Sztantics György
Sztantics György

2021. október 17. Vasárnap

Sztantics György

Egy "rendkívüli" bajnok


Ha végigtekintünk a magyar olimpiai bajnok atléták – sajnos nem túl hosszú – listáján, egy nevet biztosan nem találunk meg a lajstromban. Sztantics Györgyről van szó, aki pedig olimpiai bajnoki címet szerzett! Vagy mégsem?

 

Athén már 1896-ban, az antik olimpiai játékok felújítása idején szerette volna elérni, hogy a nyári játékokat mindig a görög fővárosban rendezzék meg. A Nemzetközi Olimpia Bizottság (NOB) nagyra értékelte a lelkes görögök elhatározását, több helyen elismerte az I. újkori olimpiai játékok sikerét, ám hangsúlyozta, hogy az olimpizmus nemzetközi, s a játékokat négyévente más-más város rendezheti meg. Sajnos azonban a II. és a III. újkori olimpiai játékokat egyidőben tartották az épp aktuális világkiállítással (Párizs, 1900 és Saint Louis, 1904), a hatalmas érdeklődésre a két rendező fél másképpen reagált. Míg Párizsban, a rendező bizottság igyekezett a versenyeket a világkiállítástól elkülöníteni, eljelentékteleníteni, addig Saint Louis a játékok programját a legkülönfélébb sportágakkal telezsúfolta. A IV. nyári olimpiai játékoknak Róma adott otthont. A jó hír az volt, hogy 1908-ban nem rendeztek világkiállítást, a rossz hír pedig az, hogy majdnem olimpiát sem…

 

A rendezésre kijelölt olasz főváros ugyanis visszalépett, s úgy tűnt, hogy az olimpiák újkori sorozata végleg megszakadhat. Szükség volt hát a görögök lelkesedésére, akik megismételték tíz évvel korábbi ajánlatukat. Róma lemondása helyett, 1906-ban, újra olimpiát rendeznének! A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) kényszerhelyzetben lévő vezetői végül is áldásukat adták az olimpiai játékok tíz éves jubileumán megrendezett ún. hellén olimpiára; ám a versenyeket hivatalosnak a NOB utóbb soha el nem ismerte!

 

Az atlétika a múlt század végén még a sportok összességét jelentette, a kor atlétája az összes sportágat űzte, valamilyen formában. Ez a megállapítás általánosságban igaz, de Sztantics György szabadkai tisztviselőre csak igen kis mértékben vonatkozott. Sztantics ugyanis – leszámítva azt, hogy a Szabadkai SE labdarúgócsapatában néha helyet kapott – szinte kizárólag távgyaloglással foglalkozott. Első „országos csúcsát” 1899-ben, 30 kilométeren érte el, 3 óra 8 perc 48 másodperccel. A Berlinben 1901-ben 75 kilométeren aratott híres győzelme után a lapok már „világbajnokként” emlegették. A délvidéki lapok, de nem a fővárosiak, hisz a szorgos hivatalnok versenyei nagy részét Szabadkán, ill. Palicson, valamint Belgrádban és Zomborban vívta. Mégis bekerült az 1906-os olimpiára utazó csapatba, bár nem tartották esélyesnek az 1,5 kilométeres versenyszámban. Nem is ért el helyezést…

 

Az olimpia – az egyszerűség kedvéért nevezzük így az athéni versenyeket – egyetlen botránya az 1,5 kilométeres gyalogló versenyen tört ki. A két favorit az osztrák Eugen Spiegler és az angol Robert Wilkinson volt. Az osztrák pályabíró kiállította az angolt, válaszul az angol bíró leküldte a pályáról az osztrákot. Erre egyre-másra zárták ki a versenyben vezető gyaloglókat, mígnem a tömeg befutott a pályára, és tettleg inzultálta a rendezőket. A burleszkbe torkolló versenyen nem hirdettek bajnokot, a magyar Lauber Dezső javaslatára viszont soron kívül még egy, ezúttal 3 kilométeres versenyt írtak ki, ahol maga Konstantin trónörökös látta el a pályabírói tisztet. A megismételt versenyen megint csak Wilkinson és Spiegler küszködött egymással az első helyeken. Az utolsó métereken az angol idegességében elkezdett futni, mire Spiegler rögtön utána rohant. A trónörökös azonnal kizárta mindkettőt a versenyből, így a 3. helyen gyalogló Sztanticsot hirdették ki győztesnek.

 

A „rendkívüli” bajnok élete rendkívüli fordulatot vett. Addig a szabadkai városházán meglehetősen egyhangúan, iratok tologatásával teltek napjai, ezután azonban a város ismert polgáraként estélyek, táncmulatságok gyakori díszvendége lett. A nagy mulatozások, a féktelen kicsapongások hamar megbosszulták magukat. A „rendkívüli” bajnok még 40 évet sem élhetett, 1918. július 10-én, Szabadkán, elhunyt. 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írása a száz éve elhunyt Sztantics Györgyre emlékezetett. 

Ő úgy tudta, olimpiai bajnok volt…

 

Kék virág Sztantics György emlékének.

Sztantics Györgyről az alábbi linken olvashatnak:

 

http://www.nevpont.hu/view/11264

 

A kép forrása:

 

http://www.cultiris.com/kepek/adatlap/36070

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2018