Lengyel Géza

biológus, agrobotanikus

Névváltozatok

1903-ig Lemberger Géza

Születési adatok

1884. december 23.

Salgótarján, Nógrád vármegye

Halálozási adatok

1965. június 4.

Budapest

Temetési adatok

1965. június 11.

Budapest

Farkasrét

Család

Szülei: Lemberger Miksa, Berger Mariska.

Felesége: Méga Anna (1886. márc. 2. Dobsina–1938. jan. 1. Bp. Temetés: 1938. jan. 4. Farkasrét) gyógyszerész, a dobsinai gyógyszertár bérlője; Méga Endre (1844–1914. nov. Dobsina) városi hivatalnok és Küffer Berta leánya. Méga Endre Dobsina városi tanácsnoka, a dobsinai jégbarlang egyik felfedezője volt.

Gyermekei: fia: dr. Lengyel Endre (1911. nov. 22. Bologna, Olaszország–1965. ápr. 20. Eger. Temetés: 1965. ápr. 23. Eger, Hatvani Temető) orvos, belgyógyász szakorvos, rendelőintézeti főorvos; leánya: Lengyel Anna.

Iskola

A budapesti VIII. kerületi állami főgimnáziumban éretts. (1904), a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1907), a vetőmagismeret és vetőmagvizsgálat tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1929. júl. 1.).

Az MTA tagja (l.: 1947. jún. 6.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.), a biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952. júl. 22.).

Életút

A budapesti tudományegyetem Növénytani Intézetében Mágócsy-Dietz Sándor gyakornoka (1907. júl. 1.–1908. dec. 6.), az Országos Vetőmagvizsgáló Állomás ideiglenes kísérleti asszisztense (1908. dec. 6.–1910. dec. 6.). kísérleti asszisztense (1910. dec. 6.–1914. aug. 6.), adjunktusa (1914. aug. 6.–1923. máj. 30.), állomásvezető főadjunktusa (1923. máj. 30.–1934. dec. 31.), mezőgazdasági kísérletügyi igazgatója (1935. jan. 1.–1940), saját kérésére nyugdíjazták (1940).

A budapesti tudományegyetemi közgazdaság-tudományi kara, ill. a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) magántanára (1929–1940), a Magyar Agrártudományi Egyetemen (MAE) a mezőgazdasági növénytan ny. r. tanára (1946. máj. 11.–1949. márc. 17.), kényszernyugdíjazták (1949).

Növényanatómiával, flórakutatással, elsősorban az ún. kritikus nemzetségek rendszerezésével, alkalmazott mezőgazdasági növénytannal, vetőmagvizsgálatokkal foglalkozott. Közreműködött a magyarországi perjevirágúak (Poales) – elsősorban a sáskafélék (Cyperacae), a szittyófélék (Juncaceae), a gyékényfélék (Typhaceae) és a békabuzogányok (Sparganium) – összegyűjtésében és tizennégy kötetes exsiccatumuk (= szárított, könyv alakban őrzött növénygyűjtemény) elkészítésében. Jelentős eredményeket ért el egyes nemzetségek (pl. a hölgymálok [Hieracium]) növényföldrajzi elterjedésének feltárása terén. A magyarországi méhészeti növénytani kutatások megalapítója, Méhek és virágok (1943) c. műve a szakterület első magyarországi összefoglaló kiadványa.

Agrobotanikusként a gabona- és takarmányfélék vetőmagvizsgálatával, a búza (Triticum), a lóhere (Trifolium) és a lucerna (Medicago) vetési tulajdonságaival, valamint az ezzel összefüggő vetőmag-termesztési agrotechnikai fejlesztésekkel foglalkozott.

