Aba-Novák száz éve
Aba-Novák száz éve

2021. július 24. Szombat

Aba-Novák száz éve


1. Az Aba név

 

A kortársak által csak Nagy Háborúnak nevezett I. világháború kitörésének 100. évfordulójáról a Névpont – www.nevpont.hu – sajátos módon emlékezett meg. A 20. század egyik legjelentősebb magyar festője közel száz éve történt életeseményeit azért idéztük, mert bíztunk benne, hogy a legembertelenebb körülmények között is a művészet örökké megmarad.

 

Novák Vilmos tizennyolc évesen már végleg eldöntötte, hogy festőművész lesz. A budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban az „érettségi vizsgálatot” jeles eredménnyel tette le, s első rajzai ismeretében „szóbelileg közöltetetett”, hogy 1912 őszén megkezdheti főiskolai tanulmányait. Várday Szilárd, a főiskola ügyvezető igazgatója, miután gratulált sikeréhez, beszámolt főhősünknek arról, hogy az elmúlt években, hallgatói közül ő már a negyedik Novák nevű festőművész-jelölt lesz! Sokat gondolkodott ezen Novák Vilmos, miközben buzgón látogatta Reissig Adolf, a család régi barátja, az I. kerületi Attila utcai gimnázium volt rajztanára magánóráit. Egyik nap Novák Vilmos elmesélte „nevezetes” problémáját, mire a kedves idős pedagógus könyvespolcáról leemelt egy lexikont, rábökött az első címszóra, amely történetesen az Aba volt. Jó név, egészen nemzetközi, és az ábécében is nehéz ennél előbbre kerülni. Így született meg, az „Aba” művésznév, amely Novák Vilmos ambícióját is kielégítette.

 

Az Aba művészelőnevet Novák Vilmos először 1912-ben használta, 1914-től pedig már csak ezen a néven alkotott; ám a név törvényesítéséig még hosszú évek teltek el. Aba-Novák Vilmos 1929-től hasztalan sürgette nevének megváltoztatását. Hivatalosan csak 1938 májusában, vitézzé avatásával lehetett Aba-Novák, s a név jól illett a korszak retorikájához is, jóllehet annak ahhoz semmi köze sem volt.

 

Aba-Novák Vilmos a 20. századi magyar történelmi festészet egyik legjelentősebb képviselője volt, neve mai is a legelsők között „említtetik”. Nem a betűrend miatt…

 

 

2. Aba-Novák és a Nagy Háború

 

A kortársak által csak Nagy Háborúnak nevezett I. világháború kitörésének 100. évfordulójáról a Névpont – www.nevpont.hu – sajátos módon emlékezik meg. A 20. század egyik legjelentősebb magyar festője közel száz éve történt életeseményeit azért idézzük, mert bízunk benne, hogy a legembertelenebb körülmények között is a művészet örökké megmarad.

Novák Vilmos a főiskola második évének sikeres befejezése után megkapta a „sorozó parancsot”. – Fess fiú! – mondta a hadorvos, vagyis „tauglich”. A festőművész-jelölt a III. pótszázadhoz került, nemsokára mint hadapród őrmester a galíciai frontra vonult. A Lemberg körüli harcokban vett részt, a jakimovi roham alkalmából I. osztályú vitézségi éremmel tüntették ki (1915. jún. 29-én). Négy heti frontszolgálat után jobbváll-lövéssel a budapesti Bezerédi utcai hadikórházban ápolták, a jobb vállát ért lövés éppen ecsetforgató karját bénította meg.

A kórházban hosszú hónapok szívós munkájával, tornával, súlyemeléssel próbálta visszanyerni karja épségét. Meggyógyulván az a „jutalom” érte, hogy tartalékos hadnagyként ismét bevonulhatott, ezúttal Bukovinába, a tábori ezredhez. Az ezred műszaki századának parancsnokaként tevékenykedett 1916. augusztustól 1918 őszéig (közben, mert folytatta tanulmányait is, néhány hónap szabadságot is kapott, júniusban átvehette rajztanári oklevelét). A háború végén immár harmadszor bevonult, ezúttal Fiumébe, ahonnan az olasz harctérre került. Harctéri életének utolsó felvonulása: menekülés az olasz frontról. Addigi életének legmegrázóbb élménye volt a menekültek, sebesültek áradata. A hős fogalma – későbbi visszaemlékezése szerint – nem az élő és harcoló, hanem a halálba küldött ember eltorzult képeként élt benne.

A front felbomlása után, 1918 novemberében, ezrede maradékával Budapestre érkezett, november 20-án leszerelt, és mint kisegítő tanársegéd, a József Műegyetem Rajz Tanszékén, „szerződéses relatióban” egy évi időtartamra alkalmazást nyert. Megkezdődött Aba-Novák Vilmos művészi karrierje.

Szomorú érdekesség: a frontszolgálat alóli felmentéséért a háborús évek alatt többször tett eredménytelen kísérletet Novák Gyula, a művész édesapja. Aba-Novák Vilmos viszont a második világháborúban az ő fiáért már ezt sem tehette meg. Aba-Novák Vilmos fia, Aba-Novák Sándor, a művész édesapa halála hírére tért vissza a frontra. A gyász után újra visszament a fronta, ahol nemsokára ő is elesett.

 

De ez már egy másik háború és egy másik történet…

 

 

Aba-Novák Vilmosról az alábbi linken olvashatnak a Névponton:

 

http://www.nevpont.hu/view/17

 

A kép forrása:

 

https://www.kieselbach.hu/muvesz/aba-novak-vilmos_253

 

A történeteket, B. Supka Magdolna kiváló munkája alapján idéztük, Aba-Novák okán a száz éve született Manna nénire is emlékeztünk.

 

A róla szóló életrajz linkje:

 

http://www.nevpont.hu/view/10810

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2020