Mészöly Gedeon, bogárdi
nyelvész, irodalomtörténész, filológus, műfordító
Születési adatok
1880. június 10.
Tabajd, Fehér vármegye
Halálozási adatok
1960. május 29.
Budapest
Temetési adatok
1960. június 4.
Sárbogárd
Református Temető
Család
Sz: Mészöly Pál (†1913. okt. 2. Tabajd. Temetés: 1913. okt. 5. Tabajd) református lelkész, Farkasdy Laura (†1909. szept. 27. Tabajd. Temetés: 1909. szept. 30. Tabajd). Testvére: Mészöly Endre (†1963. Temetés: 1963. júl. 22. Rákoskeresztúr) járásbíró, Mészöly Pál (†1933. jún. 4. Kunszentmiklós. Temetés: 1933. jún. 6. Kunszentmiklós) ügyvéd, a kunszentmiklósi református egyház főgondnoka és Mészöly Dezső. F: szentgyörgyvölgyi Magay Berta (1887–1983. nov. 7. Budapest. Temetés: 1983. dec. 20. Kerepesi út). Fia: Mészöly Gedeon (1917–1940. febr. 27. Temetés: 1940. márc. 1. Kerepesi út) szigorló jogász, Mészöly Dezső (1918. aug. 27. Bp. – 2011. okt. 11. Bp.) költő, író, műfordító, irodalomtörténész. Leánya: Szádeczky-Kardoss Gézáné (= Kelemen Eduárdné) Mészöly Laura (1919–1991) festőművész.
Iskola
A nagykőrösi gimnáziumban éretts. (1898?), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1906) és latin–magyar szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1908), a nyelvészeti tudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952).
Az MTA tagja (l.: 1921. máj. 8.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
Életút
A kunszentmiklósi református gimnázium h. tanára (1903–1906), r. tanára (1906–1914); közben Bécsben és Münchenben járt hosszabb tanulmányúton, az első bibliafordításokat, mindenekelőtt a Bécsi és a Müncheni Kódex kéziratait tanulmányozta (1911 és 1912). Az MTA Könyvtár Kézirattára könyvtáros segédtisztje (1914–1915), első könyvtártisztje (1915–1917), a Kézirattár őre (1917–1922). A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a finnugor nyelvészet ny. r. tanára (1922. aug. 30.–1940) és a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1928–1929). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen, ill. a Ferdinánd Tudományegyetemen a magyar nyelvészet és a finnugor összehasonlító nyelvészet ny. r. tanára és a Finnugor Nyelvtudományi Intézet igazgatója (1940–1947). A Szegedi Tudományegyetem Finnugor Tanszéke ny. r. tanára (1947–1952), egy. tanára (1952–1958. aug. 31.) és a Tanszék vezetője (1949–1958); a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1949–1950).
Nyelvtörténettel, finnugor összehasonlító nyelvészettel, stilisztikai kutatásokkal foglalkozott. Tudományos pályafutását sajátos szófejtésekkel kezdte, különleges stílusérzéke volt legősibb szavaink eredetének és jelentésének feltárásához, egy-egy etimológiai dolgozatában nem ritkán sikerült a szó társadalomtörténeti jelentésfejlődését is felderítenie. Később érdeklődése a legkorábbi magyar nyelvemlékek elemzése felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el a Halotti Beszéd és Könyörgés, az Ómagyar Mária-siralom, valamint az első magyar nyelvű bibliafordítások nyelvtörténeti és stilisztikai vizsgálata terén. A nyelv- és irodalomtudományt egymást segítő és kiegészítő diszciplínáknak tartotta, a két tudományterületet pedig a stilisztika segédtudományával kötötte össze: a történeti szövegstilisztikai kutatások magyarországi úttörője. Nyelvemlékvizsgálataiban fontos szerepet töltött be az adott műfaj stiláris sajátosságainak felismerése, mestere volt az egykorú magyar és latin nyelvű szövegek összevetésének. Stilisztikai kutatásait kiterjesztette a régi magyar irodalom klasszikus költőire, mindenekelőtt Tinódi Lantos Sebestyénre, Rimay Jánosra és Zrínyi Miklósra, majd újra kiadta Csokonai munkáit. Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) életregényét is megírta („Földiekkel játszó…” címmel).
Műfordítóként klasszikus görög, latin, ill. francia és orosz műveket tolmácsolt. Lefordította – többek között – Puskin Anyeginjét, Racine Phaedra c. drámáját és még megélhette utolsó nagy műfordítói teljesítménye, az Odüsszeia megjelenését. Műfordításait mindig kiegészítette a világirodalmi mű keletkezési körülményeivel és a magyar fordításelőzmények összehasonlításával foglalkozó kutatásai. Számos népszerű nyelvtudományi és nyelvművelő könyv szerzője és szerkesztője. Igen nagy politikai vihart kavart színdarabját a Szegedi Városi Színház adta elő (Tótágas címmel, 1927-ben). Néhány írása Bogárdi Mészöly Gedeon néven jelent meg.
Emlékezet
Régi református nemesi családból származott, a család távoli rokona bogárdi Mészöly Géza (1844–1887) festőművész. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcban kilenc bogárdi Mészöly is részt vett, közöttük Mészöly Farkas honvéd alezredes, akire később Mészöly Gedeon is büszkén emlékezett. Mészöly Gedeon Tabajdon, „a kies Váli völgy” egy kicsiny településén született, édesapja, Mészöly Pál református lelkész az ötödik gimnáziumig maga tanította gyermekét, majd további tanulmányait Nagykőrösön végezte (ott ahol egykor maga az édesapa is tanult Arany Jánosnál…) Mészöly Gedeon első dolgozatát, bölcsészdoktori értekezését Nagykőrösön jelentette meg (Tinódi Sebestyénről, 1906-ban). Egyetemi tanulmányai befejezése után Kiskunszentmiklóson, a református gimnáziumban tanított. Első etimológiai-nyelvtörténeti dolgozataira felfigyelt az MTA Könyvtár Kézirattára, ahol könyvtáros tisztként az első magyar nyelvemlékekkel kezdett foglalkozni. A nyelvemlékek új szempontú elemzésével elnyerte az MTA Sámuel díját (1911), a Bécsi Kódex sajtó alá rendezése, a középkori magyar kódexekkel kapcsolatos kutatásai megjelenése után a szegedi egyetem professzorává nevezték ki (1922).
Több mint harminc éven át tanított Szegeden (és Kolozsvárott) tanítványai közül a legismertebbekk: Bálint Sándor, Baróti Dezső, Ortutay Gyula és Tolnai Gábor. Mészöly Gedeon Budapesten hunyt el, a sárbogárdi Huszár Temetőben, családi sírban nyugszik. Róla nevezték el a tabajdi Mészöly Gedeon Református Általános Iskolát és Óvodát.
Elismertség
A helsinki Finnugor Társaság külső tagja.
Elismerés
Az MTA Sámuel Díja (1911).
Munka Érdemrend, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1958).
Szerkesztés
A Szegedi Füzetek c. sorozat (1934–1936) és a Nép és Nyelv c. folyóirat szerkesztője (1941–1944).
Főbb művei
F. m.: Tinódi Sebestyén. Egy. doktori értek. is. (Nagykőrös, 1906)
A -nyi képző eredete. (Nyelvtudományi Közlemények, 1910 és külön: Bp., 1910)
Budenz József emlékezete. (Magyar Nyelv, 1911. 4.)
A Döbrentei-codex és az Apor-codex második keze. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1915. 1.)
Rimay kiadott levelei megbízhatósága. (Magyar Nyelv, 1917. 1.)
A Bécsi codex. Közzéteszi M. G. (Új Nyelvemléktár. I. Bp., MTA, 1916)
Legrégebbi bibliafordítóinkról. (Magyar Nyelv, 1917. 2. és 3. és külön: Bp., 1917)
Drágffy János 1524-iki végrendelete. (Magyar Nyelv, 1917. 4.)
Arany János és Zsoldos Ignácz. (Magyar Nyelv, 1917. 5.)
A Szelestei-féle ráolvasás 1516–1518-ból. (Magyar Nyelv, 1917. 9–10.)
Wesselényi nádor levele 1668-ból. (Magyar Nyelv, 1918. 1.)
A költő Zrínyi ügyvivőjének leveleskönyvéről. (Magyar Nyelv, 1918. 5–6.)
Helyreigazítás a Szabács viadala kiadásához. (Magyar Nyelv, 1918. 7–8.)
Egy ismeretlen régi magyar dráma. 1–2. (Magyar Nyelv, 1920. 1–3. és 4–6.)
Adalék codexeink helyesírásához. (Magyar Nyelv, 1920. 7–10.)
Gvadányi József: Pöstényi förödés a mellyet egy magyar lovas ezredbül való százados az ottan történte mulatságos dolgokkal, élő magyar nyelven versekbe foglalt az 1787. esztendőben. Hasonmás kiadás. Szerk., kiadta M. G. (Bp., Rózsavölgyi, 1921)
Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Sajtó alá rend. Sugár Jenő, a szöveget gondozta M. G., a rajzokat készítette Dankó Ödön. Bibliofil kiadás, tokban. (Magyar Helikon 5. Bp., Rózsavölgyi, 1921)
Régi módi kalendárium a férjfiúi nemenn lévő úri publicum számára az 1922-dik közönséges esztendőre. Összeáll. M. G. (Bp., 1921)
A Biblia magyarra fordításáról. (Magyar Nyelv, 1922. 4–6.)
A v-tövű igék praesens-képzéséről. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1922. máj. 8.)
Régi görög virágénekek az Anthológiából. (Napkelet, 1923. 1.)
A Halotti Beszéd hangtörténeti és alaktani sajátságai. (Szegedi Tudományos Könyvtár. 1. Szeged, 1926)
Pogány görög virágénekek. (Csengery János-emlékkönyv. Szeged, 1926)
A „modern” irodalomtudomány. (Budapesti Szemle, 1927)
Mátyási frankfurti utazása. (Széphalom [folyóirat], 1927. 1–3.)
Gróf Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmének új kiadása. (Napkelet, 1927. 11.)
Id. gróf Teleki József házassága. (Napkelet, 1928. 17.)
Mióta lovas nép a magyar? (A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. IV. A Társadalom- és Néprajzi Szakosztály Közleményei. 2. Szeged, 1929)
A Halotti Beszéd tárgyas elbeszélő múlt alakjai magyar és finnugor szempontból. (Bp., MTA, 1930)
Pálóczi Horváth Ádám énekeskönyve. (A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. IV. A Társadalom- és Néprajzi Szakosztály Közleményei. 8. Szeged, 1930)
A cserény szó eredete. Pálóczi Horváth Ádám énekeskönyve. (A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. IV. A Társadalom- és Néprajzi Szakosztály Közleményei. 10. Szeged, 1930)
Az Ómagyar Máriasiralom. (Napkelet, 1931. 4.)
