Körtvélyes Géza
Körtvélyes Géza

2024. március 29. Péntek

Körtvélyes Géza

tánctörténész, esztéta, kritikus

Névváltozatok

Knisz

Születési adatok

1926. február 7.

Budapest

Halálozási adatok

2011. október 30.

Budapest

Temetési adatok

2011. november 24.

Budapest

Farkasrét


Család

Sz: Knisz Géza (†1956) a Ganz Villamossági Gyár művezetője, Hübner Erzsébet. Testvére: Cherny Tiborné Knisz Edit. F: 1949-től Gelencsér Ágnes (1927–) balettkritikus, tánctörténész.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiai, esztétikai, szociológiai, irodalmi és néprajzi tanulmányokat folytatott (1945–1950), az ELTE BTK-n filozófia–politikai gazdaságtan szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1950), a filozófiai tudományok kandidátusa (1962), a zenetudomány doktora (1990).

Életút

A MADISZ Országos Központjának kultúrvezetője (1946-tól). Népművészeti Intézet oktatási csoportvezetője (1951–1955), a Magyar Táncművészek Szövetsége titkára (1955–1963), főtitkára (1963–1985), elnöke (1985–1986). A Színház- és Filmművészeti Főiskolán (1968–1972), az Állami Balettintézetben, ill. a Táncművészeti Főiskolán a tánctörténet és a táncesztétika tanára (1975–1996), főisk. tanár (1975. júl. 1.–1996. okt. 31.). A Magyar Rádió szemleírója (1990–1998). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1955–1959). A Nemzeti Parasztpárt tagja (1945-től). Szakmai pályafutását néptáncosként kezdte (a Muharay-féle együttesben), majd érdeklődése táncelméleti és tánctörténeti kérdések felé fordult. A két vh. közötti magyar balett történetével, a Bartók-balettek operaházi bemutatóinak történelmi-esztétikai elemzésével, táncesztétika-történeti alapkutatásokkal foglalkozott. Feldolgozta a Magyar Állami Operaház 1919 és 1984 közötti balett-történetét. Kritikusi tevékenysége is jelentős.

Elismertség

Az MTA Esztétikai Bizottsága tagja (1954-től). A Művészeti Szakszervezetek elnökségi tagja (1966–1975).

Elismerés

Szocialista Kultúráért (1965), Munka Érdemrend (ezüst, 1968; arany, 1986). Erkel Ferenc-díj (1980), a Táncművészeti Szövetség Életműdíja (1996), Széchenyi-díj (1998).

Szerkesztés

A Táncművészet munkatársa (1953–1956), a Muzsika c. folyóirat táncrovatának vezetője (1964–1976), a Magyar Nemzet (1964– 1973), a Népszabadság tánckritikusa (1979–1989). Az amerikai Dance magazin tudósítója. A Balettlexikon magyar kiadásának szerkesztője (1977). Az operaházi balettpremierek műsorfüzeteinek írója-szerkesztője (1965–1987).

Főbb művei

F. m.: A szakszervezeti kultúrverseny-bemutatók műsorából. Lengyelfi Miklóssal. (Táncművészet, 1953)
Mit mond nekünk a mandarin? (Táncművészet, 1956)
Az esztétikai tartalom és forma kérdéseiről. (Bevezetés az esztétikába. Bp., 1958)
A csodálatos mandarin az Operaházban. Az első modern témájú magyar balettdráma történeti-esztétikai vizsgálata. A melléklet a táncdráma Lugossy Emma által készített táncjelírásos koreográfiáját tartalmazza. Monográfia és kand. értek. (Bp., 1961)
A magyar balettművészet fejlődésének problémáiról. (Új Írás, 1962)
A magyar néptáncművészet fejlődésének problémái. (Valóság, 1963)
Esztétikai alapismeretek. (Bp., 1963)
A balett és közönsége. (Muzsika, 1964)
Báb-balettek. (Muzsika, 1965)
Balett és néptánc. 1–2. (Muzsika, 1965–1966)
Tánctörténet. 1–2. Főisk. jegyz. (Bp., 1968)
Néptáncművészet – néptáncmozgalom. – Néptáncpedagógus-képzés. (Népművelés, 1968)
A modern balettművészet fejlődése Magyarországon. (Magyar Zene, 1968)
A szovjet táncművészet hatása Magyarországon. (Előadóművészetek. Bp., 1968)
Az előkészület évtizedei. Jegyzetek a magyar balett történetéhez. 1–2. (Táncművészeti Értesítő, 1968)
A modern táncművészet útján. Tanulmányok. (Bp., 1970)
Bartók táncművei a magyar színpadokon. (Új Írás, 1970)
Körképvázlat a nemzetközi és a hazai táncművészetről. (Valóság, 1970)
Néptánc a színpadon. (Népművelési értesítő, 1971)
Krónika a magyar balett-koreográfia másfél évtizedéről. 1957–1973. 1–2. (Muzsika, 1973–1974)
A zene és a társművészetek, (Muzsika, 1974)
Évforduló és előjáték. A magyar balett útja Massine-től Balanchine-ig. – Georges Balanchine és koreográfiai munkássága. (Táncművészet, 1978)
A magyar táncművészet fejlődéséről. (Literatura, 1978)
Meditáció a zene- és a táncművészet kapcsolatáról. (Muzsika, 1980)
A néptánc türelmes. A bemutatott néptánc jelentéshordozó szerepéről. (Valóság, 1980)
Kállai Lili emlékei a mozgásművészet hőskorából. Gelencsér Ágnessel. (Táncművészeti dokumentumok, 1982)
Jegyzetek a balettművészet történetéből a XIX. század végéig. Főisk. jegyz. (Bp., 1982)
Egy évtized balettművészete az Operaházban. A hetvenes évek krónikája. 1–2. (Táncművészet, 1982)
Balettművészetünk az Operaházban. 1919–1984. I–II. köt. Doktori értek. is. (Bp., 1983–1985)
A Magyar Állami Operaház balettegyüttese. (Bp., 1984)
A balettművészet története. (A budapesti Operaház 100 éve. Szerk. Staud Géza. Bp., 1984)
A balettművészet újjászületése Magyarországon. (Táncművészet, 1985)
A fából faragott királyfi hét évtizede. (Táncművészet, 1987)
Balett az Operaházban 1919 és 1984 között. (A színpadi tánc története Magyarországon. Szerk. Dienes Gedeon, Fuchs Lívia. Bp., 1989)
A művészetek és a tánc. Jegyzetek esztétikai kérdésekről. (Bp., 1990)
Az autentikusság és a korszerűség problémája a magyar néptánckultúrában 1930–1980 között. (Rábai Miklós élő öröksége. AZ 1996. dec. 10-én tartott tanácskozás anyaga. Szerk. Pesovár Ernő. Bp., 1997)
Művészet, tánc, táncművészet. (Bp., 1999). írásai a Tánctudományi Tanulmányokban: A magyar balettművészet 15 éve. (1961/62)
Modern képzőművészet, zene és tánc Nyugaton. (1963/64)
Massine és a szimfonikus balett. (1965/66)
Balett és néptánc kapcsolata Magyarországon. 1945–1956. (1969/70)
Bemutatók és vendégjátékok az Operaházban. 1971–1974. (1975)
Az akadémikus balettművészi nyelv funkciója. (1976/77)
Korszerű tendenciák a magyar táncművészetben 1957 és 1977 között. (1978/79)
Térbeliség, realizmus és szépség a táncművészetben. (1980/81)
Balettművészetünk az Operaházban. 1919–1945. (1982/83) és 1945–1984. (1984/85)
Változások a jelenkor táncművészetében. 1–2. (1986/87 és 1987/88)
szerk.: Fokin, Mihail: Az ár ellen. Cikkek. Ford. B. Lányi Márta. A bevezetőt írta. (Bp., 1968)
Budapesti balett. 1930– 1968. A Magyar Állami Operaház Balettegyüttese. I–II. köt. Lőrinc Györggyel. (Bp., 1971–1981
német és angol nyelven is)
Lifar, Serge: Gyagilev. Ford. Csanak Dóra. A bevezetőt írta. (Bp., 1975)
Koegler, Horst: Balettlexikon. Ford. Gelencsér Ágnes, Manherz Zoltán, Szentpál Olga. A magyar kiadást szerk. (Bp., 1977)
Budapesti balett. 1968–1978. (Bp., 1981
német és angol nyelven is)
Két évtized táncművészeti írásai a Magyar Nemzetben. Vál., szerk. Maácz Lászlóval. (Bp., 1984).

Irodalom

Irod.: Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
A Kossuth-díj, az Állami Díj és a Széchenyi-díj fél évszázada. 1948–1998. A szerkesztőbizottság elnöke Kiss Elemér. (Bp., 1998
Kaán Zsuzsa: Életmű-díjas K. G. 1–2. (Táncművészet, 1999).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője