Albert Flórián
Albert Flórián

2024. március 29. Péntek

Albert Flórián

labdarúgó, edző, sportvezető

Születési adatok

1941. szeptember 15.

Hercegszántó, Bács-Bodrog vármegye

Halálozási adatok

2011. október 31.

Budapest

Temetési adatok

2011. november 6.

Budapest

Óbuda


Család

Dédszülei, apai: Albert Ferenc gépkezelő, Laubner Anna; Kollarik János kertész, Vrana Katalin.

Dédszülei, anyai: Jelity Miklós földműves, Tuszakov Mária; Gorjanácz Marin, Bartulov Magdolna.

Nagyszülei: Albert Flórián (1877. febr. 5. Bácsbokod, Bács-Bodrog vm.–1961. márc. 26. Hercegszántó) géplakatos, Kollarik Katalin (1883. febr. 11. Fegyvernek, Jász-Nagykun-Szolnok vm.–1950. márc. 23. Hercegszántó); Jelity Marin (1886. márc. 23. Hercegszántó–1973. febr. 7. Hercegszántó), Gorjanácz Mária (1886. ápr. 14. Hercegszántó–1968. jan. 24. Hercegszántó).

Szülei: Albert János (1907. aug. 23. Hercegszántó) géplakatos, Jelity Magdolna (1912. jan. 4. Hercegszántó–1944. szept. 1. Baja, Bács-Bodrog vm.). Özvegy. Szülei 1928. szept. 25-én házasodtak össze. Édesapja, felesége halála után sok évvel, újra nősült.

Albert János 2. felesége: 1947. jan. 11.– Michels Apollónia (1924. aug. 17. Bánszentiván).

Hatan voltak testvérek, de közülük csak a három fiú élte meg a felnőttkort.

Testvérei: Albert János, ifj. és Albert Ferenc (1933. febr. 23. Hercegszántó–1965. szept. 11. Bp.).

Albert János második házasságából született leánya, Albert Flórián féltestvére: Albert Apollónia.

Felesége: 1963–1999: Bársony Irén (= Bukovics Irén, 1942–1999) színésznő. Özvegy.

Gyermeke, leánya: Albert Magdolna (1964–) kézilabdázó; fia: ifj. Albert Flórián (1967–) labdarúgó.

Iskola

Általános iskoláit szülőfalujában és a budapesti Hernád utcában végezte, a budapesti Madách Imre Gimnáziumban éretts. (1959), a TFTI-n edzői okl. (1974), a TF-en labdarúgó szakedzői okl. szerzett (1988).

Életút

A Budapesti Kinizsi (1955–1956), ill. az FTC labdarúgója (1956–1974); középcsatár, középpályás. Nevelőedzője: Száger Mihály; edzői, az FTC-ben: Tátrai Sándor, Mészáros József, Lakat Károly, Kalocsay Géza, Csanádi Ferenc. Edzője az ifjúsági válogatottban: Hoffer József, az olimpiai válogatottban Volentik Béla, a felnőtt válogatottban Baróti Lajos és Illovszky Rudolf.

Olimpiai 3. (1960); vb 5/8. (1962 és 1966); Eb 3. (1964), EB 4. (1972); ifjúsági Eb 3. (1959); BEK 5/8. (1965/66), VVK-győztes (1964/65), VVK 2. (1967/68), VVK 3/4. (1962/63); UEFA Kupa 3. (1971/72). Négyszeres magyar bajnok (1962/63, 1964, 1967, 1968) és háromszoros magyar gólkirály (1959/60: 27 gól, 1960/61: 21 gól, 1965: 27 gól); magyar kupagyőztes (1971/72); MNK 2. (1966). Világválogatott (1968: 1 gól, 1973), Európa-válogatott (1973), öregfiúk világválogatott (1984). 15-szörös ifjúsági válogatott (1957–1959: 10 gól), 11-szeres olimpiai válogatott (1959. nov. 22.–1960. szept. 9.: 14 gól), 75-szörös magyar válogatott (1959. jún. 28.–1974. máj. 29.: 31 gól).

