Család

Szülei: Varga János (†1943), uradalmi ispán, Békésszentandráson, majd a Magyar Cukoripar kartali bérgazdaságában gazdatiszt, Moravetz Teréz.

Testvére: Bódi Miklósné Varga Irén (1917. jún. 13. Békésszentandrás, Békés vm.) tanítónő és Ádámffy Lászlóné Varga Margit (1920. márc. 9. Szarvas) gyógyszerész.

Férje: 1950-től dr. Bertényi László (= 1940-ig Böck László, 1914. jan. 24. Szeged–1997. aug. 25. Szeged) a szegedi egyetemi kollégiumok vezetőgondnoka, dr. Böck Rudolf (= dr. Bertényi Rezső, 1882. aug. 16. Hol?–1942. dec. Szeged. Temetés: 1942. dec. 22. Szeged, Belvárosi Temető) és freinthali Thalherr Jolán (1890. máj. 16. Hol?) fia.

Gyermeke, leánya: Bertényi Magdolna (1952. dec. 17. Szeged–2009. febr. Szeged. Temetés, hamvasztás utáni urnaelhelyezés: 2009. febr. 20. Bp., Deák téri Evangélikus Templom).

Iskola

Elemi és középiskoláit Szarvason végezte, a Luther Tanítónőképző Intézetben tanítói képesítést (1941), a Szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán biológia–kémia szakos polgári iskolai tanári okl. (1945), a Szegedi Tudományegyetemen – az Apponyi Kollégium tagjaként – biológia–kémia szakos középiskolai tanári (1947) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1948).

A biológiai tudományok kandidátusa (1958), doktora (1970).

Életút

A Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE TTK Növénytani Tanszéke gyakornoka (1945–1947), tanársegéde (1947–1952), a Növényélettani Intézet tanársegéde (1952–1956), egy. adjunktusa (1956–1961), egy. docense (1961. aug. 1.–1971. jún. 30.), egy. tanára (1971. júl. 1.–1981. dec. 31.).

Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1955–1958).

Növényélettani alapkutatásokkal, növények növekedésélettanával foglalkozott, elsősorban a növényi növekedésben szerepet játszó, hormon hatású anyagok kémiai sajátosságait, élettani szerepét és hatásmechanizmusát vizsgálta. A növények növekedésének kontrollálása teljesen hormonális jellegű, hiszen idegrendszer hiányában nincs más szabályozórendszerük. A növekedés és fejlődés, a soksejtű növényi szervezet koordinált és integrált működése a növényi hormonok (fitohormonok) komplex interakciójából ered. B. Varga Magdolna kutatásainak középpontjában azok a fitohormon-kölcsönhatások álltak, amelyek a legfontosabb élettani folyamatok közül a szármegnyúlásért, a levélhullásért, ill. a növényi szeneszcenciáért (= növényi sejtek elöregedése) felelősek. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a növényekben természetesen előforduló növekedésszabályozó anyagok (pl.: auxinok, gibberellinek stb.) vizsgálata terén. A szármegnyúlást a gibberellinsav és a hajtáscsúcsban képződő auxin együttesen, egymással kölcsönhatásban fejti ki.

A növényi hormonokkal, pontosabban azok növényélettani szerepével a világon elsők között Paál Árpád (1889–1943) a budapesti növénytani intézet professzora foglalkozott, aki felfedezte az első növekedésszabályozó növényi hormont, az auxint. A gibberellineket az 1920-as években viszont japán tudósok fedezték fel a rizsnövény megnyúlásos megbetegedését okozó Gibberella fujikori nevű gomba táptalajában. A tudósoknak azért tűnt fel ez a különleges rizsbetegség, mert a megtámadott növény, mielőtt e betegség áldozatául esik, az egészséges növényeknél is gyorsabban fejlődik. A gibberellinek az 1950-es évekre a növényélettani kutatások középpontjába kerültek: magyar kutatók is igyekeztek ezt a rendkívül gyors szárnyúlással járó növényi kórt különböző növények növekedésében kihasználni. B. Varga Magdolna kezdetben saláta-csíranövények sziklevél alatti szárrészének megnyúlását vizsgálta különböző töménységű gibberellines oldatokkal, majd rizs-, zab- és bab-csíranövényeken folytatta kísérleteit. Doktori értekezésében az indol-ecetsav (a növényekben általánosan előforduló természetes auxin) és a gibberellinsav együttes hatását vizsgálta a szármegnyúlásra. Dolgozatában, majd későbbi kutatásaiban meggyőzően bizonyította, hogy a gibberellinek (és az auxinok) nem csak a szár megnyúlását fokozták, de a levélfelületet is növelték. A legsajátosabb és leglátványosabb hatásuk azonban az volt, hogy az örökletesen törpe növények (pl. törpekukorica, -bab, -borsó stb.) növekedését teljesen normálissá tették (hisz a kívülről kapott gibberellin-szintézis hatására normális termetűvé váltak). Jellegzetes hatás még az, hogy a virágzás a rendestől eltérő körülmények között is megindult: bizonyos kétéves növények gibberellinnel kezelve már az első évben virágoztak. A gibberellin-szintézisek gyorsították a csírázást, megszüntették a rügyek és a magvak nyugalmi állapotát, serkentették a terméskötést és a termés növekedését. B. Varga Magdolna munkásságáról már kandidátusi védése kapcsán is megállapították, hogy méltó utódja Paál Árpádnak, de életműve összegzésekor megjegyezhető még, hogy az auxin- és a gibberellin-kutatást világszínvonalon szintetizálta…

Elismertség

Az MTA Botanikai Bizottsága (1961–1967), az MTA Biokémiai Bizottsága tagja (1968–1971).

A Magyar Biológiai Társaság tagja (1957-től) és a Magyar Biokémiai Társaság alapító tagja (1962-től).