A Szendrey-nemzetség
A Szendrey-nemzetség

2021. július 24. Szombat

A Szendrey-nemzetség

Egy tragikus családtörténet


1.

 

 

Szendrey Ignác gazdatiszt, a Festetics-birtok, majd a gróf Károlyi család erdődi uradalmának inspektora (azaz jószágigazgatója), 1828-ban feleségül vette Gálovics Annát. Házasságából három gyermek született, a legidősebb leány Júlia, az egyetlen fiú, Gyula és a legkisebb leány Mária. A gazdatiszt szorgalmas ember volt, munkaadóinak köszönhetően vagyona szépen gyarapodott, gyermekeinek idővel úri körülményeket biztosított. Szendrey Ignác úgy tervezte, hogy idővel majd egyetlen fia, Gyula, átveszi tőle gazdatiszti feladatait, ám nem így történt. Az ügyesen rajzoló, nagyon tehetséges fiatalember közelebbről nem ismert, örökölt, gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, s egy évvel édesanyja halála után, 1850. március 1-jén elhunyt. Szendrey Mária, a legkisebb leány, Gyulai Pál, író, irodalomtörténész, a 19. század egyik legjelentősebb kritikusa felesége lett. Házasságából három gyermek született, az egyetlen fiú, Gyulai Kálmán és két leány Gyulai Aranka és Gyulai Margit. Szendrey Mária a pesti utolsó kolerajárvány áldozata lett, 1866. szeptember 10-én hunyt el.

 

 

Szendrey Júlia, a legidősebb gyermek, 1828. december 29-én született, 1829. január 1-jén keresztelték meg. Júlia a Szerdahelyi Pál adminisztrátori beiktatása tiszteletére rendezett megyebál előtt, 1846. szeptember 6-án látta először az akkor már országszerte ismert költőt, Petőfi Sándort, Nagykárolyban. A legenda szerint, a károlyi Szarvas fogadóval szemközti lakásban, Térey Marinál vendégeskedett Júlia, amikor a függönyön keresztül a két leány megleste a poétát. Két nappal később, szeptember 8-án, „a tánczvigalomban” ismerkedtek meg. Szendrey Ignác gazdatiszt igen hevesen ellenezte, hogy legnagyobb gyermeke egy poétához menjen feleségül. Egy versfaragó „csepűrágó” aligha képes eltartani asszonyát, még akkor sem, ha olyan országosan ismert, mint amilyen Petőfi Sándor lehet. Júlia azonban minden atyai tiltás ellenére, egy évvel megismerkedésük után, 1847. szeptember 8-án, az erdődi kápolnában, Petőfi hitvese lett. Szendrey Ignác nem vett részt a szertartáson, sem új vejét, sem legnagyobb leányát, nem kívánta látni…

 

 

Szendrey Júlia, a legidősebb gyermek 1849. július 20-án, Tordán látta utoljára férjét, Petőfi Sándort. A költő utóbb még két levelet írt asszonyának, majd a poéta halálhírét keltették. Júlia nem törődött bele, hogy férje meghalt, uralkodói külön engedéllyel kutathatott Kolozsvárott, Székelykeresztúron és Udvarhelyen, majd a segesvári csatatéren is. Később abban reménykedett, hogy Bem talán mégis csak magával vitte Petőfit Törökországba, s a költő most ott bujdosik, álnéven. Júlia személyesen kereste fel Haynaut, aki útlevelet ígért neki azzal a feltétellel, hogy majd jelentéseket küld a forradalmi emigrációról, Bécsbe. Júlia felháborodottan utasította vissza a felkérést. Franz von Lichtenstein herceg, Haynau helyettese, előzékenyen felajánlotta segítségét. Az „emberségesebb” helyettes azonban jóval gonoszabb volt Haynaunál. Nemsokára minden személyes iratát elvette a szerencsétlen asszonynak, s megfenyegette, hogy kiutasítja az országból mint a lázadó rebellis költő hozzátartozóját. Természetesen, ha Júlia elfogadja közeledését, akkor minden formaságtól eltekint, akár Bécsbe is költözhetnének, ahol egy kis palotát vásárolna „a nemzet özvegyének” (aki ekkor mindössze húsz éves volt…) Ebben a helyzetben fogadta el Horvát Árpád történetíró házassági ajánlatát, aki ezekben a sorspróbáló időkben talán egyedül állt ki mellette.