Az FTC-ben összesen 351 bajnoki (1958. nov. 2.–1974. márc. 17.: 256 gól), 23 kupamérkőzésen (1964–1972: 19 gól) és 56 nemzetközi kupamérkőzésen szerepelt (1960–1972: 33 gól). Összes mérkőzése az FTC-ben és a válogatottakban: 537 (254 gól). – A Magyar Távirati Iroda (MTI) Sportosztályának gyakornoka (Hoffer József mellett, 1959–1963). Az FTC labdarúgó-szakosztályának szakmai elnökhelyettese (1974) technikai vezetője (1975–1978), az ifjúsági csapat edzője (1978 és 1983–1984), utánpótlás szakágvezetője (1985–1987), szakosztály-igazgatója (1987–1990) a szakosztály alelnöke (1990-től), tb. elnöke (2001-től). Az FTC Rt. igazgatóságának tagja (2003-tól). A líbiai Al-Ahly Benghazi edzője (1978–1982 és 1985).

I. Albert Flórián mérkőzései a vb-ken:

Chile:

1962. máj. 31. Magyarország–Anglia 2:1 (1:0). Rancagua, 9000 néző. Vezette: Leo Horn (Hollandia). Csoportmérkőzés.

Magyarország: Grosics – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Solymosi, Sipos – Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi.

Anglia: Springett – Armfield, Norman, Wilson – Moore, Flowers – Douglas, Greaves, Hitchens, Haynes, R. Charlton.

Gól: Tichy (17. p.), Albert (73. p.), ill. Flowers (11-esből, 57. p.)

 

1962. jún. 3. Magyarország–Bulgária 6:1 (4:0). Rancagua, 9000 néző. Vezette: Gardeazabal (Spanyolország). Csoportmérkőzés.

Magyarország: Ilku – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Solymosi, Sipos – Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi.

Bulgária: Najdenov – Rakarov, Dimitrov, Kitov – D. Kosztov, Kovacsev, Szokolov, Velicskov, Aszparuhov, Kolev, Dermendzsiev.

Gól: Albert (3: 1. p., 6. p., 53. p.), Tichy (2: 8. p., 70. p.), Solymosi (12. p.), ill. Szokolov (64. p.).

 

Argentína ellen nem játszott.

 

1962. jún. 10. Magyarország–Csehszlovákia 0:1 (0:1). Rancagua, 14 000 néző. Vezette: Latisev (Szovjetunió). Negyeddöntő.

Magyarország: Grosics – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Solymosi, Sipos – Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi.

Csehszlovákia: Schrojf – Lála, Popluhár, L. Novák – Pluskal, Masopust – T. Pospíchal, Scherer, Kadraba, Kvasnák, J. Jelinek.

Gól: Scherer (13. p.).

 

Albert 3 mérkőzésen szerepelt, 4 góljával, hatodmagával, társgólkirály lett.

 

Anglia:

1966. júl. 13. Magyarország–Portugália 1:3 (0:1). Manchester, Old Trafford, 50 000 néző. Vezette: Callaghan (Wales). Csoportmérkőzés.

Magyarország: Szentmihályi – Mátrai, Káposzta, Mészöly Sipos – Sóvári, Nagy István – Albert, Rákosi, Bene, Farkas.

Portugália: Carvalho – Morais, Baptista, Vicente, Hilario – Graca, Coluna – Augusto, Eusébio, Torres, Simoes.

Gól: Bene (60. p.), ill. Augusto (2: 3. p., 67. p.), Torres (90. p.).

 

1966. júl. 15. Magyarország–Brazília 3:1 (1:1). Liverpool, Goodison Park, 51 300 néző. Vezette: Dagnall (Anglia). Csoportmérkőzés.

Magyarország: Gelei – Mátrai, Káposzta, Mészöly Sipos – Szepesi, Mathesz – Albert, Rákosi, Bene, Farkas.

Brazília: Gilmar – D. Santos, Bellini, Altair, P. Henrique – Gerson, Lima – Garrincha, Alcindo, Tostao, Jairzinho.

Gól: Bene (3. p.), Farkas (65. p.), Mészöly (11-esből, 75. p.), ill. Tostao (14. p.).

 

1966. júl. 20. Magyarország–Bulgária 3:1 (2:1). Manchester, Old Trafford, 30 000 néző. Vezette: Giocoechea (Argentína). Csoportmérkőzés.

