Az Aujeszkyek stációi
Az Aujeszkyek stációi

2021. július 24. Szombat

Az Aujeszkyek stációi


Az Aujeszky család régi morvaországi katolikus família, első, ismert képviselőjük Aujeszky Vince, Nagyszombatban működött, mint néptanító. Aujeszky Vince néptanítónak két gyermeke született: Aujeszky Lipót (1830–1887) és Aujeszky Ferenc (1841–1904). Lipót szintén pedagógusként tevékenykedett, több mint huszonöt éven át tanított a budapesti belvárosi (akkori IV. kerületi) főreáltanodában (a mai Eötvös József Gimnáziumban). Lipót a vegytan, a matematika és a természettan rendes tanára volt, gyógyvizeket elemzett, rendszeresen részt vett a székesfőváros tanácsa mellett működő légszeszbizottság munkájában, amely az első honi energiaellátó rendszer kiépítésén buzgólkodott. A jeles szakférfiú ugyanakkor a rohamosan fejlődő távírdászat ifjú tisztjelöltjeit is oktatta, mert a számolás–mértan–ábrázoló geometria rejtelmeivel az újdondász „távírnokoknak” is tisztába kellett lenniük. Testvéréről, Ferencről már lényegesen kevesebbet lehet tudni. Ferencet pappá szentelték, Detrekőszentpéteren és Mosonszentjánoson, szlovák–német pasztorizációs feladatokat vállalt. Érdekesség, hogy a család egy másik, közelebbről nem ismert ága, Aujezdsky néven írta a nevét. Aujezdsky Adolf szintén középiskolai rendes tanár volt, a székesfehérvári főreáliskolában működött; testvére, Aujezdsky Frigyes viszont posta- és főtávírdatisztként szolgált, talán még az is lehet, hogy Aujeszky Lipót is tanította őt a távírdatiszti tanfolyamon…

 

 

Aujeszky Lipót belvárosi rendes tanár felesége, Pröbsztl Antónia, egy Bécsből a fővárosba költözött polgár, Anton Pröbsztl leánya volt. Anton a Dunagőzhajózási Társaság egyik belvárosi hivatalában serénykedett, s az 1870-es évek végén nyugállományba vonult Stáczió utcza 59. sz. (Baross utcza 59. ma: Harminckettesek tere 3.) otthonába. Itt élt Antónia, idővel ideköltözött Aujeszky Lipót is, majd itt töltötte gyermekkorát, itt „nevelődött” Aujeszky Aladár, egyetlen fiuk is. Aladár a természettudományok szeretetét édesapjától örökölte, de apjával és nagyapjával ellentétben nem kívánt tanítani: orvosnak készült. Miután a budapesti tudományegyetemen megszerezte orvostudori oklevelét, a II. belklinikán és a Szent Rókus Kórházban gyakornokoskodott. Úgy tűnt, hogy a kiválóan tanuló és egyre biztosabban operáló fiatalembert senki sem állítja meg: a belbetegségek nyilvános rendes tanára (azaz professzora) lesz. Tanári pályázatát az univerzitás azonban váratlanul elutasította, talán minden másképpen alakult volna, ha Aujeszky Aladár tanította volna a jövendő operatőreit az egyetemi katedrán és a sebészeti tanfolyamokon…

 

 

Aujeszky Aladár nemsokára feleségül vette Megyeri Charlotte-ot (azaz hivatalosan Saroltát, a családban használt nevén Karolinát), Megyeri (Merkl) Károly és Than Karolina leányát. Az „örömszülők” természetesen híres pedagógusok voltak: a házaspár egy bentlakásos leánynevelő intézetet nyitott a belvárosi Fehérhajó utca–Nagyhíd utca (ma: Deák Ferenc utca) átjáróházában. A tízgyermekes Than család Karolina leánya azonban még híresebb testvérekkel büszkélkedhetett: Than Károly (1834–1908) akadémikus, az MTA másodelnöke, egyetemi tanár, a budapesti tudományegyetem kémiaprofesszora, míg Than Mór (1828–1899) festőművész, Barabás Miklós tanítványa, a forradalom és szabadságharc hadifestője volt. Aujeszky Aladár jól ismerte Than Károly higiéniai és közegészségügyi kutatásait, talán nyilvános tanári pályázatának elutasítása mellett Than Károly járványtani dolgozatai is befolyásolták pályamódosításában…

 

 

Aujeszky Aladár sebész gyakornok szemtanúja volt azoknak a stációknak, borzalmas kínoknak, amelyeket a veszettségben megbetegedett emberek átéltek. A fiatal orvos lelkesedésével elhatározta, hogy nagy elődjei, Hőgyes Endre és Than Károly nyomdokain haladva kiveszi részét a veszettség elleni küzdelemben. Miután megszerezte állatorvosi oklevelét, érdeklődése a háziállatok veszettség betegsége felé fordult. A századfordulón, veszettség elnevezés alatt több, különböző tünetekkel, stációkkal jelentkező, átmeneti elmezavarokkal, agyvelőgyulladással és eszméletvesztéssel járó betegséget ismertek. Aujeszky Aladár veszettségdiagnosztikai vizsgálatai során felfedezett egy új, fertőző agyvelőgyulladással járó, a veszettséggel összetéveszthető, oktanilag ismeretlen, fertőző betegséget; a később róla elnevezett fertőző nyúltagy-bénulást, az ún. álveszettséget (azaz az Aujeszky-betegséget). Talán, ha nem keresi olyan elszántan (már-már veszetten) az emberi veszettség betegség stációinak gyógyítását, soha sem talál rá a róla elnevezett kórképre…

 

 

Aujeszky Lipót belvárosi főreáltanodai rendes tanár, ötvenhét éves korában, 1887. február 12-én, szombaton, Stáczió utczai otthonában váratlanul, szívszélhűdésben (hirtelen szívleállás, apoplexia cordis) elhunyt. Aujeszky Aladár, fiatal házas orvostudor lebontotta a Stáczió utcza 59. sz. földszintes házat, ám nemsokára egy új, emeletes családi házat építtetett ugyanott. A régi-új ház homlokzatára, az eklektikus díszek közé odarakatta édesanyja, Pröbsztl Antónia és anyósa, Megyeriné Than Karolina – ma is látható – stukkóportréit. Aujeszky Aladár az Állami Oltóanyagtermelő Intézet igazgatója, hatvannégy éves korában, 1933. március 9-én, csütörtökön, a Harminckettesek tere 3. sz. (korábban Stáczió utcza 59.) otthonában, családi körben, vacsora közben lefordult a székről. Azonnal meghalt szívszélhűdésben (hirtelen szívleállás, apoplexia cordis).

 

 

Aujeszky László (1903–1978), meteorológus, légkörfizikus, egyetemi tanár, Aujeszky Aladár fia, családjával, még ugyanebben az évben, új otthonukba, a hegyvidéki (Budapest II. kerület Bogár utca 6.) nyaralóból átalakított családi házukba költözött. Az idővel Aujeszky-háznak nevezett, nemzedéki családi otthon története ezzel véget ért, de az Aujeszky família tudományos históriája, egy új szereplővel, újabb stációkkal tovább folytatódott, s talán még ma is tart…

 

 

(Legújabb írásunkkal az 1869. január 11-én született Aujeszky Aladárra, az Aujeszky-betegség felfedezőjére és családjára emlékeztünk. Aujeszky Aladár Kerepesi úti sírja a nemzeti sírkert része.) 

Szerző: Kozák Péter–Márkus Mária

Műfaj: Esszé

Megjelent: élő emlékezet, 2015