 

 

Horvát Árpádné Szendrey Júlia pesti polgár asszonnyá vált, s mentesült mindenféle „közigazgatási hercehurcától.” Horvát Árpád és Szendrey Júlia esküvőjét 1850. július 21-én, a legnagyobb titokban, a nyilvánosság teljes kizárásával tartották meg, a lipótvárosi plébánián. Az eskető pap Szántófy Antal volt. Ő volt az a derék hazafi, aki titokban eltemette gr. Batthyány Lajost, s titokban átvitette új, Kerepesi úti sírjába, Kisfaludy Károlyt is. Szántófy Petőfi halálát bizonyító iratot kért az özvegytől, s miután ezt megkapta, Szendrey Júliát mint hajadont jegyezte be az anyakönyvbe…

 

 

Horvát Árpádné Szendrey Júlia újabb házassága azonban nem sikerült. A professzornak igen rossz híre volt: kicsapongó, féktelen nemi vágyú ember volt, aki állandóan zaklatta feleségét, de rendszeresen járta a bordélyházakat is. Júlia súlyosan megbetegedett, nemsokára méhnyakrákot diagnosztizáltak testében. Miután szeretett húga, Gyulai Pál felesége, Marika, 1866 szeptemberében, kolerában meghalt, úgy döntött, hogy elköltözik egyetemi tanár férjétől. Édesapjának beszámolt szenvedésekkel teli, tragikus házasságáról. A nagy család úgy döntött, hogy támogatja a szerencsétlen asszony kérését: Szendrey Ignác 1867 nyarán lakást vásárolt egyetlen, még élő gyermekének, a Zerge utcában (ma: Horánszky utca). Szendrey Júlia ott élte utolsó hónapjait, a nagybeteg asszonyt közeli jóbarátja, Tóth József gondozta.

 

Szendrey Júlia, a legidősebb gyermek, 1828. december 29-én született, 1829. január 1-jén keresztelték meg. Petőfi Sándor 1822. december 31-éről 1823. január 1-jére virradó született, őt is január elsején keresztelték meg.

 

Szendrey Júlia, a legidősebb gyermek, a Szerdahelyi Pál adminisztrátori beiktatása tiszteletére rendezett megyebál előtt, 1846. szeptember 6-án látta először az akkor már országszerte ismert költőt, Petőfi Sándort, Nagykárolyban. Szendrey Júlia huszonkét évvel később, ugyanezen a napon, 1868. szeptember 6-án hunyt el a fővárosban, a Zerge utcában…

 

 

2.

 

 

Szendrey Júlia és Petőfi Sándor házasságából egy fiú született. Petőfi Zoltán Debrecenben, a Harmicad utcában, épp kilenc hónappal március 15-e után, december 15-én jött világra. A katonai helyzet miatt Petőfi Sándor, az édesapa, nem látta biztonságosnak, hogy felesége az erdődi szülői házban adjon életet gyermekének. A család ezért Debrecenbe menekült, ahol később Vörösmartyéknál laktak, majd 1849. februártól, a családot, Petőfi kisfia keresztszülei, Arany János és felesége látták vendégül. Így a család Nagyszalontán élt, majd Petőfi 1849. július 5-én, családjával együtt Mezőberénybe érkezett, Orlai Petrich Somáékhoz; innen július 17-én indult Erdélybe, Tordán, Miklós Miklós református papnál szálltak meg (Petőfi Sándor 1849. július 20-án látta utoljára Zoltánt, ezen a napon indult vissza Bem táborába…) A fehéregyházi (azaz segesvári) csatavesztés után, Júlia, fiával együtt Kolozsvárra ment, hogy kiderítse mi történt férjével. Innen Szendrey Ignác Erdődre vitte családját, Zoltán ott is maradt, csak fél év múlva költözött fel Pestre, édesanyja új családjához.

 

 

Petőfi Zoltán már gyermekkorában írt verseket, 13-tól 17 éves koráig egy vastag füzetet írt tele (első írásait Ifjúkori kísérletek címmel gyűjtötte össze, 1864-ben). Évekig különböző iskolákban, hiányos felügyelet alatt elzüllött, a kortársak szerint „könnyelmű barátokkal, erkölcstelen mulatságokba süllyedt.” Ez az életmód véglegesen aláásta a fiatalember egészségét, alkoholizmusa gyógyíthatatlan tüdőbetegséggel társult. Élete végén, amikor már tudatában volt súlyos, utóbb halálosnak bizonyuló betegségének, visszanyerte alkotókedvét. Írni és fordítani kezdett. Apja stílusában hazafias költeményeket szerzett, kortárs német és francia színműveket tolmácsolt, továbbá megpróbálkozott a Bánk bán francia fordításával. Gyógykezelése helyszíneiről úti levelekben számolt be a Vasárnapi Ujságnak, kisebb tárcákat és beszélyeket írt barátja, Dolinay Gyula folyóiratának, a Tanuló Ifjúság Lapjának. Utolsó évében, hónapjaiban, különösen aktív volt; kortárs irodalomtörténészek véleménye szerint „a halál élete ama szakaszában ragadá el, amikor műveivel épp fel kívánt volna lépni”. Petőfi Zoltán mindössze huszonkét évet élt, Pesten, a Sándor utca 12-ben (ma: VIII. kerület Bródy Sándor utca), 1870. november 5-én hunyt el, tüdőbetegségben.

 

 

3.

