Rényi Péter
Rényi Péter

2024. november 3. Vasárnap

Rényi Péter

újságíró, író, szerkesztő, kultúrpolitikus

Születési adatok

1920. szeptember 15.

Temesvár, Temes vármegye

Halálozási adatok

2002. október 8.

Budapest

Temetési adatok

2002. október 16.

Budapest

Fiumei út (hamvasztás)

Szóróparcella


Család

Kikeresztelkedett, római katolikus hitre áttért zsidó családból származott. Nagyszülei: Rosenthal Alfréd (1838–1898), Hirschler Ilona (1848–1926); Alexander Bernát (1850–1927) filozófus, az MTA tagja, Brössler Regina (1856–1922). Sz: Rényi Ervin (1889–1953) vegyészmérnök, vegyianyag-kereskedő, Schönheim Ilona (1893–1985). Édesapja első felesége Gyömrői Edit (= Rényi Edit, 1896–1987) pszichiáter, József Attila pszichoanalitikusa volt. Rényi Ervin testvérei: Rényi Irma (†1944), Rényi Oszkár (1879–1945), Rényi Arthur (1884–1951). Unokatestvére, Rényi Arthur fia: Rényi Alfréd (1921–1970) matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja.

F: 1948-tól Ungár Ilona. Fia: Rényi Gábor (1949–) és Rényi András (1953–) művészettörténész, esztéta; leánya: Rényi Ágnes (1955–).

Iskola

Szüleivel Berlinben, majd Hamburgban éltek (1920–1934). Hamburgban iskolatársa volt Helmut Schmidtnek, a későbbi német kancellárnak, akivel később is tartották a kapcsolatot. Hazaköltözésük után Budapesten folytatta tanulmányait (1938-ban éretts.).

MDP Pártfőiskolát végzett (1951), az irodalomtudományok kandidátusa (1967).

Életút

A Hungária Hírlapnyomdában Kner Imre mellett betűszedő tanonc (1938–1940), -segéd (1940–1942) Kner Imre mellett nyomdásztanonc és -segéd (1938–1941). Munkaszolgálatos (1942–1944), a II. világháború utolsó hónapjaiban megszökött, bujkált. Az illegális kommunista mozgalom tagja, a KIMSZ tagja, részt vett a nemzeti ellenállásban: grafikusként, nyomdászként hamis iratokat készített.

 

A II. világháború után, Temesvárott, a Román Kommunista Párt (RKP) grafikusa (1945), hazatérése után a Szikra Nyomda nyomdászgrafikusa (1946–1948), az MDP Központi Vezetőség (KV) Agitációs és Propaganda Osztályának műszaki munkatársa (1948–1951), politikai munkatársa (1951–1954). A Szabad Nép kulturális rovatvezetője, majd a Titkárság vezetője (1954–1956), a Népszabadság főszerkesztő-helyettese (1956–1988), a Láng Kiadó nyugdíjas lektora (1989), a PPS Budapest Kft. szerkesztője (1990–1993). A Filmművészeti Tanács elnöke (1963–1988).

Az MSZMP KB tagja (1980. márc. 27.–1988. máj. 22.).

 

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemérem (arany, 1949), Munka Érdemrend (1955; arany, 1966), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1988).

 

Rózsa Ferenc-díj (1960), József Attila-díj (1963).

Főbb művei

F. m.: „Szabad földről…” üzenik. Disszidáltakról, hazatérőkről. (Bp., Kossuth, 1957)
Thomas Mann. (A német irodalom a XX. században. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Vajda György Mihály. Bp., Gondolat, 1966)
Vitában. Esszék, kritikák. (Bp., Szépirodalmi, 1967)
A mi negyedszázadunk. 1945–1970. R. Sánta Ilonával. Készült Magyarország felszabadulásának 25. évfordulójára. (Bp., Kossuth, 1970)
Az avantgarde-tól a korszerű alkalmazott művészetig. Gondolatok Lengyel Lajos tipografikus munkásságáról. Kiadói bőrkötésben. Bibliofil kiadvány. (A nyomdászat dicsérete. 3. Bp., 1971)
A vita folytatása. Tanulmányok, kritikák. (Bp., Szépirodalmi, 1972)
Közelebb a valósághoz, a központi kérdésekhez. (Művészetpolitikánk időszerű kérdései. Szerk. Agárdi Péter. Bp., Kossuth, 1977)
Die Ironie bei dem Thomas Mann. (Thomas Mann und Ungarn. Essays, Dokumente, Bibliographie. Szerk. Győri Judit és Mádl Antal. Bp., Akadémiai, 1977)
Ki van a kalap mögött? Politikai útirajzok. 1956–1977. (Bp., Gondolat, 1978)
Vita és szövetség. Tanulmányok, cikkek. (Bp., Szépirodalmi, 1980)
Ez történt. Cikksorozat az 1956-os ellenforradalomról. Szerk. (Bp., Kossuth–Népszabadság, 1981)
„Aki nincs ellenünk az velünk van.“ (A lenini úton. A Népszabadság cikksorozata az MSZMP politikájáról. 1956–1981. Bp., Kossuth, 1981)
Mi segít? Jegyzetek kulturális vitáinkról. (Művészet és politika. Tanulmányok, dokumentumok. 1977–1983. Szerk. Agárdi Péter. Bp., Kossuth, 1984)
Otto von Bismarck magyarországi utazása. Egy hét naplója. Otto von Bismarck levelei 1852. jún. 23-a és 29-e között tett útjáról. – Bismarck auf der Reise durch Ungarn. Tagebuch einer Woche. 23. bis 29. Juni, 1852. in Briefen Ott von Bismarcks. Kétnyelvű kiadvány. Szerk., a bevezető tanulmányt írta R. P. Ford. Bárdos Éva. (Bp., IPV, 1988).

Irodalom

Irod.: R. P. halálára. (Népszabadság, 2002. okt. 9.).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2019

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője