Nyomárkay István

Régi zempléni református nemesi családból származott.

Nagyszülei: nyomárkai Nyomárkay Ödön (†1938. dec. 15. Sátoraljújhely. Temetés: 1938. dec. 17. Sátoraljaújhelyi Köztemető, családi sírbolt) orvos, kórházi főorvos, Zemplén vármegye törvényhatósági bizottsági tagja, a református egyház főgondnoka, bori Horváth Ida; Matolay Győző, Gróff Margit.

Szülei: Nyomárkay István (1901. jún. 4. Sátoraljaújhely–1976. jan. 28. Bp. Temetés: 1976. febr. 6. Farkasrét) gazdasági felügyelő, mezőgazdasági mérnök, zolnai és nagyszalatnyay Matolay Eszter (1915. máj. 6. Bp.–2012. jún. 7. Bp.), a TIT nyugdíjas főelőadója. Nyomárkay István testvérei: püspöki Keresztszeghy Sándorné Nyomárkay Anna és Nyomárkay József.

Testvére: Nyomárkay Ödön (1940. jún. 30. Bp.) vívó.

Felesége: Hefler Ágnes, műszaki könyvtáros, az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) munkatársa.

Fia: Nyomárkay István (1971–).

Elemi, ill. általános iskoláit Makón és Budapesten végezte, a budapesti Eötvös József Gimnáziumban éretts. (1955), az ELTE BTK-n magyar–szerbhorvát szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1961), doktorált (1965), a nyelvtudományok kandidátusa (1979), doktora (1988).

Az MTA tagja (l.: 2004. máj. 3.; r.: 2010. máj. 3.).

A budapesti XXI. kerületi Kossuth Lajos Gép- és Öntőipari Technikum tanára (1961–1975); közben a leningrádi Zsdanov Egyetem (1973–1974), a Zágrábi Egyetem Finnugor Tanszéke magyar nyelvi lektora (1974–1975).

Az ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszéke egy. adjunktusa (1975–1981), egy. docense (1981–1989), egy. tanára (1989. júl. 1-jétől), emeritusz professzora (2007-től). A Szerbhorvát Szak (1984–1987), a Szerbhorvát Tanszék vezetője (1987–1999), a Szláv és Balti Filológiai Intézet alapító igazgatója (1999–2003) és az Ukrán Filológiai Tanszék mb. vezetője (2002–2003). Az ELTE BTK általános dékánhelyettese (2001–2003).

Délszláv filológiával, szerb, horvát és szlován nyelvtörténettel, az ún. kaj- és csa-nyelvjárás nyelvi emlékeivel, magyar, horvát és szerb nyelvi, irodalmi és művelődéstörténeti kapcsolatok történetével foglalkozott. Feldolgozta – többek között – a burgenlandi horvátok legrégibb kéziratos imakönyvét (Libellus infirmorum, 1728), a Szveti Evangeliomi c. nyelvemléket (1732), ill. a horvát nyelvújítás...

Bővebben >