Iskola

Középiskoláit Rozsnyón végezte, majd az egri papnevelő intézetben tanult (1854–1861), pappá szentelték (1861), a római San Apollinare Főiskolán kánonjogból doktori okl. szerzett (1879), ill. uo. régészetet is hallgatott.

Életút

Hevesen káplán, Egerben hitoktató (1861–1871), majd betegsége miatt hosszabb ideig Olaszországban tartózkodott (1871–1879). Az Angolkisasszonyok Egri Intézetének gyóntatója (1879–1882), a Szeminárium lelki igazgatója (1882–1884) és Markazon lelkész (1883–1884). Az Egri Főszékesegyház sekrestyeigazgatója (1883–1905), egyúttal az egri líceum és az elemi iskola hitoktatója (1884-től) és főszékesegyházi gyóntató (1888-tól). Az egri főkáptalan hiteleshelyi levéltárának jegyzője (1905-től), tb. kanonok (1909-től), az Egri Érseki Líceum Múzeumának című őre (1921-től). Régészként ásatásokat folytatott Jászdózsán (1893), Tardon, Tatárdombon (1893), a szabolcsi (1894) és a borsodi földváron (1896), Kápolnahalomon (1895). Egerben, a Szépasszony-völgy határában honfoglalás kori sírokat tárt fel (1898–1899). Néhány történeti színművet is írt (többet Bogyai B. Gyula álnéven), ill. irodalomtörténettel is fogl.

Emlékezet

Az egri líceum földszintjén lévő lakásában helyezte el több mint 8000 db-ból álló régiséggyűjteményét, amelyet 1909-ben az Egri Érseki Líceum Múzeumának ajándékozott. Gyűjteményébe tartozott – többek között – Pyrker János László egri érsek több mint 500 db, különböző nyelvű kéziratos levele és költeménye, az általa feltárt honfoglalás kori leletek egy része, Antonio Canova Keresztelő Szent János-szobrocskája, ill. Aszalay Ferencnek, II. Rákóczi Ferenc titkárának Egerben megtalált levelezése. A millenniumi kiállításon gyűjteményéből 51 db tárgyat mutattak be (1896). Egerben emlékét utca őrzi.

Elismertség

Az Országos Régészeti és Embertani Társulat (1891-től) és a Magyarországi Kárpát Egyesület egri Bükk Osztálya Régész-Történelmi Alosztályának választmányi tagja (1893–1898).

Szerkesztés

Olaszországi tartózkodása során a Religio, a Jelenkor, a Katholikus Hetilap, a Magyar Állam és a Magyar Korona című lapok tudósítója (1870-es évek). Az Adatok az egri egyházmegye történetéhez című sorozat belső munkatársa, szerkesztője. Régészeti tárgyú írásai az Egri Egyházmegyei Közlönyben, a Népiskolai Tanügyben, az egri Irodalmi Szemlében és az Archaeológiai Értesítőben jelentek meg. Samassa József egri érsek megbízta az Egri Rituálé újabb átdolgozásával, munkálatairól az Egyházmegyei Közlönyben vitázott Zsasskovszky Józseffel.