinthy Ferenc: Az élet hídja. H. Gy. színdarabjának bemutatója a Nemzeti Színházban. (Szabad Nép, 1951. febr. 24.)
Gyenes István: Az élet hídja. H. Gy. színműve a Nemzeti Színházban. (Kis Újság, 1951. febr. 25.)
Simon József: Színházi szemle. H. Gy.: Az élet hídja. (Köznevelés, 1951. 3.)
K. J.: Színház. Nemzeti Színház: H. Gy.: Az élet hídja. (Szabad Szó, 1951. márc. 4.)
Demeter Imre: Az élet hídja. H. Gy. színműve a Nemzeti Színházban. (Világosság, 1951. márc. 6.)
Rajcsányi Károly. Az élet hídja. H. Gy. színműve a Nemzeti Színházban. (Népszava, 1951. márc. 11.)
Galgóczi Erzsébet: Az élet hídja. Győrött. (Művelt Nép, 1951. 4.)
Hegedűs Géza: Régmúlt a jelen nevében. H. Gy.: Királydrámák. (Élet és Irodalom, 1964. 32.)
Osváth Béla: H. Gy. (O. B.: Türelmetlen dramaturgia. Bp., 1965)
Radnóti Zsuzsa: H. Gy.: Királydrámák. (Kortárs, 1965. 6.)
Hermann István: A mozgástér dramaturgiája. (H. I.: Szent Iván éjjelén. Bp., 1969)
Lukács György: H. Gy. két színdarabja. (L. Gy.: Magyar irodalom, magyar kultúra. Bp., 1970)
Kristóf Károly: Egy dráma újjászületése. Az Isten, császár, paraszt előkészületei. (Esti Hírlap, 1982. dec. 14.)
Nagy Péter: H. Gy.: Isten, császár, paraszt. (Kritika, 1983. 4.)
Zappe László: H. Gy.: Tiszazug. (Kritika, 1984. 7.)
Szántó Judit: Klasszikus születik. H. Gy. két drámájának hazai bemutatójáról. H. Gy.: A ló és H. Gy.: Attila éjszakái. (Színház, 1986. 9.)
Molnár Gál Péter: Háy Mohácsa. (Mozgó Világ, 1987. 11.)
Szántó Judit: H. Gy.: Mohács. (Kritika, 1987. 11.)
Koltai Tamás: H. Gy.: Mohács. (Kritika, 1989. 2.)
Bálint Angelika–Győri Anna: A tiszazugi arzéngyilkosságok reprezentációi. (Médiakutató, 2014. 3.).

Irod.: lexikonok: A magyar társadalom lexikonja. (Bp., 1930)
Hungária irodalmi lexikon. Szerk. Kőhalmi Béla és Révay József. (Bp., 1947)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969
2. átd. kiad. 1972
3. átd. kiad. 1975)
Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza. 1945–1985. (Bern, 1985)
Béládi Miklós–Pomogáts Béla–Rónay László: A nyugati magyar irodalom 1945 után. (Bp., 1986)
Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja. (Bp., 1988)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Magyar filmesek a világban. – Hungarians in Film. Szerk. Gelencsér Gábor. (Bp., 1996)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/637568 (Weinberger Miksa gyászjelentése, 1882)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/637564 (Weinberger Lipót gyászjelentése, 1894)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-99G9-F93W-L?cat=292437 (Hay Mór és Weinberger Gizella házassági anyakönyve, 1887)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DRM7-KKL?i=26&cc=1452460 (Bakos Sándorné Weinberger Margit halotti anyakönyve, 1907)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/292164 (Háy Mihály gyészjelentése, 1909)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/292150 (Háy Endre gyászjelentése, 1956)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/292147 (dr. Háy Elek gyászjelentése, 1958)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6M49-7F1?i=28&cc=1452460 (Háy Károly László halotti anyakönyve, 1961)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/292158 (Háy Károly László gyászjelentése, 1961)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/292148 (Háy Elekné Háy Júlia gyászjelentése, 1980)

https://bences.hu/data/files/p%C3%A1lmai_godofr%C3%A9d_atya_gy%C3%A1szjelent%C3%A9se.pdf (Pálmai Godofréd Péter gyászjelentése, 2013)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021