Magyarország: Gelei – Mátrai, Káposzta, Mészöly Sipos – Szepesi, Mathesz – Albert, Rákosi, Bene, Farkas.

Bulgária: Szimeonov – Largov, Penev, Vucov, Gaganelov – Zecsev, Davidov – Aszparuhov, Kolev, Jakimov, Kotkov.

Gól: Davidov (öngól, 42. p.), Mészöly (44. p.), Bene (55. p.), ill. Aszparuhov (15. p.).

 

1966. júl. 23. Magyarország–Szovjetunió 1:2 (0:1). Sunderland, Roker Park, 25 000 néző. Vezette: Gardeazabal (Spanyolország). Negyeddöntő.

Magyarország: Gelei – Káposzta, Mátrai, Sipos, Szepesi – Mészöly, Nagy István – Rákosi, Bene, Albert, Farkas.

Szovjetunió: Jasin – Ponomarjov, Seszternyov, Voronyin, Danyilov– Szabó, Huszainov – Csiszlenko, Banyisevszkij, Malofejev, Pakujan.

Gól: Bene (57. p.), ill. Csiszlenko (3. p.), Pakujan (47. p.).

 

Albert valamennyi mérkőzésen szerepelt.

 

II. Albert Flórián mérkőzései a Nemzetek Európa Kupája (=NEK) ill. az Európa-bajnokság (Eb) döntőjében:

Nemzetek Európa Kupája, Spanyolország:

1964. jún. 17. Magyarország–Spanyolország 1:2 (0:1, 1:1, 1:1). Madrid, Bernabeu-stadion, 75 000 néző. Vezette: Blaviert (Belgium). Elődöntő.

Magyarország: Szentmihályi – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Nagy István, Sipos – Bene, Komora, Albert, Tichy, Fenyvesi.

Spanyolország: Iribar – Ruvilla, Olivella, Calleja – Zoco, Fusté – Amancio, Pereda, Marcelino, Suárez, Lapetra.

Gól: Bene (85. p.), ill. Pereda (36. p.), Amancio (113. p.).

 

1964. jún. 20. Magyarország–Dánia 3:1 (1:0, 1:1, 1:1). Barcelona, Nou Camp-stadion, 3000 néző. Vezette: Mellet (Svájc). A 3. helyért.

Magyarország: Szentmihályi – Novák, Mészöly, Ihász – Solymosi, Sipos – Farkas, Varga Zoltán, Albert, Bene, Fenyvesi.

Dánia: Nielsen – Wolmar, B. Larsen, Kaj Hansen – B. Hansen, E. Nielsen – Berthelsen, O. Sorensen, O. Madsen, Thorst, Danielsen.

Gól: Bene (12. p.), Novák (2: 11-esből, 107. p., 110. p.).

 

Európa-bajnokság, Belgium:

1972. jún. 14. Magyarország–Szovjetunió 0:1 (0:0). Brüsszel, Heysel-stadion, 4000 néző. Vezette: Glöckner (NDK). Elődöntő.

Magyarország: Géczi – Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász Péter – Juhász István, Kocsis Lajos, Kű – Szőke, Bene, Zámbó. Csere: Albert (Kocsis Lajos helyett, 60. p.), Dunai II. (Bene helyett, 60. p.).

Szovjetunió: Rudakov – Dzoudzasvili, Hurcilava, Kaplicsnij, Isztomin – Konykov, Troskin, Kolotov – Bajdacsnij, Banyisevszkij, Onyiscsenko. Csere: G. Nodija (Banyisevszkij helyett, 68. p.).

Gól: Konykov (52. p.).

 

1972. jún. 17. Magyarország–Belgium 1:2 (0:2). Liège, Rocourt-stadion, 8000 néző. Vezette: Boström (Svédország). A 3. helyért.

Magyarország: Géczi – Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász Péter – Juhász István, Albert, Kű – Kozma, Dunai II., Zámbó. Csere: Szűcs Lajos (Zámbó helyett, 46. p.).

Belgium: Piot – Heylens, van den Daele, Thissen, Dolmans – J. Verheyen, Dockx, Polleunis – Semmeling, van Himst, Lambert.

Gól: Kű (11-esből, 52. p.)

