A Szabó család
A Szabó család

2021. július 24. Szombat

A Szabó család


„...az életben és az irodalomban számtalan Szabó Jánossal találkoztunk már, hiszen ezek a hűséges, becsületes, jó kedélyű … munkások mindenütt ott vannak – a vasárnapi futballmeccstől a tanácstag fogadónapjáig, a zsúfolt SZTK-rendelőtől a kisvendéglők tekeversenyéig, az üzemek által pártfogolt szövetkezeti falvak tömeglakodalmától az üzemi tolvajok leleplezéséig, a csöndes horgászkalandokat ígérő megyeri öböltől a törvényszéki tárgyalóteremig…“

(Indul a rádió új folytatásos sorozata, a Szabó-család. Rádió és Televízió Újság, 1959. 26.)

 

 

 

Szabó János utolsó munkanapján hazafelé tartott munkahelyéről. A frissen nyugdíjazott szövőgyári gépmester még nem ért haza a Lapály utca 27/b-ben lévő otthonába, sőt még a gyártelepet is alig hagyta el, amikor gyanús elemek különös tevékenységét észlelte. A gyári raktárkészletet tervszerűen apasztó tolvajok ellen a szocialista tulajdon védelmében bátran fellépő kisnyugdíjast a huligánok alaposan helybenhagyták. Ezzel a drámával kezdődött 1959. június 30-án, kedden, 18 órakor a Szabó család című hangjátéksorozat.

 

 

Szabó bácsi sokat tapasztalt munkásmozgalmi veterán, angyalföldi szövőmester volt, felesége Margit, a háztartásban tevékenykedett. A „szókimondó proletárasszony“ titokban templomba vitte unokáját, noch dazu még meg is keresztelte (szintén titokban). Ideológiailag képzett ura rendszeresen megfeddte és babonás vénasszonynak nevezte nejét, aki azonban Hruscsov elvtársért is rendszeresen imádkozott (ilyenkor azért Szabó bácsi megbocsátotta Margitka gyengeségét…).

 

 

A nagyobbik fiú, Bandi, esti egyetemet végzett mérnök-gyárigazgatóként dolgozott, a kisebbik fiú, Laci, a 12-es autóbusz sofőrjeként mutatkozott be, később „maszek“ taxisként próbálta ki szerencséjét (inkább kevesebb, mint több sikerrel). A legkisebb gyermek, Icu, a történet kezdetén szeleburdi kamaszlány, aki épp elvégezte a gimnáziumot. Természetesen KISZ-tag volt, bár sokat nyafogott és affektált, szeretett táncolni, néha „jassz“ nyelven beszélt, viszont továbbtanulás és sok szerelem előtt állt.

 

 

 

„Az az érzésem, hogy a nyomozó hadnagy Icuval szorosabb kapcsolatba fog kerülni! Áldásom Rájuk!”

„Kedves Szabó Bácsi! Két hónapja már, hogy figyelemmel kísérhetjük életét. Tudjuk, hogy Ön melegszívű, őszinte ember. Jó szívvel ad tanácsokat élete párjának meg a gyerekeknek is. Kérjük, fogadja meg most a mi tanácsunkat! Törődjön többet Icu lányával is, mert félő hogy rossz társaságba keveredik!”

(Részletek az első hallgató véleményekből. Rádió és Televízió Újság, 1959. 31. és 1959. 37.)

 

 

 

A Szabó család története folytatásról-folytatásra alakult, Szabó bácsi felgyógyult, maga kezdett el nyomozni a szeretett gyárát megkárosító, kirívóan közösségellenes magatartást tanúsító „gengszterek“ után, újabb szereplők érkezésével újabb konfliktusok keletkeztek az egyre bővülő család tagjai között.

 

 

A Szabó család nem volt dráma és nem volt irodalom. A népszerű hangjátékfolyam a mindennapok krónikásaként mutatta be a korabeli eseményeket, kommentálta és magyarázta mindazt, amit egy rádióban, párbeszédes jelenetekben, elmondani lehetett.

 

 

A Szabó család sok kicsi drámából állt össze heti hangzó irodalommá. A népszerű hangjátékfolyam a mindennapok családi konfliktusain keresztül mutatta be a korabeli eseményeket, kommentálva magyarázta mindazon jelenségeket, amelyeket párbeszédes jelenetekben elmondani csak rádióban lehetett…

 

 

 

„A Szabó család nem lehet rádiójáték, hiszen elvileg nincs vége, így művészi értelemben konstrukciója sincs. Sokkal inkább tekinthető dramatizált fiktív riportnak, ám a karakterábrázolások a riportázs-nívó felett járnak.”

(Görgey Gábor, 1960)

„Szabóéknál még az alacsonyabb státuszú szereplők is magasabb szintű etikai normák szerint cselekednek. Vagy ha nem, majd a két öreg, Szabó néni és Szabó bácsi helyre teszi őket.” … „Szabóék azt az életet élik absztrakt formában, amelyet százezrek elvárnak maguktól. A Szabó családban a hallgatók önmagukkal ismerkednek.”

(Hegedűs Géza, 1964)

„A Szabó család történetében a fordulópontot Icu és Halász Feri, az egykori államvédelmis tiszt, válással végződő házassága jelenti. Amint kiderült, hogy egy államvédelmis tiszt a magánéletben igenis lehet pocsék férj, akkor véget értek az ötvenes évek, és elkezdődött a Kádár-korszak.

(Révész Sándor, 1993)

 

 

 

A Szabó család sok kicsi drámája a szereplők élettörténeteiből állt össze hetente hallható irodalommá. A népszerű hangjátékfolyam a főszereplő közösség tagjai köré szerveződött konfliktushelyzeteket magyarázott úgy, ahogy a korabeli szocializmus társadalmi valóságáról a rádióban, párbeszédes jelenetekben magyarázni lehetett.

 

 

A Szabó család aztán 2007. május 21-én, egy hétfői napon, a 2500. adás után, végleg elhallgatott. A sok kicsi drámából kultikus történetek alakultak, a történeteket pedig elkezdték magyarázni a Kádár-rendszer konszolidációját elemző politológusok, szociológusok és médiakutatók. Ennél többet egy hangjátéksorozat nem érhet el…

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – a napokban köszönthette 45 000. kedvelőjét. A Névpont történetében először egyszerre két poszttal – csütörtökön egy régi és pénteken egy új – bejegyzéssel köszönti minden régi és új Kedves Olvasóját. Mindkét poszttal egyúttal a 110 éve, 1907. február 13-án született Rajz Jánosra, a Dollárpapa Hoffmann Tamására és A Szabó család második Szabó bácsijára, valamint a tíz éve megszűnt Szabó családra is emlékezett.

 

 

Kék virág Rajz János és természetesen a száz éve bemutatott Dollárpapa szerzője, Gábor Andor emlékének.

 

 

Gábor Andorról és Rajz Jánosról az alábbi linkeken olvashatnak:

 

http://www.nevpont.hu/view/9977

http://www.nevpont.hu/view/11482

http://www.nevpont.hu/view/11821

http://www.nevpont.hu/view/11822

 

 

A képen Szabó Ernő (az első Szabó bácsi) és Gobbi Hilda (Szabó néni) látható. Rajz János Szabó Ernő halála (1966) után vette át a karaktert. A kép forrása:

http://mork.nyugat.hu/Scopes/nyugat2015/var//improxy/NyugatWXGAPicture/30/18/301808_radiofelvetelen_a_ket_eredeti_foszereplo_szabo_es.jpg

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2015