Család

Sz: Balogh Gábor, Szentmihályi Etel.

Iskola

A győri jogakadémián, a bp.-i és a berlini egyetemen tanult, a bp.-i tudományegyetemen jogi és államtud. doktori okl. (1885), a büntetőjog és a büntető eljárás tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1888). Az MTA tagja (l.: 1901. máj. 10.; r.: 1912. máj. 2.; ig.: 1936. jún. 3.–1945. ápr. 26.; t.: 1937. ápr. 29.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; t. tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

Bp.-en ítélőtáblai segédfogalmazó (1887–1891), az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő osztályának miniszteri titkára és osztálytanácsosa (1891–1897), ítélőtáblai bíró (1897–1900). A bp.-i tudományegyetemen a büntetőjog és a büntető eljárás magántanára (1888–1900), az anyagi és alaki büntetőjog ny. r. tanára (1900–1910); közben a Jog- és Államtudományi Kar dékánja (1903–1904). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) politikai államtitkára (1910. nov.–1913. jan.); a Nemzeti Munkapárt ogy.-i képviselője (Marosújvár, 1910–1918), Lukács László, majd Tisza István kormányának igazságügyminisztere (1913. jan. 4.– 1917. jún. 15.). Az MTA főtitkára (1920. dec. 20.–1935. nov. 7.), másodelnöke (1940. ápr. 26.–1943. máj. 14.). A dunántúli ref. egyházkerület főgondnokaként (1921–1953) a Felsőház tagja (1921–1944); az egyetemes ref. konvent világi elnöke (1921–1953). A magyar büntetőjog-tudomány kiemelkedő művelője, nevéhez fűződik az I. vh. idejére eső, ill. az azt közvetlenül megelőző törvények jelentős részének előkészítése (pl.: sajtótörvény, a törvényhatósági választásról, a fiatalkorúak bíróságáról, a királyság védelméről, az esküdtszékek hatáskörének korlátozásáról szóló törvény).

Elismertség

A Magyar Paedagogiai Társaság (1922-től), a Budapesti Philologiai Társaság (1936-tól), a Magyar Jogászegylet, a Magyar Néprajzi Társaság és a Magyar Nyelvtudományi Társaság t. tagja.

Elismerés

A debreceni Tisza István (1930) és a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem t. doktora (1940).

Szerkesztés

A Jogi értekezések (I–XI., 1902–1904), a Büntetőjogi döntvénytár (1908-tól), az Akadémiai Értesítő (1920–1935) és az MTA Emlékbeszédek szerkesztője (1920–1935).