 

III. Albert Flórián mérkőzései a római olimpián:

Magyarország–India 2:1. 1960. aug. 26. Aquila. Csoportmérkőzés.

Gól: Albert, Göröcs

 

Magyarország–Peru 6:2. 1960. aug. 29. Nápoly. Csoportmérkőzés.

Gól: Albert (2), Dunai (2), Rákosi, Göröcs.

 

Magyarország–Franciaország 7:0. 1960. szept. 1. Róma. Csoportmérkőzés.

Gól: Göröcs 3, Albert 2, Dunai 2.

 

Magyarország–Dánia 0:2. 1960. szept. 6. Róma. Elődöntő.

 

Magyarország–Olaszország 2:1. 1960. szept. 9. Róma. A 3. helyért.

Gól: Orosz, Trebbi (öngól).

 

Albert valamennyi mérkőzésen szerepet és 5 gólt szerzett.

Az 1958-tól 1972-ig tartó, úgynevezett „hosszú hatvanas évek” volt a magyar labdarúgósport történetének utolsó jelentős periódusa: a magyar válogatott 2. lett a müncheni (1972), 3. lett a római olimpián (1960), majd győzött a tokiói (1964) és a mexikói ötkarikás játékokon (1968); a spanyolországi Európa-bajnokságon a 3. (1964), a belgiumin a 4. helyen végzett (1972) és közben remekelt két világbajnokságon is: a legjobb nyolc között végzett Chilében (1962) és Angliában (1966). Az olimpiai bajnokságokat és a 2. helyet leszámítva valamennyi sikernek fő részese volt a korszak legismertebb, emblematikus alakja, az első és máig egyetlen Aranylabdás labdarúgónk, Albert Flórián, „a Császár”.

Albert Flórián Hercegszántón, kétnyelvű (sokác [horvát] és magyar) településen született, a legkisebb gyermekként. Édesanyját két és fél évesen vesztette el, édesapja és édesanyja rokonai nevelték fel. Családja 1952-ben költözött Budapestre, édesapja az angyalföldi Szegkovács Ktsz-ben dolgozott mint géplakatos. Először a Landler Jenő utca 26-ban, egy albérletben lakott a család. Három év után, 1955-ben lejárt az ideiglenes fővárosi tartózkodási engedélyük: Őrszentmiklósra költöztek. Miután újra visszaköltözhettek a fővárosba, édesapja munkahelyéből, a Gömb utcai pinceműhelyből kialakított lakásban telepedtek le. Már válogatott labdarúgóként költözött a ferencvárosi József Attila Lakótelepre, később családjával is ott lakott.

Testvérei is futballoztak, egyik bátyja, Albert Ferenc a Bajai Bácska Posztóban, a Dunai (= Dujmov) testvérekkel játszott, majd felkerülve Budapestre, az FTC tartalékig vitte. A legendák szerint, bátyja, Füles Jóska nevű barátja vitte el egy FTC (= akkori nevén Budapesti Kinizsi) toborzóra, ahol az ismert nevelőedző, Száger György felfigyelt a kis növésű, vékonycsontú fiatalemberre. Bár már 1955-ben a Kinizsi kölyökcsapatában játszott, hivatalosan csak 1956. júl. 2-án igazolta le a klub (amelyet 1957-ben ismét FTC-nek hívtak). 1957-től szerepelt az ifjúsági válogatottban, első nemzetközi válogatott mérkőzéseit az 1958. évi luxemburgi UEFA-tornán (= nem hivatalos ifjúsági Európa-bajnokság) vívta. Itt érte első nagy kudarca is: csak a csoportgyőztesek jutottak tovább, az elődöntőbe. A sorsdöntő találkozón Magyarország az utolsó percben kapott góllal 2:1-re veszített Romániával szemben… Egy évvel később, 1959-ben viszont már meghatározó játékosa lett a 3. helyen végzett magyar ifjúsági válogatottnak.