 

 

Szendrey Júlia és Horvát Árpád házasságából két fiú és két leánygyermek született. Mindkét fiú, Horvát Attila és ifj. Horvát Árpád, tüdőbetegségben szenvedett, Attila mindössze huszonkét éves volt, amikor hosszan tartó, súlyos betegségben elhunyt, 1873. május 8-án. Az egyik leány, Horvát Viola csecsemőkorban elhunyt, Horváth Ilona azonban igen nagy kort élt meg (1944-ben hunyt el, 85 éves korában).

 

 

Szendrey Júlia és Horvát Árpád fia, ifj. Horvát Árpád 1855. július 18-án született Pesten. Tanulmányait betegsége miatt magánúton végezte, majd 1881-ben, a budapesti tudományegyetemen, orvosdoktori oklevelet szerzett. Árpád négy nyelven írt és olvasott, autodidaktaként matematikai, etnográfiai, irodalmi és természettudományi ismeretekre tett szert. Magántanára volt – többek között – Toldy Ferenc. A kiváló irodalomtörténész nemcsak jó barátságot ápolt a Horvát családdal, de Petőfi István, a költő testvére visszalépése után, elvállalta Petőfi Zoltán gyámságát is.

 

 

Ifj. Horvát Árpádot, még medikus korában, barátja, Kacziány Géza újságíró ajánlotta be Puskás Tivadarnak, aki azért tért haza, hogy megszervezze Budapesten, a Monarchia első telefonhírmondó-szolgálatát (Puskás Ferenc Gyöngytyúk utcai lakásában, 1879. július 4-én zajlott le az első magyarországi telefonbeszélgetés). Az illetékes minisztérium egy év múlva írta alá a budapesti telefonközpont létesítését engedélyező okiratot (1880. május 20-án; 1881. február 1-jén, Puskás Ferenc, a lapokban közzétette az első előfizetési felhívásokat). Az első budapesti telefonközpont végül is 25 előfizetővel, 1881. május 1-jén nyílt meg. Árpád jelentős szerepet vállalt az első távbeszélő-szolgálat megszervezésében: titkárként ő fogalmazta meg a különböző kérelmeket, ő járt el a hatóságoknál, ill. személyesen kereste fel a háztulajdonosokat, hogy engedjék a tetőre felszerelni a fogadóelemeket. Az első pesti telefonközpontot a Lipótvárosban (Budapest V. kerület), a Fürdő utca 10. (ma: József Attila utca) III. emeletén bérelt helyiségben építették ki, míg a második központ a Belvárosban (akkor: Budapest IV. kerület), a Lövész utca 11. szám (ma: Királyi Pál utca 9.) alatt létesült. Árpád a belvárosi Képíró utcában, a Hét Bagoly-házban lakott, innen a harmadik ház volt a Lövész utcai, kis, egyemeletes sarokház, ezt bérelte ki a telefon-hírmondó számára, ideérkeztek az első amerikai szerelők, akiket a fiatal orvosjelölt, Puskás Tivadar intelmei szerint, levélben megkeresett. Az első előfizetők lipót- és belvárosi gazdag polgári családok, vállalkozók voltak, a nagyobb bankok, minisztériumok és lapok mellett. A Fürdő utcai volt a főállomás, a belvárosi az első fiókállomás, de még 1881-ben megalakult az első budai fiókállomás is a Pálffy tér 4. szám (ma: Bem József tér) alatt.

 

 

Ifj. Horvát Árpád és első felesége, Egan Mária (Egan James, a pesti tudományegyetem angoltanára, 1849-es nemzetőr kapitány leánya) is tüdőbetegségben szenvedett. Mária 1883. június 21-én hunyt el. Árpád gyógyíthatatlan tüdőbaja miatt, Mária halála után, rászokott a morfiumra, 1887-ben, második feleségével, Greguss Gizella iparművésszel, farsangi jelmezbálra készültek. Ifj. Horvát Árpád a bál előtti éjszakán, 1887. február 4-én halt meg, miután két üveg morfium teljes tartalmát bevette…

 

 

Szendrey Ignác gazdatiszt, a Festetics-birtok, majd a gróf Károlyi család erdődi uradalmának egykori inspektora (azaz jószágigazgatója), 95 éves korában hunyt el, 1895. szeptember 26-án.

 

 

Szendrey Ignác gazdatiszt, a Festetics-birtok, majd a gróf Károlyi család erdődi uradalmának egykori inspektora (azaz jószágigazgatója), valamennyi gyermekét és majdnem mindegyik unokáját eltemethette…

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írása Szendrey Ignác családjára emlékezett.

 

Kék virág valamennyi Szendrey leszármazott emlékének.

 

A képen Szendrey Júlia és három gyermeke (balról: Horvát Attila, Horvát Árpád és Horvát Ilonka) látható. A kép és a történetek forrása Búza Péter nagyszerű könyve (Bagolyröpte Pest felett. Szendrey Júlia nemzetsége).

 

 

A Névponton az alábbi linkeken olvashatnak Szendrey Júliáról és családjáról:

 

 

http://www.nevpont.hu/view/12005

http://www.nevpont.hu/view/12082

http://www.nevpont.hu/view/12086

http://www.nevpont.hu/view/12087

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2019