Ámos Imre, az álompiktor
Ámos Imre, az álompiktor

2021. október 21. Csütörtök

Ámos Imre, az álompiktor


Ma fájó könnyet sírtak a fák

Torkunkból sóhajok fakadtak

Ma vonszolta magát minden láb

Az ágak elébünk hajoltak.

 

Ma búsan terült két tenyér

Az ég felé néhányszor

És keserű volt a jó kenyér

A megvonagló szánktól.

(Ámos Imre: cím nélküli, 1942. júl. 31.).

 

 

Á      brándos képlapok – gyermekkori emlékek: régi bútorok és nagyapa könyvszekrénye; letakart tükrök egy halottas házban; pipatórium és kilencágú gyertyatartók. Első stáció.

 

 

M     otívumvíziók – ifjúkori kontúrok: pasztellfoltos régi bútorok; álomlátó emberek letakart tükrök mögött; gyertyák égnek még, bár alig világítanak.  Következő stáció.

 

 

Ó      rakompozíció – felnőttkori látomások: bútor nélküli üres szobák; elmúló idők órafoltjai;  égő órákat megállítani nem tudó angyalok. Még egy stáció.

 

S       ors-vászon – halálközeli élmények: lángoló bútorok, tűzre vetett házak és templomok; zokogó angyalok és könyörgő emberkezek nyúlnak a síró szemű, lángoló nap felé. Végső stáció.

 

 

 

Ámos Imre a 101/323-as számú kisegítő munkaszolgálat tagja, festőművész és költő 1944 őszén árokásással, vagonki- és berakással, valamint talpfatisztítással foglalkozott. 1944 szeptemberében Pestre szállították, ahol még egyszer, utoljára beszélhetett festőművész feleségével, Anna Margittal, a Lehel úti kaszárnyában. Itt és ekkor adta át neki utolsó rajzait egy kockás fedelű spirálos sima vázlatfüzetben.

 

 

Ámos Imre munkaszolgálatos festőművészt és költőt 1944 őszén többszázadmagával – hol marhavagonban, hol erőltetett menetben – útnak indították Németországba, vélhetően egy türingiai faluban, Ohrdrufban kialakított koncentrációs táborba (Nord-Lager). A lét végső határán, de a puszta lét bizonyosságaként, félig öntudatlanul még rajzolt: jeleket vésett papírdarabokra és nyírfakérgekre. Utolsó rajza a keresztfán intő Krisztus képe volt.

 

 

Ámos Imre munkaszolgálatos festőművész és költő 1944 novemberében, a táborban kitörő flekktífuszban megbetegedett. Nem a betegségben halt meg. A járvány miatt az SS-katonák gépfegyverei végeztek a tábor valamennyi lakójával.

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával Ámos Imrére, a tragikus sorsú magyar művészre, a magyar Chagallra emlékezett.

 

 

Kék virág Ámos Imre emlékének.

 

 

Ámos Imréről az alábbi linkeken olvashatnak:

 

 

http://www.nevpont.hu/view/252

http://www.nevpont.hu/view/11739

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2016