Család

Sz: Pintye Péter vámtisztviselő. Unokaöccse: Borszéky Károly (1875–1933) orvos, sebész.

Iskola

Középiskoláit Nagyszebenben és Kolozsvárott végezte, a kolozsvári piarista gimnáziumban éretts. (1847), a nagyszebeni jogakadémián bírói és közigazgatási vizsgát tett (1851).

Életút

A nagyszebeni királyi kincstár gyakornoka (1847–1849), a forradalom és szabadságharc idején a 11. zászlóaljban, mint honvéd harcolt (1849. márc.–aug.). A forradalom bukása után Barcsay Zsigmond családjának nevelője (Nagyszebenben, 1850–1851). Kovásznán és Szászrégenben ügyész (1852–1861), a bukaresti magyar főkonzulátus tisztviselője (1861–1867). A Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium referense, a Szabadalmi Osztály vezetője (1867–1889), minisztériumi osztálytanácsosként nyugdíjazták (1889). Budapesten élt (1889–1910), élete utolsó éveiben Nagyszebenbe tért vissza (1910). Pályája kezdetén szépirodalmi dolgozatokat írt a Hölgyfutárba és fürdői leveleket küldött a Székelyföldről (névtelenül, 1850-es években). Később elsősorban jogi kérdésekkel foglalkozott, a magyarországi szabadalmi és védjegyjog úttörője. Írásaiban kezdeményezte a külföldi magyar főkonzulátusok felállítását, a bukaresti főkonzulátus létrejötte után – ahol ő vezető tisztviselőként működött – pedig több tanulmányt tett közzé a romániai (főleg a bukaresti) magyarság helyzetéről. Sokat tett Erdély vasúthálózatának fejlesztéséért.

Szerkesztés

A Wegweiser c. német nyelvű gazdasági lap szerkesztője (1868). Vezércikkei a Pesti Hírlapban jelentek meg (1868-tól).