Amerikai magyar fiú Magyarországon. Olvasókönyv külföldi magyar tanulók számára. Szerk. M. G. (Bp., 1932)
Nyelvészeti tanulmányok. Szerk. Horger Antallal. (Szeged, 1932–1940)
A darvadoz szó eredete. Mutatvány a szerző Régi rétségi életünk nyelvünkbeli nyomai c. tanulmányából. (A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. IV. A Társadalom- és Néprajzi Szakosztály Közleményei. 14. Szeged, 1933)
Ovidiusból. Ovidius Metamorphosese fordításának kérdése – latin eredetiből. (Budapesti Szemle, 1933)
A síkság és a róna szó eredete. 1–3. (Acta Litterarum, 1934 és külön: Szeged, 1935)
„Földiekkel játszó…” Csokonai Vitéz Mihály életregénye. (Bp., Rózsavölgyi, 1935)
Gombocz Zoltán. – Egy rész az Ómagyar Máriasiralom magyarázatából. (Acta Litterarum, 1935)
A láp szó eredete és rokonsága. (Szegedi füzetek, 1936)
A hit szó eredete és rokonsága. (Acta Litterarum, 1936)
Thallóczy Lajos mint nyelvművész. M. G. emlékbeszéde a Thallóczy Lajos Társaságban, 1936. dec. 4-én. (Az egységes magyar gyorsírás könyvtára. 128. és a Thallóczy Lajos Társaság kiadványai. 2. Bp., 1937)
Kölcsey Hymnusa és a Hymnus Kölcseyje. (Értekezések a Nyelv- és Széptudomány Köréből. XXV. 10. Bp., 1939)
Magyar nyelvhelyesség és stílus. M. G. előadásai alapján jegyezték Incze Miklós és Kólya István. (Kolozsvár, 1941)
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem. Új versekbe szedte M. G. (Magyar Klasszikusok. Bp., 1941)
Az ikes ragozás -ik ragjának eredete. A Halotti Beszéd odut és eneyc szavához írt magyarázat. Mutatvány a szerzőnek az Ómagyar irodalmi emlékeink nyelvi magyarázata c. művéből. (Nyelvtudományi Közlemények, 1941)
A kidei Hintó-mező nevének és a hínár szónak eredete. (Nép és Nyelv, 1941)
Nyelvtörténeti fejtegetések a Halotti Beszéd alapján. (Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Philologica, 1942)
Áldó az ágyú, alku az áldozás, áldozás az alkonyat. (Nép és Nyelv, 1943)
Az Ómagyar Mária-siralom nyelvtörténeti és stílustörténeti magyarázata. (Universitas Francisco Josephina. Acta Philosophica, Kolozsvár, 1944)
Szövegigazítások a Balassi-codexhez. (Magyar Nyelv, 1949. 2.)
A háború szó eredete és társadalomtörténeti vonatkozású jelentésfejlődése. (Magyar Nyelv, 1950. 4. és külön: Bp., 1950)
Finnugor népek és nyelvek. Egy. jegyz. (Szeged, 1951)
Magyar történeti nyelvtan. Egy. jegyz. (Szeged, 1951)
Az ugorkori vadászélet magyar szókincsbeli emlékei. (Ethnographia, 1951)
Az ugorkori sámánosság magyar szókincsbeli emlékei. Kiált, kínál, ajándok. (Magyar Nyelv, 1952. 1–4. és külön: Bp., 1952)
Szótörténet–munkatörténet. (Ethnographia, 1954)
Nyelv és irodalom. Tanulmányok. Szerk. Baróti Dezsővel. (Szeged, 1955)
Juhász Gyula darvadozása és Petőfi rónája. (Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Philologica, 1955 és külön: Szeged, 1955)
A Halotti Beszéd néhány szavának stílustörténeti módszerű megfejtése. (Magyar Nyelv, 1955. 2. és külön: Bp., 1955)
Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. Egy. segédkönyv. (Bp., Tankönyvkiadó, 1956)
A bűz szó eredete és hangtani tanulságai. (Pais-emlékkönyv. Bp., Akadémiai, 1956)
Puskin Anyeginjének fordítási elveiről. Arany János kiadatlan főtitkári jelentése a Puskin-fordító Bérczy Károly elhunytakor. Közli M. G. Puskin Anyeginjének egy Brodszkij-magyarázata. – Csokonai Lillája. Csokonainak szóló kiadatlan levél Sárközy Istvántól. Csokonai kiadatlan rögtönzött verse. (Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Ethnographica et Linguistica. Néprajz és Nyelvtudomány, 1958)
Az éh és az őz. – Gondolatok Arany János olvasása közben. (Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Ethnographica et Linguistica. Néprajz és Nyelvtudomány, 1959)
Az Ómagyar Mária-siralom nyelvtörténeti és stílustörténeti magyarázata. Hasonmás kiadás. (Bp., 1973)
Népünk és nyelvünk. Vál. tanulmányok. Vál., szerk., sajtó alá rend. Szathmári István. (Bp., Gondolat, 1982)
Kölcsey Hymnusa és a Hymnus Kölcseyje. (A nemzet imája. Tanulmányok a Himnuszról. Összeáll. Pomogáts Béla. Nagyvárad, 2007).