Emlékezet

Lengyel Géza Salgótarjánban született, izraelita (konvertita) családban (eredeti – Lemberger – családnevét 1903-ban változtatta meg). Középiskoláit és az egyetemet Budapesten végezte, tanulmányainak befejezése után Mágócsy-Dietz Sándor ösztönzésére növényanatómiai kutatásokba kezdett, és gyakran járt növénytani gyűjtőutakon. Egyetemi gyakornoki állásából Degen Árpád (1866–1934) hívására került kísérletügyi asszisztensnek az Országos Vetőmagvizsgáló Állomáshoz (1908. dec.-ben). Tudományos pályafutása kezdetén elkísérte Degen Árpádot a Velebit-hegység és az Alacsony-Tátra flórájának feltárására szervezett tudományos expedíciókban. Degen Árpád halála után ő szerkesztette, rendezte sajtó alá és egészítette ki négykötetes monográfiáját (Flora Velebitica, 1936–1938). E két kutatási területen kívül Magyarország szinte valamennyi területét többször is bejárta, de megfordult Ausztria, Svájc, Lengyelország, Ukrajna és a Balkán mindegyik országában. Útjairól részletes florisztikai beszámolókat közölt magyar és német nyelvű botanikai szakfolyóiratokban (tudományos írásai közül nem keveset népszerű formában is közzétett).

Hivatali ténykedése idején elsősorban a takarmánynövények hazai viszonyok közt való termesztése érdekelte. Vetőmagvizsgálatainak újdonsága a takarmánynövények magvainak növényföldrajzi és -rendszertani beazonosítása. Magyarországon elsőként végezte el a lucerna és a vöröshere-magvak komplex származástani vizsgálatát. A két világháború között vetőmag-vizsgálati tanfolyamokat szervezett és vezetett, ezzel kapcsolatos propagandatevékenysége révén a szakterület legjelentősebb szaktekintélye lett. Kényszernyugdíjazása után botanikai kutatásaival teljesen felhagyott. Gyűjtőútjai eredményeképpen létrejött hetvenkét kötetes magánexsiccatumát a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára őrzi. Lengyel Géza Budapesten élt és tevékenykedett (utolsó lakcíme: VI. kerület Eötvös utca 32.), a fővárosban hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Elismerés

A Magyar Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztályának intézőbizottsági tagja (1920-tól), jegyzője (1925–1934), alelnöke (1934–1937). Az Országos Méhészeti Egyesület t. tagja (1931-től).

A Nemzetközi Aranka Bizottság (International Dodder Committee) elnöke (1936-tól) és a Vetőmagvizsgáló Intézetek Nemzetközi Szövetsége (Association International d’Essais de Semences) állandó tudományos és nomenklatúra bizottságának elnöke (1937-től).

Szerkesztés

A Magyar Botanikai Lapok főmunkatársa (1911–1933), Degen Árpád halála után az utolsó évfolyam szerkesztője (1934) A Botanikai Közlemények szerkesztője (1934–1947: megszakítással).

