Supka Magdolna, B.
Supka Magdolna, B.

2021. október 17. Vasárnap

Supka Magdolna, B.

Bényi Lászlóné


művészettörténész

(Budapest, 1914. augusztus 3. – Budapest, 2005. november 10.)


Supka Magdolna (= Manna néni) édesapja Supka Géza (1883–1956) régész, művészettörténész, publicista volt, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, édesanyja Gere Gizella. Első férje (1938-tól 1941-ig) Féja Géza (1900–1978) író, második férje Bényi László (1909–2004) festőművész volt. Leánya: Bényi Eszter gobelin-művész.

Magdolna a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1937-ben német szakos tanári, 1938-ból művészettörténetből bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Mint annyi más diplomás az 1930-as évek végén ő sem tudott elhelyezkedni, csak 1943-ban kapott állást a Székesfővárosi Múzeumoknál, 1950-ben került a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztályára.

Tudományos pályafutásának kezdetén feldolgozta a múzeum ötvös-, érem-, üveg- és porcelán-, illetve színháztörténeti gyűjteményét, majd érdeklődése a magyar kortárs képzőművészet mesterei felé fordult. Ehhez hozzájárult az is, hogy 1954-ben munkahelyet változtatott: a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Művészettörténeti Dokumentációs Központjának tudományos munkatársa lett, majd néhány évvel később, 1957-ben került a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) Grafikai Osztályára már tudományos főmunkatársi munkakörben.

Supka Magdolna ekkor már 20. századi és kortárs magyar művészettel, művészetpszichológiával; elsősorban a magyar grafika történetével, Aba-Novák Vilmos, Tóth Menyhért, Gadányi Jenő, Kohán György, Szalay Lajos, Szabó Vladimir életművének feltárásával foglalkozott, illetve ezen művészek életmű-, retrospektív- és emlékkiállítását is megrendezte (az MNG-ben) valamint oeuvre-katalógusát is összeállította. 1962-ben a Tudományos Minősítő Bizottság önálló aspirantúrára vette fel, 1971-ben Aba-Novák Vilmos monográfiájával védte meg kandidátusi értekezését.

Aba-Novákon kívül még monográfiát írt Kohán Györgyről, a méltatlanul elfelejtett, s „Manna néni” által újra-felfedezett Tóth Menyhértről, illetve a kortárs művészek közül Rékassy Csabáról, Csohány Kálmánról, Tenk Lászlóról. Élete végéig támogatta a kortárs magyar grafikát; nem véletlen, hogy 1984-ben a kortárs magyar grafikusok tiszteletére rendezték meg a Manna néninek szeretettel című kiállítást (Budapest, Fészek Galéria, 1984). 1998-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem díszdoktorává fogadta; tudományos eredményeit 1994-ben Széchenyi-díjjal, 2001-ben Madách-díjjal, életművét 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével ismerték el. 1998-ban Gyula város díszpolgárának választották meg.


Fontosabb művei: A magyar úrihímzés. Egyetemi doktori értek. Budapest, 1938;

Szempontok a képzőművészeti alkotótevékenység vizsgálatához. Pszichológiai tanulmányok. II. Budapest, 1959;

A drámai groteszk szerepe festészetünkben a művészetpszichológia szemszögéből. Művészettörténeti Értesítő, 1964;

Aba-Novák Vilmos. Monográfia és kandidátusi értekezés is. Budapest, 1966;

2. kiad. 1971;

Kohán György-emlékkönyv. Budapest, 1969;

Életképek a Magyar Nemzeti Galériában. Budapest, 1974;

angolul, oroszul, németül, franciául, olaszul is;

Szabó Vladimir. Kismonográfia. Budapest, 1974;

Rékassy Csaba. Budapest, 1981;

Csohány Kálmán. Budapest, 1985;

Pirk János. Budapest, 1988;

Tóth Menyhért. Budapest, 1991;

2. kiad. 2000;

Kohán György. Benyújtott doktori értek. is. Budapest, 1994;

Tenk László. Budapest, 1996;

Földi Péter. Budapest, 1997;

Lóránt János Demeter. Szolnok, 1998;

Kovács Péter. Budapest, 1998;

A helyek szelleme. Tenk László újabb képeiről. Szolnok, 2000;

Kohán György. Gyula, 2001.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., Napvilág, 2010.