F. m.: etimológiai írásai, szófejtései a Magyar Nyelvben: Két és kettő. (1908. 4.)
Kettő. (1908. 7.)
A -vány, vény képző eredete. (1908. 9.)
Kettő. – Vësz és visz. (1909. 1.)
A denominális -ék képző eredete. (1909. 6.)
Gomboskert, gomb. (1910. 3.)
Hosszú. (1910. 5.)
Jegyzetek a „Sermones Dominicales” szótárához. (1910. 9.)
A „rokon” szó eredete. (1910. 10.)
Kopoltyú. (1911. 4.)
Elhomályosult igenevek. (1911. 6.)
Sírű, sokorú, kökörű. 1–2. (1911. 8–9.)
Rokon. (1912. 3.)
Fattyú. (1912. 8.)
A Döbrentei-codex evangéliumai és a Müncheni codex. (1913. 10.)
Tinódi egyik helyének magyarázata. (1914. 1.)
A fattyú szó eredete. 1–2. (1914. 4–5.)
A köpü szó eredete. (1915. 1.)
Az -ól, -ől és az -úl, -űl rag eredete. (1915. 2.)
Verő malaczka. (1915. 4.)
Az óta névutó eredete. (1915. 5.)
Malacka. (1915. 6.)
Át, által és -ól, -ől. (1915. 7.)
A személy szó eredete. (1915. 8.)
Fejel. Fül. (1915. 9.)
Isemucut. (1916. 1.)
A föl szó eredete. (1916. 2.)
Kös = kis. (1918. 7–8.)
A tár szó történetéhez. (Magyar Nyelv, 1918. 9–10.)
A Halotti Beszéd hazoá szaváról és a -vá, -vé rag hangtörténetéről. 1–2. (1918. 9–10. és 1919. 1–2.)
Nyelvtanaink és a lőn, tőn alak. (1919. 1–2.)
Szabott ár. – A tékozol szó eredete. 1–2. (1919. 3–4. és 1919. 7–10.)
Virradat-e vagy viradat? (1920. 4–6.)
Kegyed. (1920. 7–10.)
A változó szótövekről. (1921. 1–3.)
Hereg. (1921. 4–6.)
Nagy feneket kerít. (1924. 4–6.)
Veszteg, vesztegel. (1925. 5–6.)
A Halotti Beszéd „eleve” szava s az adverbiumból lett nomenek a magyarban és a vogulban. (1926. 3–4.)
A fakó szó eredete. (1927. 1–2.)
A Halotti Beszéd unuttei szavának magyarázata. (1927. 3–6.)
Falu és társai meg a latotuot. (1928. 1–2.)
Van-e szeret főnév? (1928. 3–4.)
A falu -u-járól. (1928. 7–8.)
Szoptatni, csúsztatni, buktatni. (1928. 9–10.)
Magyar orr – vogul ur. (1929. 9–10.)
A szëmély szó ragos eredetéről. (1931. 1–2.)
Az Ormánság szó finnugor eredete. (1931. 9–10.)
Fiaim, szeressétek egymást! (1933. 7–8.)
Anya. (1936. 1–2.)
Az Ómagyar Máriasiralom sepedyk szavának magyarázata. (1936. 5–6.)
A Halotti Beszéd odutta vola igealakjához írt jegyzet. Mutatvány a szerzőnek az Ómagyar irodalmi emlékeink nyelvi magyarázata c. művéből. (1938. 5–6.). A Halotti Beszéd vvl szavának magyarázata. Mutatvány a szerzőnek az Ómagyar irodalmi emlékeink nyelvi magyarázata c. művéből. (1939. 5–6.)
Arca, orca, orcok. (1944. 2.) és a Magyar Nyelvőrben: Leves. (1950. 2–3.)
Nyelvi magyarázatok költőink műveihez. Csokonai „róna” szava. (1951. 4.)
A Halotti Beszéd foianec szavának magyarázata. (1955. 1.).
F. m.: ford.: Secundus, Joannes Nicolaus: Csókok könyve. Versek. Secundus szép latin verseiből a római rhytmus muzsikájában költötte át magyarra M. G. Sajtó alá rend. Sugár Jenő. Bibliofil kiadás. (Bp., Rózsavölgyi, 1921)
Toussaint, François Vincent: Gyönyörűségek kertje. (Magyar Elzevirek. Bp., Rózsavölgyi, 1936)
Rogériusz mester siralmas éneke a tatárjárásról. Deák nyelvből magyarra ford. M. G. (Bp., Egyetemi Nyomda, 1939)
Puskin: Anyegin Eugén. Verses regény. Ford. M. G. Megjelent Jevgenyij Anyegin és Anyegin címváltozattal is. (Keresztes Könyvek. Bp., Keresztes, 1945)
Puskin: Nulin gróf. Verses kis tréfás história. Ford., és a műfordítás-elméleti tanulmányt írta M. G. (Szeged, 1949)
Racine: Fédra. Tragédia öt felvonásban. Ford., és a műfordítás-elméleti tanulmányt írta M. G. (Szeged, 1949)
Ulisszes, azaz Homérosz Odisszeája magyarul M. G. fordításában, Kodály Zoltán előszavával, Csillag Vera könyvdíszeivel. (Bp., Terra, 1959)
Ulisszes, azaz Homérosz Odisszeája magyarul M. G. fordításában, Kodály Zoltán előszavával, Csillag Vera könyvdíszeivel. Új kiad. (Kötelezők – mértékkel. Bp., Mérték, 2005).
Irodalom
Irod.: Politikai szatíra a különítmények szerepéről, a földosztó demagógiáról, a hivatali visszaélésekről és a csahos kurzusújságírókról. Beszélgetés M. G.-nal a szegedi bemutató előtt. (Délmagyarország, 1927. máj. 22.)
Bárczi Géza: M. G. hetvenöt éves. – Hexendorf Edit: M. G. születése napjára. (Magyar Nyelv, 1955. 3.)
Magyar Tibor: Egy tudós professzor otthonában. Beszélgetés M. G.-nal. (Magyar Nemzet, 1958. nov. 14.)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1960. máj. 31.)
Balázs János: M. G. emlékére. (Magyar Nyelv, 1960. 3.)
Kovalovszky Miklós: M. G. (Magyar Nyelvőr, 1960. 3.)
In memoriam Gedeon Mészöly. – M. G.-emlékkötet. (Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Ethnographica et Linguistica, Szeged, 1961)
Péter László: M. G. munkássága. Bibliográfia. (Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Ethnographica et Linguistica, Szeged, 1961 és külön: A Szegedi Egyetemi Könyvtár kiadványai. 38. Szeged, 1961)
Tóth Béla: M. G.-ról. (Tiszatáj, 1961)
Pusztai Ferenc: In memoriam Gedeon Mészöly. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1963. 2.)
Ilia Mihály: M. G., az irodalmár. (Tiszatáj, 1980)
Nyíri Antal: Néhány Adalék M. G. nyelvtudományi pályájához. – Nyíri Antal: M. G. születése 100. évfordulójának ünnepe Szegeden. (Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Ethnographica et Linguistica, 1980)
Benkő Loránd: M. G. emlékezete. – Károly Sándor: Az élő M. G. – Mikola Tibor: M G. és a finnugor nyelvtudomány. – Nagymiklósi Erzsébet: Bibliográfiai adalékok M. G. munkásságához. – Nyíri Antal: A nyelvtudós M. G. – Szathmári István: M. G. és a stilisztika. (Magyar Nyelv, 1981. 3.)
Nyikos (Strausz) Gyula: Mészöly professzor és a kolozsvári egyetem. (Tiszatáj, 1981)
Nyíri Antal: M. G. és Klemm Antal egyidejű szegedi professzorságának históriája. (Tiszatáj, 1981)
Kiss Dénes: „Eb ura fakó!” M. G. Népünk és nyelvünk c. könyvéről. (Népszava, 1982. nov. 20.)
Kósa Ferenc: M. G. Octavia-fordítása. (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1988)
Szathmári István: M. G. és József Attila. (Irodalomismeret, 2000. 4.)
Szathmári István: M. G. életműve. (Árgus, 2000)
Szabó József: A dialektológia és a néprajz szerepe M. G. munkásságában. – Szathmári István: M. G. életműve. (Magyar Nyelv, 2001. 2.)
Korompay Eszter: M. G. Seneca-fordítása. M. G. Seneca: A trójai hölgy c., eddig kiadatlan fordításának betűhív átiratával. (Midas Könyvek. 1. Az ELTE BTK Ókortudományi Intézete kiadványa. Bp., 2016).
Irod.: írásairól: Császár Elemér: M. G.: Tinódi Sebestyén. (Századok, 1907. 3.)
Az Ember Tragédiája M. G. új kiadásában. (Napkelet, 1923. 1.)
Zsigmond Ferenc: M. G.: Kölcsey Hymnusa és a Hymnus Kölcseyje. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1941. 2.)
Kabos Ernő: Az új magyar „Anyeginről”. (Népszava, 1954. márc. 23.)
Falus Róbert: Az elveszett Odüsszeia. (Népszabadság, 1959. júl. 24.)
D. Bartha Katalin: M. G.: Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. (Magyar Nyelvőr, 1958. 1.)
Nyíri Antal: Ulisszes, azaz Homérosz Odisszeája magyarul M. G. fordításában, Kodály Zoltán előszavával, Csillag Vera könyvdíszeivel. (Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Ethnographica et Linguistica, Szeged, 1959)
Orbán Ottó: M. G. Odüsszeia fordításáról. Az átköltött Homérosz. (Élet és Irodalom, 1959. 41.)
Bratinka József: Szó-, tárgy- és névmutató M. G. Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal c. művéhez. (Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Ethnographica et Linguistica, 1982).
Irod.: Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Keresztény magyar közéleti almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
Ortutay Gyula: Írók, népek, évszázadok. (Bp., Magvető, 1960)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Kiss Lajos: Az esztétikum keresése. (Bp., Szépirodalmi, 1975)
Szegedi egyetemi almanach. 1921–1995. (Szeged, 1996)
Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. (Bp., 1990)
Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. Összeáll. Gazda István. (Piliscsaba, 1997)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Benkő Loránd: Magyar nyelvtudósok a XX. században. (Bp., Argumentum, 2010).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu 2020
Aktuális havi évfordulók
Alexander Bernát
filozófus, esztéta
Alexits György
matematikus, matematikatanár, kultúrpolitikus
Haar Alfréd
matematikus
Hajdú Gusztáv
állatorvos
Hajnal Gábor
költő, műfordító, szerkesztő
Foglalkozások
politikus (663), orvos (603), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (273), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), nyelvész (167), gépészmérnök (166), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (95), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)