Schodelné és Nyáry Pál
Schodelné és Nyáry Pál

2021. október 17. Vasárnap

Schodelné és Nyáry Pál

A Normafa legendája


1. 

 

 

A legenda

 

 

 

Valamikor, régesrégen, a mai Budai-hegység keleti részén állt egy Viharbükk névre hallgató terebélyes öreg bükkfa. Ez a bükkfa olyan nagyon öreg volt, hogy még maga Mátyás király és népes kísérete is hűsölhetett árnyékában. Neve sem lett véletlenül Viharbükk, hisz’ évszázadokon át állta nemcsak az idők és a történelem viharát, de egyéb pusztító kezek „gondoskodását” is. A különösen sokat szenvedett magányos óriás köré a 19. században már rendszeresen elzarándokoltak kiránduló társaságok, más vidám és bohém közönségek és persze főképp’ pesti és budai szerelmespárok. Nem sok idő múlva szokássá vált, hogy ifjú hölgyek és lovagjaik, esetleg ismert delnők és széptevő uracsok a Viharbükk terjedelmes kérgét kedvesük kezdőbetűivel jelölték meg, néha még titkos üzeneteket is elrejtettek a famatuzsálem körül.

 

 

Valamikor, a 19. század elején, Csabay Miklós és Cserényi Zsuzsanna gyermekeként megszületett Csabay Rozika. A kisleány anyja, gyermeke megszületése után, azonnal egy zsidó muzsikus, Klein János feleségére hagyta a csecsemőt, akit a mostohaszülők nagy szeretetben neveltek fel. Rozika csilingelő hangjára hamarosan nemcsak a nevelőszülei figyeltek fel. Ifjú Schodel János énekmester a hamar felserdülő gyermek hangképzésében, majd magánéletében is egyre jelentősebb szerepet játszott. A 15 éves (!) fiatalasszony már Schodelné Klein Rozália néven indult meghódítani a bécsi josephstadti, a pest-budai, a hamburgi és a kolozsvári publikumot. A hódítás sikeresnek bizonyult, a teátrumok mindenütt lelkes üdvrivalgással fogadták a még mindig csak tizenéves dívát. A gyönyörű nővé fejlődött énekes hölgy élvezte a sikert és a férfitársaságot; szerette, ha kitartóan udvarolnak neki. A legkitartóbb lovagnak nyáregyházi Nyáry Pál – Nyáregyháza főjegyzője, a későbbi márciusi forradalmi radikális politikus – bizonyult.

 

 

Valamikor, az 1830-as években, normanapoknak hívták azokat a napokat, amikor a római katolikus egyház érvényes rendelete szerint minden mulatozás és vigasság tiltva volt. Hamvazószerdán, Úrnapján, Kisasszony Napján és egyéb, ma már tán alig ismert ünnepen, bizony a színházak is zárva tartottak. Persze a komédiások bohém és zajos seregét a zenés összejövetelektől nehezen lehetett távol tartani. Vidám „teátrálisok” lepték el a budai hegyeket, leginkább a Viharbükköt, amely hatalmas lombkoronájával akár száz embernek is enyhelyet nyújtott. A normanapokon a színészek csak egymást szórakoztatták, no meg a legállhatatosabb udvarlókat. Schodelné – aki ekkor már elvált a férjétől és elfogadta a deli Nyáry Pál közeledését – 1837-ben énekelte el először Vincenzo Bellini Norma című operája címszereplőjének, „Casta Diva, che inargenti queste sacre antiche piante” azaz „Szűzi Istennő, aki beezüstözöd ezeket a szent, öreg fákat“ áriáját. Az ifjú Nyáry Pál a Viharbükk árnyékában, egy ilyen normanapon adta át a színház közönségdíját, egy ezüst sarlót szépséges szerelmének, Schodelnének. A meghatott Rozika a társaság unszolására dalra fakadt, csodaszép hangján újra elénekelte a lázadó druida pap leányának, Normának áriáját. A Normafa elneveztetett.

 

 

Valamikor így mesélték a névadó százados bükk legendáját. Persze könnyen lehet, hogy mindez egészen másképp’ történt.

 

A legendák már csak ilyenek…

 

 

2.

 

A tények 

 

 

Schodelné Klein Rozália, 170 éve, 1849. június 27-én, Macbeth szerepével búcsúzott a teátrumtól. Visszavonulása után szerelme, Nyáry Pál nyáregyházi birtokára költözött, de csak néhány hetet lehettek már együtt.

Nyáry Pált, 170 éve, 1849. augusztus 13-a, a világosi fegyverletétel után nem sokkal letartóztatták.

 

 

Remélték, hogy találkoznak még…

 

 

Nyáry Pált az aradi haditörvényszék, 1850. augusztus 3-án, kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, uralkodói kegyelem folytán az ítéletet 1851. szeptember 13-án, hét év várfogságra enyhítették (az ítéletet 1851. október 7-én hirdették ki, a pesti Újépületben).

 

 

Nyáry Pál 1851-től 1856-ig a bécsi josephstadti várbörtönben raboskodott, nem messze a Josephstädter Theatertől, ahol 1833-ban, a bécsi közönség, Schodelnét ünnepelte…

Schodelné Klein Rozália, miután Nyáry Pált letartóztatták, átvette a Nyáry-birtok irányítását. Többször kérelmezte, hogy a josephstadti börtönben meglátogathassa Nyáry Pált, de kérését mindig elutasították.

 

 

Schodelné Klein Rozália 1854. szeptember 29-én, a születésnapján hunyt el, Nyáregyházán.

Nyáry Pál 1856. április 5-én, amnesztiával szabadult.

 

 

Soha többé nem találkoztak…

 

 

Schodelné Klein Rozáliáról és Nyáry Pálról az alábbi linkeken olvashatnak:

 

 

http://www.nevpont.hu/view/11555

http://www.nevpont.hu/view/11556

http://www.nevpont.hu/view/11557

 

 

A képen Schodelné látható Erkel Ferenc Bátori Mária című operája címszerepében, Barabás Miklós színes litográfiáján.

 

A kép forrása:

 

http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=730

 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2019