Apáczai Csere János és az első magyar enciklopédia
Apáczai Csere János és az első magyar enciklopédia

2021. október 21. Csütörtök

Apáczai Csere János és az első magyar enciklopédia


Nem véletlen, hogy az enciklopédia (encyclopaedia) szó görög eredetű elemeinek jelentése enkükliosz ‘teljes körű’ és paideia ‘nevelés’. Talán különös viszont, ha a szó mai jelentése, ‘tudományokat rendszerező ismerettár’ alapján közelítünk a fogalom vizsgálatához, feltűnően nehezen találunk összefüggést a görög etimológiával. A korabeli – 16–17. századi – enciklopédiák kétségtelen, hogy valamilyen rendszerbe foglalt ismerettárak voltak, de ezek az ismerettárak a tudományoknak (és ritkábban a művészeteknek), mint ismeretanyagoknak azon általános körét foglalták magukba, amelyeket szerzőik még ifjúkorban elsajátítandóaknak véltek. Ezen enciklopédiák ugyanis elsősorban tankönyvek voltak és csak másodsorban ismerettárak, az első enciklopédikus szerzők az ifjak teljes körű (enkükliosz) nevelésére (paideia) törekedtek, s eme törekvésükhöz válogatták össze valamilyen korabeli progresszív ideológia mentén a szükséges ismeretanyagot. A kifejezésben tehát benne van a görög küklosz (latin cyclus) ‘kör’ szó is, azaz az enciklopédia tkp. ‘körben nevelést’, azaz az ismeretek teljességére törekvő, tárgykörökön keresztül történő nevelést jelent.

 

 

„…amely nemzet mindent idegen nyelveken keresztül kölcsönöz, végtelenül szerencsétlen és mindenkinél nyomorultabb…“

(Apáczai Csere János a magyar enciklopédiáról)

 

 

Nem véletlen, hogy Apáczai Csere Jánost tanulmányai egészen ifjúkora óta az enciklopédikusság elsajátítására sarkallták. A korabeli puritánus hit ugyanis – talán különös módon – megkövetelte az ismeretek teljes körű elsajátítását, az ó- és az újszövetségi szent könyvek újtípusú magyarázatához újtípusú, komplex tudásra volt szükség. (Maga Apáczai is a latin és a görög mellett idővel tökéletesen elsajátította a „három szent nyelvet” a hébert, az arámit és a szírt is, így a szentszövegeket eredetiben tanulmányozhatta). A Magyar Encyclopaedia, az az minden igaz és hasznos bölcsességnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása (1653–1655) című művét eredetileg Pasoptron néven kívánta megjelentetni a tárgykör egyetemessége miatt (a görög szó jelentése: ‘mindent áttekintő’, ‘mindennek tükrében’). Apáczai kiválogatta korának legismertebb szerzőit, a szerzők alapján elrendezte azokat a tudományokat, amelyeket a legszükségesebbeknek tartott, s azokat illő rendbe szedte. A Magyar Encyclopaedia legfontosabb céljának azt tartotta, hogy enyhítse azt a hatalmas hiányt, amely a hazai nyelven írott művekben mutatkozik. A műnek másik célja az volt, hogy legyen legalább egy könyv, amelyből a magyar ifjúság a műveltség „szövedékes szálait legombolyíthatja”. A kiadvány tehát elsősorban tankönyv, a descartes-i (karteziánus) ismeretelmélet alapján, a korabeli tudományokat rendszerbe foglaló oktatókönyv, ismerettár volt: a címével ellentétben nem lehetett a mai értelemben vett enciklopédia.

 

 

Apáczai Csere János elképzelése az volt, hogy a tanulni vágyókkal magyar nyelven közölje az összes tudományokat. Az első ismerettár bevezetését – talán különös módon – azonban a szerző latin nyelven írta, a sors furcsasága, hogy latin nyelven magyarázta azt, hogy miért írta meg nagy művét nemzeti nyelven, s latin nyelven indokolta meg azt is, hogy új dolgoknak, új fogalmakat kell alkotni – magyarul! A bevezetésben elmondottak szerint a szerző vizsgálgatta különféle népek különféle nyelven írott műveit, s eközben rádöbbent arra, hogy ezek a népek tudás és műveltség dolgában túlszárnyalnak bennünket, hisz összes tudományukat anyanyelven írják és olvassák! Theodorus Gaza görög humanista Arisztotelész fordításai előszavában viszont azt olvasta, hogy a szerző mennyire küszködött a klasszikus görög nyelv latinra fordításában. A latin tudományos nyelv elmaradottságáért a latinul író szerzők a felelősek, mert nem fejlesztették a nyelvet elég tudatosan. Gaza előszavában elmagyarázta, hogy fordítás közben kénytelen volt új szavakat alkotni, de csakis olyanokat, amelyekkel az eredeti elnevezés hűségét megtartotta. Apáczai Gaza bevezetéséből erőt merített, hogy nekilásson új dolgoknak új, magyar elnevezést adni. (Maga Apáczai is alkotott jó néhány új magyar matematikai fogalmat: az azonosság, az egyenlőség, a hasonlóság, a középpont, a tompaszög, a hegyesszög, a sík, a görbe szavaink mind az ő leleményei…)

 

 

„…szilárdan elhatároztam magamban, ha a felséges Isten életem folyását még néhány esztendőre nyújtja, nem halok meg addig, amíg a magyaroknak valamennyi tudományát magyarul nem közvetítem…“

(Apáczai Csere János a magyar enciklopédiáról)

 

 

Apáczai Csere János elképzelése az volt, hogy enciklopédiáját a középfokú iskola 2. osztályától kellene tanítani, rögtön az anyanyelvű iskola elvégzése után. Az alapfokú iskolákban addig a tanulóknak a szent bibliai és a hasznos világi történeteket kellene magyar nyelven megtanulniuk. Az olvasottakból az ifjaknak alapos vizsgát kell tenni, amelynek során az olvasmányanyagot az emberi életben való felhasználásra alkalmaznák. Miután az olvasás-írásban megfelelő jártasságra tettek szert, csak ezek után tanítaná őket – a magyar nyelvű enciklopédia alapján – korunk tudományaira. Apáczai az állam és a társadalom létét az enciklopédikus tudással rendelkező állampolgárok és vezetőik irányítása alatt képzelte el. A kultúra nemcsak ismeretet, de magatartást, viselkedést és elsősorban a gondolkodást meghatározó bölcsességet is jelentett. A hazai barbárság oka a műveletlenség, s az elveszett bölcsesség visszaszerzésének egyedüli módja az iskolák létesítése. Apáczai szerint az iskolarendszer anyanyelvi népiskolákból (alsófok), trivialis iskolákból (középfok) és akadémiákból (felsőfok) kell, hogy álljon. Az akadémiák egyetemes tudást biztosító intézetek lennének, ahol képeznék az állam vezetőit (jogászokat, orvosokat, filozófusokat stb.).

 

 

Sajnos sem a hely, sem a mód és sem az idő nem volt alkalmas arra, hogy Apáczai műve elterjedjen, általánosan forgatott tankönyvvé váljon. A magyar nyelvű közép- és felsőoktatásra még több mint másfél évszázadot kellett várni. A nyugati polgárosult társadalmi életet, a műveltséget, az enciklopédikus tudományosságot, a modern iskolarendszert és a magyar nyelvű irodalmat a felvilágosodás korában élt, nemzeti nyelven alkotó szerzők hirdették meg, akik (pl. Bessenyei György) szellemi elődjükként tekintettek a tudós-tanítóra, az első magyar enciklopédia szerzőjére, Apáczai Csere Jánosra.

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával Apáczai Csere Jánosra és az első magyar enciklopédiára emlékezett.

 

 

Kék virág Apáczai Csere János emlékének.

 

 

Apáczai Csere Jánosról és az első enciklopédiákról az alábbi linkeken olvashatnak:

 

http://www.nevpont.hu/view/11184

http://www.nevpont.hu/view/11268

http://www.nevpont.hu/view/11713

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2016