Főbb művei

F. m.: Idős repkény borostyánlevelének alakváltozása. (Természettudományi Közlöny, 1904)
Újabb adatok Budapest környéke növényzetének ismeretéhez. L. G. előadása a Növénytani Szakosztály 1904. dec. 14-i ülésén. (Növénytani Közlemények, 1905. 1.)
Botanikai kirándulás a Cárkura. (Természettudományi Füzetek. A Délmagyarországi Természettudományi Társulat Közlönye, 1905)
A csabaire fűről. – A mocsári kosborról. – Az Armillaria Laschii Fries gomba új előfordulása. (Természettudományi Közlöny, 1905)
Florisztikai adatok Heves vármegye északi részéből. 1–2. L. G. előadása a Növénytani Szakosztály 1905. febr. 8-i ülésén. (Növénytani Közlemények, 1906. 1–2.)
A Pilishegy környékéről. (Magyar Botanikai Lapok, 1906)
A diófa bőven termő változatáról. – A Thymus vulgarisról és a Thymus serpyllumról. – Rendellenes növésű Boleuts edilis. (Természettudományi Közlöny, 1906)
Az európai Corispermum és Camphorosma fajok anatómiája. L. G. előadása a Növénytani Szakosztály 1907. ápr. 10-i ülésén. Részben egy. doktori értek. is. (Növénytani Közlemények, 1907. 4. és külön: Bp., 1907)
Abaúj-Torna vármegye flórájából. (Magyar Botanikai Lapok, 1907. 5-7.)
A Mygind-herbárium. – Hazai Corispermum és Camphorosma fajaink anatómiájáról. (Természettudományi Közlöny, 1907)
Vezérfonal pharmakobotanikai gyakorlatokhoz. A budapesti gyógyszerészgyakornoki iskola hallgatói részére. Augustin Bélával. (Németbogsán, 1908)
Adatok Hercegovina flórájához. (Természettudományi Közlöny, 1908)
Kirándulás a Quarnero vidékére. (A Budapesti Kir. M. Tudomány-Egyetemi Természettudományi Szövetség Évkönyve, 1908–1909)
Néhány ritkább növény újabb termőhelye Budapest környékén. – Borbus reptans [Borb.] Fiume mellett. (Magyar Botanikai Lapok, 1909. 10-12.)
Simonkai Lajos munkássága. (Magyar Botanikai Lapok, 1910. 1-2.)
Botanikai kirándulás a nyírbátori Bátorligetbe. (Magyar Botanikai Lapok, 1914. 6-9.)
A királyhalmi m. kir. külső erdészeti kísérleti állomás területe növényzetének ismertetése. (Erdészeti Kísérletek, 1915. 1-2. németül is)
A vadászerdei m. kir. erdészeti kísérleti állomáshoz tartozó Vadászerdő, Bisztra és Hidasliget erdőrészek növényzete. (Erdészeti Kísérletek, 1915. 4. németül is)
Die Flora der forstlichen Versuchsflächen bei Likavka. (Versammlung des Internationalen Verbandes Forstlicher Versuchsanstalten. Selmecbánya, 1915)
Die Flora des Stureczpasses. (Versammlung des Internationalen Verbandes Forstlicher Versuchsanstalten. Selmecbánya, 1915)
Az Amarantus crispus új terjedése. (Magyar Botanikai Lapok, 1919)
A budapesti m. kir. Vetőmagvizsgáló Állomás 1912–1922. évi működése. Összeáll. L. G. (Kísérletügyi Közlemények. XXVII. köt. 3-4. füz. Bp., 1924)
Az Alacsony Tátra flórájából. – De Knautiis nonnullis novis hybridis vel minus cognitis. (Magyar Botanikai Lapok, 1926)
Vizsgálatok különböző rostaaljakról. 4. Újabb vizsgálatok a lóhere- és lucernarostaaljak köréből. (Kísérletügyi Közlemények. XXX. köt. 4. füt. Bp., 1927)
Visszapillantás a Szakosztály háromszáz ülésére. (Botanikai Közlemények, 1927. 3-4.)
A budapesti m. kir. Vetőmagvizsgáló Állomás 1922–1927. évi működése. Összeáll. L. G. (Kísérletügyi Közlemények. XXXII. köt. 1. füz. Bp., 1929)
A magyar lucernamag származási vizsgálata. – Takarmányul ritkábban használt magvak összetétele és megközelítő tápértéke. Zaitschek Arthurral. (Kísérletügyi Közlemények. XXXII. köt. 4. füz. Bp., 1929)
Adatok Magyarország és a Balkán-félsziget Hieraciumjainak ismeretéhez. Beiträge zur Kenntnis der Hieracien Ungarns und der Balkanländer 8. Zahn, Karl Hermann-nal. (Magyar Botanikai Lapok, 1929. 1-12.)
A magyar vetőmagvizsgálat. Magyarország vetőmagtermesztése és vetőmagkereskedelme. (Bp., 1930
angolul, franciául, németül és olaszul is)
Útmutató a budapesti m. kir. Vetőmagvizsgáló Állomás igénybevételéhez. Összeáll. Bocskay Ottóval és Degen Árpáddal. (1–3. kiad. Bp., 1932)
Adatok Magyarország és a Balkán-félsziget Hieraciumjainak ismeretéhez. Beiträge zur Kenntnis der Hieracien Ungarns und der Balkanländer 9. Zahn, Karl Hermann-nal. (Magyar Botanikai Lapok, 1932. 1-12.)
A Serratula lycopifolia [Vil.] Kern. Csonka-Magyarországon. (Botanikai Közlemények, 1932. 1-4.)
Adatok Magyarország és a Balkán-félsziget Hieraciumjainak ismeretéhez. Beiträge zur Kenntnis der Hieracien Ungarns und der Balkanländer 10. Zahn, Karl Hermann-nal. (Magyar Botanikai Lapok, 1934. 1-12.)
Gáyer Gyula emlékezete. (Botanikai Közlemények, 1934. 3-4.)
Búcsúzás Gáyer Gyulától. (Vasi Szemle, 1934. 1.)
Veronica Gáyeriana n. sp. (Vasi Szemle, 1934. 2.)
Méhlegelő. (Természettudományi Közlöny, 1934)
Degen Árpád. (Kertészeti Szemle, 1935. 3.)
A budapesti m. kir. Vetőmagvizsgáló Állomás 1927–1935. évi működése. Összeáll. L. G. (Bp., 1936)
Degen Árpád emlékezete. (Botanikai Közlemények, 1936. 1-6.)
A lóhere és a lucerna termelése Dániában és Németországban. (Mezőgazdasági Közlöny, 1936)
Természetvédelem a Pótharaszti pusztán. (Természettudományi Közlöny, 1936)
Degen Árpád: Flora Velebitica. I–IV. köt. Sajtó alá rend., kiegészítette L. G. (A Magyar Tudományos Akadémia kiadványa. Bp., 1936–1938)
A búza gyommagvai és a gabonaszemek növényi betegségei. (Malomipari szakismeretek gyűjteménye. I. 7. Bp., 1937)
Baross László. – Gerhardt Guido. (Kísérletügyi Közlemélnyek. XLI. köt. 1-6. füz. Bp., 1938)
A budapesti m. kir. Vetőmagvizsgáló Állomás 1935–1939. évi működése. Összeáll. L. G. (Bp., 1940)
A Valerianella dentata Poll. hazai elterjedéséhez. (Botanikai Közlemények, 1941. 5-6.)
Hieracium Telekiarum. Boros Ádámmal. (Scripta Botanica Musei Transilvanici, Kolozsvár, 1942. 1-4.)
Méhek és virágok. (Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület kiadványa. Bp., 1943)
Mezőgazdasági növénytani jegyzet. L. G. előadásai nyomán. (Bp., 1948)
Növényélettani jegyzet. L. G. előadásai nyomán. (Bp., 1948)
A vetőmag. (Természettudomány. A Magyar Természettudományi Társulat Közlönye, 1948).

Irodalom

Irod. és források: Kiskorú Lemberger Géza budapesti lakos neve „Lengyel”-re változtatott. (Magyarország, 1903. máj. 9.)
Lengyel Géza magántanári kinevezése. (Hivatalos Közlöny, 1929. júl. 1.)
Lengyel Géza mezőgazdasági kísérletügyi igazgatói kinevezése. (Budapesti Közlöny, 1935. jan. 25.)
Lengyel Gézáné egyetemi magántanár, mezőgazdasági kísérleti igazgató neje, Méga Anna hosszú szenvedés után elhunyt. (Budapesti Hírlap, 1938. jan. 4.)
Lengyel Géza ny. r. tanári kinevezése, 1946. máj. 11. (Magyar Közlöny, 1946. jún. 6.)
Kárpáti Zoltán: Géza Lengyel. (Acta Agronomica, 1966. 3-4.)
Kárpáti Zoltán: Lengyel Géza emlékezete. (Botanikai Közlemények, 1967. 3.)
Barthodeiszky András: Emlékezés Lengyel Gézára születésének 100. évfordulóján. (Növénytermelés, 1984)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Kurucz Miklós: Agrármúltunk nagyjai. Lengyel Géza. (Agroforum, 2020).