A Népstadionban mutatkozott be az FTC-ben: a DVTK ellen, a 3:1-es győzelmet szerzett csapat két gólját is az újonc Albert lőtte (1958. nov. 2.). Két gólja ellenére sem lett azonnal állandó ember, de első idényében már igazolta rendkívüli tehetségét (az 1958/59-es bajnokságban azonban az FTC csak a 7. helyen végzett, Albert 15 mérkőzésen 6 gólig jutott). A válogatottban 1959. jún. 28-án szerepelt először (Magyarország–Svédország 3:2, gólt nem, de két gólpasszt szerzett!). Az 1959-es év az igazi áttörés éve volt: az 1954-es vb-döntő „visszavágóján”, az NSZK ellen, a magyar válogatott 4:3-ra győzött, mindenekelőtt Albert legendás góljával: a második magyar gólnál a kapussal együtt öt német játékost is kicselezett.

Az 1960-as évben az olimpiai válogatott meghatározó játékosa lett, s ebben az évben játszott először brazilok ellen. A magyar olimpiai válogatott felkészülési mérkőzést játszott Rio állam bajnoka – akkor még nem volt brazil országos bajnokság –, a világhírű Fluminense ellen. A »Flu» kilenc európai országban turnézott, utolsó mérkőzésén találkozott a római olimpiára készülő magyar válogatottal, s egészen addig a meccsig csak egy vereséget szenvedett: az első európai mérkőzésen 3:0-ra kikaptak a vb 2. helyezett svéd válogatottól. Egészen addig a meccsig 13 győzelem és 1 döntetlen volt a mérlegük, 63:22-es gólarány mellett. Aztán Göröcs elrontotta a brazilok játékát, Titi találatával Magyarország győzött. A római olimpián már tizenhatos tornát rendeztek, ám ellentétben a világbajnokságokkal, itt csak a győztesek jutottak tovább – az elődöntőbe. Az olimpián Dániától, épp az elődöntőben, Magyarország vereséget szenvedett. A harmadik helyért ugyanakkor 2:1-re megverték a házigazda Olaszországot. A statisztikák szerint 11-szer szerepelt az olimpiai tizenegyben és 14 gólt szerzett – ráadásul úgy, hogy a gólrekordot hozó, Magyarország–Guinea 16:1-es mérkőzésen pályára sem lépett… Ebben az évben érte el bajnoki rekordját is: az FTC, a Népstadionban 7:0-ra kiütötte a Debrecent. Albert a hét találatból hatot szerzett.

Az igazán nagy feladatok ezután következtek. Az 1962-es chilei világbajnokságon, Albert pontosan olyan gólt lőtt az angoloknak, mint néhány évvel korábban, a Népstadionban, az NSZK ellen: az egész angol védelmet többször is kicselezve szerezte meg a mérkőzés sorsát eldöntő találatot (2:1 lett a vége „az évszázad mérkőzése” óta magyar-fóbiában szenvedő Anglia ellen). Néhány nappal később Magyarország 6:1-re lépte le következő ellenfelét, Bulgáriát. A hat gólból a 25. válogatottságát ünneplő Albert hármat jegyzett. A csapat a negyeddöntőben 1:0-ra kikapott Csehszlovákiától, jóllehet a 28. percben Tichy szabadrúgásánál a labda túljutott a gólvonalon, a szovjet Latisev játékvezető erről azonban másképp vélekedett. Maradt az akkor csalódást okozó 5–8. hely és Albert vigaszdíja, a társgólkirályi elismerés.

Négy évvel később, az angliai világbajnokságon, az egész torna legemlékezetesebb mérkőzésen, a magyar válogatott 3:1-re legyőzve elbúcsúztatta a címvédő Brazíliát. Jóllehet Albert ezúttal nem szerzett egy gólt sem, de valamennyi magyar találatnál erőteljesen közreműködött (két gólpasszt adott, ill. a harmadik gól előtt kiharcolt egy tizenegyest). Bulgária már szokásos kiejtése után (ezúttal 3:1-re győztünk ellenük) következett az újabb negyeddöntő, a Szovjetunió elleni. A magyar válogatott nem tudott túllépni az árnyékán: ezúttal 2:1-re maradt alul, s ismét csak az 5–8. helyen végzett. Talán csak az időzítés volt rossz? 1962-ben az 1966. évi világbajnokot, Angliát; 1966-ban az 1970. évi győztest, Brazíliát győztük le… Az angliai világbajnokság után, három hetet töltött Rio de Janeiróban, ahová másfél év múlva, 1968-ban is visszatérhetett. Brazília 1968-ban ünnepelte első világbajnoki címe tízéves jubileumát. Az ünnepségre négy magyar labdarúgót is meghívtak: a friss Aranylabdás Alberten kívül Szűcs Lajos, Novák Dezső és Farkas János is szerepet kapott a házigazdákkal megmérkőző világválogatottban! A Dánia elleni vb-selejtezőn (Dánia–Magyarország 3:2; 1969. jún. 15.), a mérkőzés 32. percében, a dán kapus rossz ütemben mentett Albert elől: a Császár súlyosan megsérült. Egyéves kihagyás után még négy szezont játszott, de mindenki tudta, hogy ez a sérülés gyakorlatilag pályafutása végét jelentette.

