Légrády Erzsébet
Légrády Erzsébet

2021. október 17. Vasárnap

Légrády Erzsébet

gyógyszerész


 

(Budapest, 1874. november 15. – Budapest, 1959. november 15.): gyógyszerész.

 

Közismert, hogy Hugonnai Vilma az első magyar orvosnő, az azonban jóval kevéssé ismert, hogy ki volt az első magyar gyógyszerész doktornő? A nők gyógyszerészi pályára történő kiképzését, alkalmazását először a Gyógyszerészi Hetilap vetette fel (1893. szeptember 17-én). Az eszmét a női emancipáció hazai képviselője, a Mária Dorothea Egyesület kezdeményezte, amelynek elnöke, gróf Csáky Albinné levelet írt Wlassics Gyula vallás- és közoktásügyi miniszternek, amelyben kérte a nőknek (orvosi és) gyógyszerészi pályán történő alkalmazását.

 

A nők gyógyszerésszé való kiképzését ellenzők azonban két nagyon komoly érvet vetettek fel a maguk igaza mellett: az egyik a nők alapképzettségével függött össze, a másik pedig a legkülönfélébb erkölcsi előítéletekkel és megfontolásokkal. Az erkölcsi kifogások és aggodalmak már a nők gyakornoki idejével kapcsolatban megfogalmazódtak. Az egyetemre beiratkozó hallgatóknak hároméves gyakornoki időt kellett igazolniuk, amely gyakornoki időt gyógyszertárakban töltötték el. A gyakornok fizetést és ellátást is kapott a gyógyszerésztől, azaz együtt élt a gyógyszerésszel és családjával. Az ilyen gyakornoki idő letöltését elképzelhetetlennek tartották a nők esetében. Igen súlyos ellenérv volt továbbá az, hogy a gyógyszerészhallgatók esetében is érettségi vizsgához kötötték a felvételit (1883. évi XXX. törvénycikk 15. §), illetve hat polgári osztály elvégzése után a gimnázium hatodik osztályának megfelelő latin nyelvismeretről kellett igazolást bemutatni, ugyanakkor a miniszter engedélyét is be kellett szerezni. A századfordulón azonban leánygimnáziumok még nem léteztek.

 

A Magyarországi Gyógyszerészegylet a női gyógyszerészek foglalkoztatásával kapcsolatban erősen megosztott volt. A gyógyszerésztársadalom egy jó része úgy gondolta, hogy először a felsőfokú gyógyszerészképzést kell megújítani. A gyógyszerészképzés egyik gondja ugyanis az volt, hogy nem volt önálló gyógyszerészkar a tudományegyetemeken: a jövő gyógyszerészei részben a bölcsész-, részben az orvosi karon pallérozódtak. Ennél is nagyobb problémának bizonyult az, hogy a budapesti tudományegyetemen gyógyszerészmestereket képeztek úgy, hogy azok tantervében még csak nem is szerepelt a gyógyszerkészítés tudománya! A nők képzését ugyanakkor elősegítette az a gazdasági kényszer, hogy kevés volt a gyógyszerész, még kevesebb a gyógyszerészsegéd, s egyre több gyógyszertár alakult. A női gyógyszerészek kiképzésével ráadásul megoldódott a gyógyszertárak öröklésének kérdése is. Végül is a budapesti tudományegyetem, a minisztérium és a gyógyszerészegylet hosszas – itt nem részletezendő – egyeztetése után 1895-től a gyógyszerészjelölt hölgyek előtt is megnyíltak az egyetemek kapui.

 

Az első gyógyszerésznőt Magyarországon Thinagel Szerafin személyében a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen avatták gyógyszerésszé (1903. június 18-án). Ugyanebben az évben, néhány hónappal később, 1903. augusztusban Légrády Erzsébet (négy társnőjével együtt) a budapesti tudományegyetemen sikeres gyógyszerész gyakornoki vizsgát tett.

 

Légrády Erzsébet édesapja Légrády Tivadar újságíró, a Légrády testvérek egyike, a Pesti Hírlap társalapítója volt. A budapesti, Veres Pálné által alapított V. kerületi felső leányiskolában tanult, a fentebb részletezett okok miatt azonban a Markó utcai fiúgimnáziumban érettségizett. Gyakornoki vizsgája letétele után, ugyancsak 1903-ban beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsész-, majd orvosi karára – gyógyszerész hallgatónak (önálló gyógyszerésztudományi kar továbbra sem létezett!). Két év múlva, 1905-ben mind az öt gyógyszerészhallgató hölgy, nők közül elsőként átvehette a budapesti tudományegyetem gyógyszerész diplomáját (említsük meg a többi négy hölgy nevét is: Bokor Anna, Haumann Olga, Horváth Erzsébet és Murányi Vera). „Doktori vizsgálatig” azonban már csak Légrády Erzsébet jutott. Lengyel Béla professzor mellett, az egyetem II. számú Kémiai Intézetében dolgozta ki értekezését. A legelső „doktor kiasszonyt” a gyógyszerészi pályán 1906. jún. 3-án avatták doktorrá.

 

Az első magyar gyógyszerész doktornő későbbi pályájáról még annyit tudunk, hogy 1913-ban, a Hágában rendezett XI. Nemzetközi Gyógyszerész Kongresszuson ő is „representálta” a magyarországi gyógyszerészetet, azaz minden bizonnyal ő az első tudós hölgy, aki Magyarországot nemzetközi tudományos konferencián képviselhette! Különösen nagy figyelmet keltett Hágában az első gyógyszerész doktornő előadása a magyarországi női gyógyszerészekről. Légrády Erzsébet azonban nemcsak Hágában, hanem egész életében is harcolt a nők egyenjogúsításáért, a nők tudományos elismertetéséért. Az Egyetemet és Főiskolát Végzett Nők Egyesületének alapító tagja volt (1916-ban).

 

1916-tól 1928-ig, az 1876-ban alapított Isteni Gondviselés Gyógyszertár tulajdonosaként tevékenykedett. A gyógyszertár, amelyet a köznyelv csak „Légrády Erzsébet Patikája” néven ismert, a Király utca 86. szám alatt működött. A Magyar Gyógyszerésztudományi Egyesület az első magyar gyógyszerész doktornő kimagasló munkájának elismeréseként Jakabházy-emlékéremmel tüntette ki. Légrády Erzsébet a 85. születésnapján halt meg, de nem ezért élt teljes életet…

 

Fontosabb művei: A fémeknek a fotográfus-lemezre való hatásáról. Egy. doktori értek. (Bp., 1906);

Levél a hágai kirándulásról. (Gyógyszerészi Hetilap, 1913. 50.).

 

Irodalom: Bánóné Fleischmann Mariann–Zalai Károly: A gyógyszerészi gyakorlat és tudomány első női művelői Magyarországon. (Gyógyszerészet, 1975);

Bánó Tiborné–Zalai Károly: Az első magyar gyógyszerésznők. (Élet és Tudomány, 1975. 15.);

Szabó Katalin: Nők a gyógyszerészi pályán. (Lege Artis Medicinae, 2000).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., Napvilág, 2010.