Az Ady-nemzetség
Az Ady-nemzetség

2021. október 21. Csütörtök

Az Ady-nemzetség


1.

 

„Az Ady család a Szilágyság egyik legrégibb családja, ősi fészke Od, Ad, később Diósad, s a terjedelmes Gut-Keled nemzetségből való. Régi vagyonos helyzetéből hamarosan lecsúszott a család, s már a 16. századtól kezdve a jobbféle birtokos nemesúr kevés volt közöttük, de annál több a majdnem jobbágysorsú, bocskoros nemes.”

(Ady Endre: Önéletrajz, 1913)

 

 

Az Ady-család valóban az egyik legrégebbi magyar nemzetségből, a Gutkeled nemzetségből származik, a család első, névszerint ismert őse Gutkeled nembeli László, aki II. András királyunk szentföldi kísérője volt (1217-ben). Az ő egyik leszármazottja volt Illés, aki 1296-ban, adományként nyerte el Kis- és Nagy-Guth birtokot, ahonnan a Guthi (Gúthy) család kis- és nagyguthi előneve is eredt. A Gúthy törzs 1323-ban három nagyobb családdá vált, amikor a három fiú, László, Boldizsár és János megosztoztak a család igen kiterjedt birtokain. László birtoka lett a mai Nyíradony és környéke, tőle származnak a Gúthyak, Jánosé lett a szilágysági Haraklány, akitől a később kihalt Haraklányi család eredt, Boldizsárnak jutott Diósad, ezért utódjai az Adi vagy Ady nevet és később a diósadi nemesi előnevet vették fel.

 

 

Az Ady-család a 14–15. században állandóan perben és haragban állt a Gúthy-családdal, sőt az Ady-hozzátartozók nem ritkán egymással is hadakoztak, hogy újra megszerezzék vagy újra visszaszerezzék a szétosztott és már korábban szétperelt vagyont. A hajdani nagybirtokú família tagjai, amelyek korábban falvakat tulajdonoltak vagy zálogosítottak el, általában szerencsétlenül kerültek ki ezekből a perekből: a család lassan, de biztosan hanyatlott, lecsúszott a szegény „hétszilvafás” nemesek közé, jóllehet mindig akadt közöttük egy-egy deák, azaz literátus Ady Diósadon, Menyőben, Lelén vagy Szilágyfőkeresztúron. A Gúthy-család, ellentétben az Adykkal, egyre nagyobbá és kiterjedtebbé vált: a 15. századtól birtokai már sűrűn felbukkantak Heves, Borsod, Abaúj, Szatmár megyékben (az „ősi” Szabolcs, Közép-Szolnok és Szilágy megyéken túl). Míg a birtokokat adományozó oklevelekben egyre több Gúthy tűnt fel, a „rokon” Adyk csak a megyei összeírásokban szerepelhetttek (akárcsak az összes jobbágysorsú elszegényedett nemes…)

 

 

A később református hitre áttért Ady-család genealógiáját máig sem sikerült összeállítani, a birtokperek iratai és a család egyéb dokumentumai megsemmisültek vagy lappanganak. A 18. század elején, 1705-ben, az egyik ős, Ady István, földbirtokosként, II. Rákóczi Ferenc fejedelem lelkes hívének számított; közel száz év múlva, 1797-ben, már tizenhat Ady található a nemesek listáján Szilágyfőkeresztúron, a család akkori központjában. Köztük volt Ady Bálint. Nem tudjuk, hogy a Rákóczihoz hű Ady István milyen rokona lehetett Ady Bálintnak. Ady Bálint viszont Ady Endre költő dédapja volt.

 

 

2.

 

Ady Bálint fia, Ady Dániel, a költő nagyapja, báró Wesselényi Miklósnak, „az árvízi hajósnak” volt gazdatisztje, Hadadon. Ady Lajos, a költő testvére szerint, a nagypapának fájt az ősiség eltörlése, de megelégedett azzal, hogy lompérti kúriája ámbitusán szidta Széchenyit és Kossuthot is, ami talán nem méltó egy Wesselényi-gazdatiszthez. Ady Dániel, akárcsak a legtöbb Ady, könnyelmű természetű, „hetyke tempójú, ünnepelős” ember volt: családi emlékek szerint hátaslovon járt Kolozsvárra, mulatni. Tivornyái az egész Szilágyságban elhíresültek, olyannyira, hogy idővel szinte teljesen lepusztították a lompérti birtokot. Nem jó szívvel adta Ady Dánielhez leányát, Juliskát a nyárszói református pap, Viski Dániel sem, akinek parókiája viszont nemcsak a Szilágyságban volt híres jó üzleti érzékéről és takarékosságáról. A hattyúnyakú, büszke papkisasszony azonban szerelmes volt Ady Dánielbe, a vőlegény viszont még a szertartásról is elkésett, mert belefeledkezett a legénybúcsúba…

 

 

Ady Lőrinc, a költő édesapja Lompérton született, két-három gimnáziumot végzett Zilahon, s „kurta gubás parasztként” költözött Érmindszentre, a felesége hozományaként kapott negyven holdra. Minden nap pontosan öt órakor kelt, és kora hajnaltól késő estig szorgalmasan gazdálkodott az idővel 50–70 holdra „hízó” birtokon. Érmindszent határában azonban igen rossz minőségűek voltak a földek: szikesek, kiöntésesek, mocsarasok, ráadásul igen kezdetleges eszközökkel művelték azokat. Az éves termés bőven elfért a tornácon álló hombárban. Idővel javultak Adyék birtokviszonyai. Az érmelléki tagosításkor, 1887-ben, Ady Lőrinc volt olyan „szemes”, hogy a határból a jobbik földek közül nézett ki egyet magának és családjának a valószínűleg italos földmérőkkel…

 

Ady Lőrincnek három testvére volt, közülük az egyik, Ady Sándor, körjegyző volt Hadadon. Különös módon, Ady Sándornak is volt egy Ady Endre nevű fia, aki csak egy évvel volt idősebb Ady Endrénél, a költőnél. Ez az Ady Endre is jogásznak készült, ám ő, a költővel ellentétben, 1900-ban be is fejezte tanulmányait, ügyvéd gyakornokként Bánffyhunyadon tevékenykedett, majd haláláig Csíkszentmártonban praktizált. Néhány tudományos dolgozata is megjelent a száadelőn A Jog című lapban, az ügyédek folyóiratában. Ady Lőrinc haláláig tartó, nagy bánata maradt, hogy legidősebb fia nem lett szolgabíró a megyében. Örökös vitájukat a költő gyakran fejezte be azzal, hogy van már egy jurátus Ady Endre a megyében, nincs szükség „belőlünk” még egyre…

 

 

3.

 

„Hetvennyolc éves ma a nagyasszony. És már csak két sír köti az élethez. Az egyik Budapesten, a Kerepesi Temetőben. Alatta alussza örök álmát az ő szerelmetes, golgotás fia. Az a másik sír idehaza van, az érmindszenti kis virágos temetőben. Élete párját takarják ott a rögök…”

(Nagyváradi Napló, 1936. szeptember 6.)

 

 

Pásztor Dániel és Kabay Rozália legkisebb gyermeke volt Pásztor Mária; Ady Lőrinc felesége, Ady Endre, a költő édesanyja. A katolikus Pásztor Mária négy és fél éves volt, amikor édesanyja elhunyt „epéshidegben” (azaz hidegleléses epebetegségben), két évvel később édesapja is meghalt agyvérzésben. Az árva kisleányt nagybátyja, Kabay Gábor és felesége, Sipos Julianna (Julcsa mama) vette magához, és nevelte Érmindszenten. A mindössze tizenhat éves leányt nevelőszülei rögtön odaadták első kérőjének, Ady Lőrincnek, akit lenyűgözött Mária szépsége és persze – a gonosz Ady-rokonok szerint – a negyven hold hozomány sem adott sok okot a töprengésre.

 

 

Ady Lőrinc 1874. június 4-én nősült, a házasságból egy leány és két fiú született. A legidősebb gyermek, az elsőszülött leány, a mindössze fél évet élt Ady Ilonka, az érmindszenti temetőben, Pásztor Mária nevelőszüleivel közös sírban nyugszik. A két fiú, Ady Endre és Ady Lajos sohasem szerzett tudomást legidősebb, csecsemőkorban elhunyt nővérükről, a sírkőre a kisleány neve csak jóval a költő halála után került (akkor, amikor már a kisebbik fiú is halálos beteg volt).

 

 

Ady Lajos, a legkisebb gyermek nem okozott csalódást az édesapának. Tanult ember, középiskolai tanár, tankerületi főigazgató lett, aki számos irodalomtörténeti és stilisztikai középiskolai tankönyvet jegyzett. Ifjúkorában maga is verselgetett, majd édesapja erőteljesebb és bátyja gyengédebb figyelmeztetésére abbahagyta irodalmi kísérletezéseit. Költő testvére halála után elsőként állította össze életrajzát, s adta ki több, a hagyatékban megtalált művét, többek között párizsi noteszkönyvét.

 

 

4.

 

Kiket szerettem

S mert én szerettem őket: néhaiak,

Harmincadik András-napomkor

Érkeztek ünnepi rendben

 

Élők és holtak,

Valamikor szívemnek kínjai,

Éjféltől hajnalig időztek

És a szívemből rostokoltak.

 

Hajnalkor mentek

Semmibe vissza a hajdani nők

S elfogyasztott szívem helyére

Kacagva keresztet vetettek.

(Ady Endre: A harmincadik András-nap, 1907)

 

 

Ady Endre, a költő, az idősebb fiú, 1877. november 22-én született Érmindszenten. A költőt valójában Ady András Endrének hívták, s kevesen tudják róla, hogy születésnapjánál is jobban szerette megünnepelni nevenapját, a november 30-i András napot. Csaknem mindegyik András-nap ugyanúgy zajlott le Zilahon, Debrecenben, Nagyváradon, Párizsban vagy a fővárosban. Kocsmai felköszöntők, könnyű nők, bús és víg nótázás cigánnyal, hajnalig.

 

 

Ady Endréhez, a költőhöz, az idősebb fiúhoz, édesanyja, a rajongásig szeretett Ides állt legközelebb, s az édesanya szívében is költő fia foglalta el az első helyet. A költőnek a névnapi víg éjszakáknál és sírva mulatós hajnaloknál sokkal többet jelentett az a kis csomag, amit minden évben, az Ides küldött el neki András napra. Csaknem mindegyik András-napon ugyanúgy megkapta az Idestől az ajándékot Zilahon, Debrecenben, Nagyváradon vagy Budapesten, de még Párizsba is időben és pontosan megérkezett a küldemény.

 

Ady Endre, a költő, az idősebb fiú, utolsó András-napját Érmindszenten töltötte, édesanyjával. A nagybeteg Ady kezében újságot tartott, de már nem olvasta, csak forgatta a lapokat. Hirtelen felnézett, s mintha álomból ébredt volna, sokáig leste anyja arcát, majd halkan megszólalt:

–– Édesanyám, sokáig fog élni!

–– Drága Kisfiam, ne ezt mondd nekem… Te, Te fogsz sokáig élni!

 

A költő nem válaszolt, csak nemet intett fejével…

 

 

Pásztor Mária, Ady Endre édesanyja, haláláig, minden évben, András-napon vagy advent első vasárnapján, elment a Kerepesi úti Temetőbe, idősebbik fia sírjához.

 

 

Pásztor Mária, Ady Endre édesanyja, 1937. november 28-án, advent első vasárnapján hunyt el Budapesten, egy villamosmegállóban…

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írása – Ady Endre önéletírásai és kortárs visszaemlékezések alapján – a költő halálának századik évfordulóján az Ady-család történetével foglalkozott.

 

Kék virág Ady Endre és családja emlékének.

 

 

A Névponton az alábbi linkeken olvashatnak Ady Endréről:

 

 

http://www.nevpont.hu/view/2607

http://www.nevpont.hu/view/12051

http://www.nevpont.hu/view/12057

 

 

A kép az Érdekes Újságban megjelent Ady-önéletrajzot illusztrálta, a kép forrása:

 

http://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=40439

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2019