Emlékezet

Albert Flórián Hercegszántón született, élete első tíz évét töltötte ott, 1952-től Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, az Óbudai Temetőben, feleségével közös sírban nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2013-ban).

Még életében róla nevezték el az FTC Üllői úti Stadionját (2007. dec. 21-től 2013-ig; a stadion helyén épült fel a Groupama Aréna). A Groupama Aréna főbejárata előtt avatták fel egészalakos bronz szobrát (Kliegl Sándor szobrászművész alkotása, 2014. aug. 7-én). Nem ez volt azonban az első szobor, ami róla készült.

Már az Albert Flórián Stadionban, a klubház előcsarnokában felállították bronz mellszobrát (Fekete Géza Dezső szobrászművész alkotása, 2007). A magyar válogatott 2011. nov. 11-én emlékmérkőzést játszott tiszteletére (Magyarország–Liechtenstein 5:0); az Albert Flórián-emlékmérkőzésen, a magyar válogatott tagjai közül senki sem játszott a 9-es mezben.

Emlékét őrzi az Albert Flórián Utánpótlás- és Sportalapítvány, amely az FTC legtehetségesebb és legsikeresebb utánpótláskorú versenyzőit támogatja. Az alapítvány 2013-tól Albert-életműdíjat is adományoz a legeredményesebb ferencvárosi ifjúsági és nevelőedzőknek. Tiszteletére a Magyar Posta Zrt. bélyeget, Albert Flórián-emlékívet adott ki (2012-ben). A Közép-Ferencvárosban, a Gyáli út egy részét Albert Flóriánról nevezték el (2013-ban). Hetvenötödik születésnapján, a Groupama Arénában működő Fradi Múzeumban, futballpályafutásának legfontosabb ereklyéit állították ki (2016–2017-ben; az Aranylabdát, az emlékkiállítástól függetlenül halála óta a múzeum őrzi).

Elismerés

Az év labdarúgója (1966 és 1967), az év európai labdarúgója (Aranylabda, 1967) és az Aranylabda-szavazáson a 6. (1965) és az 5. (1966), az FTC örökös bajnoka (1974), az FTC Aranydiplomása (elsőként, 1984), a Halhatatlanok Klubjának tagja (1992-től), a Nemzet Sportolója (2004).

Ferencvárosért Emlékérem (1999). Hercegszántó (2007), Budapest (2010), Budapest IX. kerülete (Ferencváros, 2011) és VII. kerülete (Erzsébetváros) díszpolgára (2012).

A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994) és középkeresztje (2011).

Főbb művei

F. m.: Rúgd a labdát! Hoffer Józseffel. (Sportról fiataloknak. Bp., 1970)
Életem a Fradi. Titkok az Aranylabda árnyékából. (Bp., Ringier, 2007). 

Irodalom

Irod.: könyvek, könyvrészletek: Lukács László–Szepesi György: Római riport. Ill. Szepes Béla. (Bp., Móra, 1961)
Barcs Sándor: A magyar csapattal Chilében. (Bp., Sport, 1962)
Szepesi György–Tabák Endre: Chiléből jelentjük. (Bp., Sport, 1962)
Borbély Pál: Labdarúgó vb 1966. (Bp., Sport, 1966)
L. Réti Anna: Miért vesztettünk? Beszélgetések a futballról. (Bp., Sport, 1981)
Bocsák Miklós: A Császár és utána a sötétség. (Bp., Sport, 1984)
Nagy Béla: „Aranylabdás” Albert Flórián. 254 felvétel Albert Flóriánról. (Fradisták fényképalbuma. 3–4. Bp., 1985)
Muha József: Bajnokokkal szemtől-szemben. Híres sportolók a múltról a jelenben. (Bp., Sportpropaganda, 1987)
Nagy Béla: Aranylabdától az első aranydiplomáig. (Fradi futballmúzeum. Bp., 1988)
Dénes Tamás: Az Aranylabda csillagai. (Stadion Könyvtár 1. Bp., Aréna, 1998)
Isten éltessen „Császár”! Albert-album 380 fekete–fehér és 160 színes fotóval.. Megjelent Albert Flórián 60. születésnapja tiszteletére. Szerk. Nagy Béla. (Fradi futballmúzeum 39. A Ferencvárosi Torna Club kiadványa. Bp., 2001)
Dénes Tamás–Imre Mátyás: Aranylabdások. (Bp., Viktória Kiadó, 2005)
Dénes Tamás–Hegyi Iván–Lakat T. Károly: Királyok, hercegek, grófok. 110 év magyar futball. (A Magyar Labdarúgó Szövetség kiadványa. Bp., 2011), Borsi-Kálmán Béla: Megközelítések. 2. Tanulmányok, esszék, beszélgetések. (Kisebbségkutatás Könyvek. Bp., Lucidus, 2012), Császár 75. Képek és elfeledett történetek Albert Flórián életéből. Szerk. Czégány Pál. (A Ferencvárosi Torna Club kiadványa. Bp., 2016)
Albert 80. Az egyetlen magyar aranylabdás hagyatéka. – Albert 80. The Legacy of the One and Only Hungarian Ballon d’Or Winner. Írta és szerk. Czégány Pál. (Az FTC kiadványa. Bp., 2021).

Irod.: lexikonok, feldolgozások: Antal Zoltán: Alberttől Zsákig. (Bp., 1968
2. bőv. kiad. 1969)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (2. átd. kiad. 1972
3. átd. kiad. 1975)
Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum. 1. (Bp., 1979)
Ki kicsoda? (4. átd. kiad. Bp., 1981)
Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói. 1900–1980. (Bp., 1981)
Sportlexikon. I–II. köt. Főszerk. Nádori László. (Bp., 1985–1986)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1998. (Bp., 1991–1997)
Ki kicsoda a magyar sportéletben? I–III. köt. (Szekszárd, 1994)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 2000–2009. (Bp., 1999–2008)
Olimpiai almanach. Sydney 2000. (Bp., 2000)
Ria! Ria! Hungária! Magyarország labdarúgó-válogatottjának története. (Bp., 2000)
Magyarok az olimpiai játékokon. 1896–2004. Athéntól Athénig. A Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa. (Bp., 2004)
Dénes Tamás: A magyar labdarúgás története. IV. köt. Szocialista profizmus. 1967–1986. (Bp., Campus, 2014
2. kiad. 2016)
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. 1896–2016. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2016)
Dénes Tamás–Dlusztus Imre: Meggypiros mezben
. A magyar labdarúgó-válogatott játékosai. 1902–2019. (Bp., 2019).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6N7B-QFC8 (Albert Flórián és Kollarik Katalin házassági anyakönyve, 1903)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6N7B-32QW (Jelity Marin és Gorjanácz Mária házassági anyakönyve, 1904)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6JSZ-TGJG (Albert János születési anyakönyve, 1907)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6JSZ-19RQ (Jelity Magdolna születési anyakönyve, 1912)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6JSD-4L2X (Albert János és Jelity Magdolna házassági anyakönyve, 1928)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6JYP-NRCD (Albert Jánosné Jelity Magdolna halotti anyakönyve, 1944)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V75-Q9P1 (Albert János és Michels Apollónia házassági anyakönyve, 1947)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6JSZ-X2L7 (Kollarik Katalin halotti anyakönyve, 1950)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6JSZ-F9LC ([id.] Albert Flórián halotti anyakönyve, 1961)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V1G-69FT (Albert Ferenc halotti anyakönyve, 1965)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6JSZ-FLT1 (Jelity Marinné Gorjanácz Mária halotti anyakönyve, 1968)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6N7Y-1F1Q (Jelity Marin halotti anyakönyve, 1973)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2023

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője