Vékony Gábor
Vékony Gábor

2024. április 25. Csütörtök

Vékony Gábor

régész

Születési adatok

1944. december 15.

Csengőd, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Halálozási adatok

2004. június 10.

Budapest

Temetési adatok

2004. július 8.

Tabdi


Család

Sz: Vékony Gábor egyéni gazdálkodó, Kiss Ilona. Nagybátyja: Vékony Benjamin középiskolai tanár, tankerületi felügyelő. F: 1967-től Vadász Éva régész, muzeológus. Leánya: Vékony Eszter és Vékony Judit; fia: Vékony Dávid.

Iskola

Általános iskoláit a Csengőd és Kiskőrös határából létrehozott Tabdin végezte, a kiskőrösi gimnáziumban éretts. (1963), az ELTE BTK-n történelem szakos középiskolai tanári–régész okl. szerzett (1968), doktorált (1969), a történelemtudomány kandidátusa (1997).

Életút

A tatai múzeum muzeológusa (1968–1970). Az ELTE BTK Régészeti Intézete könyvtárosa (1970), tanársegéde (1971–1975), egy. adjunktusa (1975–1997), egy. docense (1997–2004). Régészet iránti érdeklődése nagybátyja, Vékony Benjamin és középiskolai osztályfőnöke, Berényi István geográfus, az MTA Földrajztudományi Intézete későbbi igazgatója hatására alakult ki, ill. már egyetemista korától rendszeresen végzett régészeti terepmunkát. Régészeti munkássága az ősrégészettől a középkorig terjedt, de érdeklődött a társtudományok eredményei iránt is. Régészként elsősorban népvándorláskori régészettel, Közép-Kelet-Európa és Kelet-Európa őskorával, magyar őstörténettel foglalkozott. Részt vett Kalocsa, Tata és a Komáromi járás régészeti topográfiai munkálataiban, László Gyula vezetése mellett irányította a felgyői Árpád-kori faluásatást, majd ásatásokat vezetett a süttői kora vaskori települési egységen, valamint tatabányai népvándorlás-, honfoglalás- és Árpád-kori településeken. Vas megye IX. sz.-i régészeti kutatásprogramjának szervezője. A magyar rovásírás kialakulásáról, elterjedéséről vallott nézetei, különösen a nagyszentmiklósi és szarvasi, valamint a bodrog-alsóbűi rovásfeliratok megfejtési kísérlete élénk szakmai vitákat váltott ki. Elmélete a nagyszentmiklósi ábécét a késő ókori arámi írásra vezeti vissza, amely Mongólián és Belső-Ázsián keresztül – lévén általános kereskedelmi funkciója – jutott el Kelet-Európába, különböző, például török beütésekkel. Nyelvészeti dolgozatai is megjelentek, valamint jelentősek kora középkori írástörténeti írásai és a dákoromán elmélet történetét feldolgozó munkái.

Emlékezet

Budapesten (Mátyásföld, XVI. kerület Rutafa utca 19.) élt és tevékenykedett, a tabdi temetőben nyugszik.

Elismertség

A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság, a Kőrösi Csoma Társaság tagja, vezetőségi tagja. A Nemzetközi Múzeumi Szervezet (ICOM) tagja.

Elismerés

Életünk Díj (1985), Akadémiai Díj (az Erdély története monográfia munkaközössége tagjaként, 1987).

Főbb művei

F. m.: Vespasianus-kori építési felirat Aquincumban. Tóth Endrével. (Archaeologiai Értesítő, 1970
németül Acta Archaeologica, 1970)
Bemerkungen zu den Streitfragen des Frühneolithikums im Karpatenbecken. (Acta Universitatis Szegediensis. Acta Antiqua et Acta Archaeologica, 1971)
Adatok a közép-európai vaskor iráni kapcsolataihoz. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1972)
A nagyszentmiklósi kincs görög feliratainak olvasatához. (Antik Tanulmányok, 1972
németül: Zur Lesung der griechischen Inschriften des Schatzes von Nagyszentmiklós. Acta Archaeologica, 1973)
Adatok a kora avarkori keramika történeti topográfiájához. (Archaeologiai Értesítő, 1974)
Adatok Julianus utazásainak topográfiájához. (Századok, 1977)
The Role of a March in Ethnic and Political Changes. (Acta Orientalia, 1979)
Honfoglaló őseink szállása Tatabányán. (História, 1980)
Onogurok és onogundurok a Kárpát-medencében. (Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv, 1979/80. Szolnok, 1981)
Veneter – Urnenfelderkultur – Bernsteinstrasse. (Savaria, 1982)
A gyepű szerepe az etnikai és politikai átalakulásokban. (Kőrösi Csoma Kiskönyvtár. Nomád társadalmak és államalakulatok. Szerk. Tőkei Ferenc. Bp., 1983)
Az avaroktól a honfoglalásig. A IX. század régészeti kutatásának lehetőségei Vas megyében. (Életünk, 1984)
Erdély őskora. (Erdély története. I. köt. Bp., 1986)
Levédia meg Atel és Kuzu. (Magyar Nyelv, 1986)
A Karoling Birodalom „délkeleti” határvédelme kérdéséhez. (Komárom megyei múzeumok közleményei, 1986)
A morvák „birodalma.” (História, 1986)
Egy kazár felirat a Kárpát-medencében. (Életünk, 1987)
Az „ál-avarok.” (Szlavisztikai Tanulmányok. Bp., 1987)
Késő népvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében. (Életünk Könyvek. Szombathely–Bp., 1987)
A dák-római kontinuitás-elmélet a kora középkori Erdély történetének tükrében. (Életünk, 1988)
The Theory of Daco-Rumanian Continuity. (Transylvania. Bp., 1988 és The New Hungarian Quaterly, 1988)
Erdély őskora. – A Dák Királyság. Mócsy Andrással. (Erdély rövid története. Bp., 1989)
Dákok, rómaiak, románok. Monográfia és részben kand. értek. is. 1 táblával. Kérdőjel. (Bp., 1989
angol nyelvű átd. kiad. Buffalo, 2000)
Késő népvándorláskori és Árpád-kori települések Tatabánya-Dózsakertben. (Komárom megye története. I. köt. Bp., 1989)
Anonymus kora és korhűsége. 1–4. (Életünk, 1991)
A kazár kérdés. 1–2. – A halomi honfoglaláskori tegezfelirat. (Életünk, 1992)
A Bolognai Rovásemlék. (Magyar Könyvszemle, 1992)
Az emberiség őstörténete. Az ókori Egyiptom. Kákosy Lászlóval. (Korszerű történelem középiskolásoknak. Bp., 1993)
Fűtés az őskorban. (História, 1993)
A régi magyar nyelvtanok betűsorainak tanulságai. (Magyar Nyelv, 1994)
1910-ben született. Beszélgetés László Gyulával. (Életünk, 1994)
„…alapított most Swatopluk oly birodalmat.” (Magyar Tudomány, 1995)
Ötzi, a messziről jött ember. – Az albánok eredete. (História, 1997)
Szkítiától Hungáriáig. Scripta manent. Válogatott tanulmányok. (Életünk Könyvek. Szombathely, 1997)
Lakoma és vendégség a keleti nomád népeknél. (Ómagyar Kultúra, 1997)
10. századi székely felirat a Somogy megyei Bodrog határában. (História, 1999)
A székely írás legkorábbi emléke Bodrog-Alsóbűn. (Nyelvünk és Kultúránk, 1999)
A Bodrog-alsóbűi felirat. (Somogyi Múzeumok Közleményei, 2000)
Fettich Nándor és a szkíták. (Vasi Szemle, 2001)
Magyar őstörténet. Magyar honfoglalás. (Bp., 2002
2. kiad. 2005)
A székely írás emlékei, kapcsolatai, története. Az utószót Erdélyi István írta. A különleges karaktereket Derecskei Attila készítette. V. G. munkásságának bibliográfiájával. (Bp., 2004)
A rézkortól a hunokig. Régészeti tanulmányok a hagyatékból. Sajtó alá rend. Erdélyi István. (Bp., 2007).

Irodalom

Irod.: Erdélyi István: V. G.: Magyar őstörténet – magyar honfoglalás. (Eleink. Magyar őstörténet, 2003)
Honti László: V. G.: Magyar őstörténet – magyar honfoglalás. (Magyar Nyelv, 2004)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője