Koestler Arthur
író, újságíró, szerkesztő
Névváltozatok
Kösztler Artúr; Köstler Arthur
Születési adatok
1905. szeptember 5.
Budapest
Halálozási adatok
1983. március 3.
London
Temetési adatok
1983. március 11.
London
Család
Nagyszülei: Köstler Leopold (= Kösztler Lipót, †1911), Schön Karolina; Jeiteles, Jakob és Reiner, Wilhelmine.
Szülei: Köstler/Kestler Henrik (1869. aug. 18. Miskolc–1940. aug. 25. Bp.) kereskedő, Jeiteles Adél (1871. jún. 25. Prága–1960. aug. 27.).
Jeiteles, Jakob és Reiner, Wilhelmine unokája, Jeiteles Róza leánya: Áldor Ferenc (1897. júl. 26. Bp.–1951. London) könyvkiadó.
A család több névváltozatot használt: Kösztler, Köstler, Kestler. Az író az emigrációban következetesen a Koestler névalakhoz ragaszkodott.
Felesége:
1. 1935. jún. 22.–1949. dec. 15.: Asher, Dorothy Elizabeth (1905. jan. 22.–1992. ápr. Enfield, Anglia).
2. 1950. ápr. 15.–1952: Paget, Mamaine (†1954. jún. 2.).
3. 1965. jan. 8.–1983. márc. 3.: Jefferies, Cynthia (†1983. márc. 3.).
Iskola
Budapesten végezte elemi iskoláit (1911–1917) és a középiskola első osztályát (Bulyovszky utcai reáliskola, 1917–1918), a Baden bei Wien-i középiskolában tanult tovább (1918–1922), a bécsi műszaki főiskolán fizikát, mérnöki tudományokat és pszichológiát hallgatott (1922–1925), tanulmányait nem fejezte be (egy átvitatkozott este után elégette egyetemi indexét, 1925. okt.).
Életút
1919-től szüleivel Bécsben élt, újságíróként, még egyetemi hallgatóként több bécsi napilap munkatársa, majd a Berliner Zeitung am Mittag szerkesztője, főszerkesztő-helyettese (1922–1926); közben Jabotinsky (= Zsabotyinszkij, Vlagyimir; Jabotinsky, Zeév) kíséretében részt vett a Jabotinsky által szervezett revizionista Cionista Világkongresszuson (Párizs, 1925). Jabotinsky követőjeként Palesztinában egy helyi kibucban dolgozott, egyúttal németországi, ill. német nyelvű lapok (pl. Neue Freie Presse) és a jeruzsálemi Ullstein-sajtóügynökség közel-keleti tudósítója (1926–1929). Jabotinsky 1928-ban a Doar Hayom c. napilap főszerkesztője lett (ez volt a legrégebbi palesztinai napilap), Koestlert kinevezte rovatvezetővé, Koestler itt szerkesztette a világ legelső héber nyelvű keresztrejtvényét.
Visszatért Párizsba, ahol szabadúszó újságíróként elsősorban interjúkat és riportokat készített (1929–1930), az Ullstein-cég berlini Vossische Zeitung c. lapja tudományos rovatszerkesztője és az ügynökség külpolitkai főszerkesztője (1930–1931); közben újságíróként Zeppelin léghajóján az Északi-sarkra utazott (1931. júl.). A Zeppelin leszállt Leningrádban is, ahol a helyi pártvezetők rendkívül barátságosan fogadták. Koestler, aki már a cionizmus mellett évek óta foglalkoztatott a marxizmus, ill. annak továbbélő szovjet változata; Berlinben belépett a Szovjetunió Barátainak Társaságába és a Német Kommunista Pártba (Sternberg, Ivan néven, 1931. dec. 31.). Kommunista tevékenysége miatt elveszítette állását az Ullstein-cégnél, ezért Gábor Andor segítségével a Szovjetunióba kívánt eljutni. Két évig élt Moszkvában, ez alatt beutazta a Szovjetuniót (1932–1933), hogy riportkötetben számoljon be az oroszországi gazdasági és társadalmi változásokról. (Fehér éjszakákról és vörös nappalokról c. útibeszámolóját oroszul nem adták ki; végül 1934-ben, Harkovban, német nyelven jelent meg.) Hitler hatalomra jutása után rövid ideig Budapesten tartózkodott, ekkor ismerkedett meg Németh Andor révén József Attilával (1933). Koestler és Németh Andor közösen írt egy színművet Napbár (Bar du Soleil) címen, amelyhez József Attila betétdalszövegeket, Reinitz Béla pedig zenét írt.
Pártutasításra ismét visszatért Párizsba, a Münzenberg Trust munkatársa és a fasizmus kutatásával foglalkozó intézet (Institut pour l’Étude du Fascisme) alapító vezetője (1933–1936); közben többször járt Budapesten, Fejtő Ferenccel, József Attilával és Németh Andorral tartotta a kapcsolatot. A spanyol polgárháború kitörésekor (1936. júl. 18.) önkéntesként jelentkezett (1936. aug. 22-én indul el első spanyolországi útjára – Portugálián keresztül). A német nyelvű magyar Pester Lloyd és az angol News Chronicle munkatársaként a falangisták főhadiszállásáról tudósított, cikkeiben leleplezte a spanyol felkelőknek adott német segítséget, majd Madridban dokumentumokat gyűjtött össze a német beavatkozásról. Az új kommunista hírügynökség, az Agence Espagne egyik alapítójaként francia és német nyelvű propagandakönyveket és -füzeteket állított össze a spanyolországi helyzetről. A Malagába bevonuló falangisták elfogták (1937. febr. 9.), halálra ítélték, a nemzetközi tiltakozás hatására hosszú börtönbüntetésre ítélték (angol segítséggel kiszabadult sevillai börtönéből: 1937. máj. 13.; fogolycsere keretében átadták a gibraltári hatóságoknak: 1937. máj. 14.). Angliába visszatérve a News Chronicle folytatásban közölte spanyolországi beszámolóit, amelyek igen nagy feltűnést keltettek, majd kiadta börtönnaplóját is (Spanish Testament: Dialoge with Death, 1937).
Londonban és Párizsban élt, Londonban találkozott gyermekkori szerelmével, Striker Évával, akit tizennyolc hónapi fogság után szabadon engedtek Moszkvában, miután sikertelenül próbálták bevonni egy koncepciós perbe. Striker Éva Bécsből utazott Londonba, ahol részletesen beszámolt Koestlernek a szovjetunióbeli börtönállapotokról, a vallatási módszerekről. Striker Éva elbeszélése és a Buharin elleni újabb koncepciós per hatására végérvényesen szakított a kommunista mozgalommal: az Emigráns Német Írók Szövetségének – a spanyolországi helyzet miatt szervezett – kongresszusán kifejtette a párttól eltérő nézeteit (és 1938. ápr. 22-én a pártból is kilépett). Párizsban kezdte el írni németül a szovjet koncepciós pereket leleplező alapvető munkáját a Sötétség délbent (megjelent angolul, London, 1940). A francia hatóságok a II. világháború kitörése után letartóztatták (1939. okt. 2.), a Le Vernet-i francia internálótábor foglya (többek között Rajk Lászlóval és Román Józseffel, kiszabadult: 1940. jan. 17.). Az ország német megtámadása után ismét letartóztatták (1940. máj. 22.), de sikerült félrevezetnie a kihallgató tisztet, elengedték, de illegalitásba kényszerült, majd jelentkezett a francia idegenlégióba (1940. jún. 16.). Idegenlégiós katonaként szakaszával Navarreux környékén (1940. júl. 3.–1940. aug. 1.), Géronce-ban állomásozott (1940. aug. 2.–1940. aug. 10.), Septfont-on keresztül Marseille-be vezényelték (1940. aug. 10.–1940. aug. 15.), Marseille-ben tartózkodott (1940. aug. 15.–aug. vége), sikerült Casablancába szöknie, ahonnan Lisszabonba jutott (1940. aug.–1940. okt.). Vízum nélkül illegálisan, repülőgépen megérkezett Angliába, ahol azonnal letartóztatták (1940. nov. 6., a pentonville-i börtön foglya, 1940. nov. 6.–1940. dec. 13.).
A II. világháborúban bevonult a brit hadseregbe, ahol mint külföldi állampolgárt fegyvertelen szolgálatra osztották be (a Pioneer Corpsnál, 1941. ápr. 15.–1942. márc. 10.). Leszerelése után elsősorban irodalmi munkásságával foglalkozott (Érkezés és indulás, 1943; A jógi és a komisszár, megjelent: 1945), ill. az angol Manchester Guardian és a Times tudósítójaként többször Palesztinába utazott, hogy titkos tárgyalásokat folytasson a britek elleni fegyveres harcról a revizionista cionista mozgalomhoz tartozó zsidó ellenállókkal (1944–1945). Palesztinai tapasztalatai alapján írta meg később a Mint éjjeli tolvaj (1946) c. regényét. A világháború után Walesben (Bwlch Ocyn, 1945–1948), Franciaországban (Verte Rive, 1948–1950) élt, közben nagyszabású előadókörutat tartott az Egyesült Államokban (1948. márc. 26-án híres beszédet tartott a New Yorkban, a Carnegie Hallban A hét halálos tévedés címmel, ami a kommunizmus elleni harcban elkövetett végzetes hibák összegzése volt). Amerikából Izraelbe ment, néhány hónapig Tel-Avivban tartózkodott, találkozott David Ben Gurion miniszterelnökkel is és anyagot gyűjtött az Ígéret és beteljesedés (1949) c., a megalakult zsidó államról szóló dokumentumkötetéhez. Miután véget ért hosszú évekig tartó válópere, feleségül vette Mamaine Paget-et, megvásárolt egy szigetet a rajta lévő Island Farm nevű házzal a Delaware folyón (Pennsylvania, USA), ahová visszavonult írni (1950–1952). Megfogalmazta a világháború utáni értelmiség egyik legfontosabb dokumentumát, a kezdeményezésére létrejött berlini Congress for Cultural Freedom (Kongresszus a Kulturális Szabadságért, 1950) egyesület kiadványát, amely nyíltan a szovjet békemozgalom ellen irányult. Itt fejezte be A bukott isten (1950) c. kötetét, amelyben elmesélte a kommunizmusból való kiábrándulásának történetét és A vágyakozás kora (1951) c. regényét, ill. itt kezdte el írni önéletrajza első részét (amely majd a Nyílvessző a végtelenbe címmel jelenik meg). Az újabb írásainak kedvezőtlen fogadtatása és magánéleti problémái (kommunista előélete miatt nem engedélyezték számára a végleges amerikai letelepedést, második házassága is felbomlott) miatt elhagyta az Egyesült Államokat és végleg visszatért Nagy-Britanniába.
Az 1950-es évek elején szépirodalmi tevékenysége háttérbe szorult, közéleti érdeklődése azonban megélénkült. Londoni, ill. a kenti Long Barn-i otthonában nagy figyelemmel kísérte a kelet-európai változásokat, különös tekintettel az utolsó koncepciós perekre, a Sztálin halála után átalakuló Kelet-Európára, valamint az esetleges kommunista reformok lehetőségére. A közép-európai sajtó élesen támadta szinte minden nyilvános szereplése alkalmával, jóllehet kiállt a Rosenberg házaspár halálbüntetésének elengedése mellett (1953. jún.). Albert Camus-vel indított kampánya pedig jelentősen hozzájárult a halálbüntetés megítéléséhez Angliában (1956. febr. 14-én elfogadtak egy, a halálbüntetéssel kapcsolatos enyhítő törvényt a parlament alsóházában, de az a felsőházban elakadt). A forradalom és szabadságharc bukása után (1957) a magyar származású angliai írók legbefolyásosabb vezetőjeként jelentős szerepet játszott a bebörtönzött, ill. halálra ítélt magyar írók kiszabadítására szervezett nemzetközi tiltakozó mozgalmakban.
Élete utolsó éveiben elsősorban népszerű tudományos, tudománytörténeti műveket és parapszichológiai munkákat írt. Az Alvajárók (1959) a csillagászat történetét írta meg Newtonig, ezzel párhuzamosan komoly kutatásokat is folytatott Johannes Kepler munkásságával kapcsolatban. A távol-keleti filozófia iránti érdeklődése miatt hosszabb időt töltött Indiában és Japánban (1958–1959), úgy vélte, hogy a keleti társadalmakban maradt még annyi spiritualista erő, amely képes a nyugat-európai polgári demokráciák lelki támaszaivá válni. Tapasztalataiban csalódott, véleményét a két kötetes A lótusz és a robot (1960) c. művében írta meg. Esszéiben a tudományos felfedezés és a művészi alkotás összefüggéseit vizsgálta, majd érdeklődése a droghasználat társadalmi megítélése felé fordult. Magyarul meg nem jelent művében (The Roots of Coincidence, 1971) kísérletet tett arra, hogy az érzéki észleleten kívül eső eseményt hozzon létre a kvantumfizika törvényei alapján, majd a Sunday Times-ban és a New Scientistben népszerű sorozatot közölt a paranormális jelenségekről (1972-től). Különös írásai igen nagy feltűnést keltettek, 1973-ban Genfben részt vett egy parapszichológiai konferencián. Élete utolsó évében rendszeresen látogatta a megmagyarázhatatlan jelenségekkel foglalkozó nemzetközi tudományos társaságok üléseit, összejöveteleit, több ilyen típusú kísérletet maga is folytatott. (Végrendelete szerint teljes vagyonát és írói örökségét az Edinburghi Egyetem Parapszichológia Tanszékére hagyta.) Parkinson-kórja és harmadik felesége, Cynthia Jefferies rákbetegsége miatt, közösen öngyilkosok lettek.
Kösztler Artur első, kisebb írásai magyar nyelven jelentek meg, de életében még háromszor váltott nyelvet. Az 1920-as években héberül írt, majd első jelentősebb műveit német nyelven jelentette meg. Első palesztinai tartózkodása idején még úgy vélekedett, hogy a (modern) héber nyelv nem alkalmas szépirodalmi és tudományos dolgozatokra: a revizionista cionistáknak, majd később 1948-ban, tel-avivi tartózkodása idején, az új zsidó állam vezetőinek is többször sikertelenül javasolta a héberről a latin ábécére való áttérést. (Később részben maga is felülvizsgálta elképzeléseit, jóllehet ő az 1940-es évektől szinte kizárólag csak angol nyelven publikáló magyar állampolgár volt. A brit állampolgárságot 1948. dec. 3-án vette fel.) Munkássága rendkívül széleskörű: regényeket, esszéköteteket, csillagászati, biológiai, genetikai, filozófiai tárgyú műveket írt, életében könyvei több mint száz kiadásban, közel ötven nyelven jelentek meg: Magyarországon azonban munkássága évtizedeken át tiltottnak számított. A 20. század egyik legjelentősebb újságírójaként híres, műfajteremtő interjúkat készített többek között Albert Einsteinnel, Sigmund Freuddal, baráti kapcsolatban állt George Orwell-lel, József Attilával, Ignotus Pállal, Karinthy Frigyessel, Németh Andorral, Faludy Györggyel, közben évtizedeken át tudósított angol és német nyelvű lapokat a világ legfontosabb eseményeiről (a spanyol polgárháborúról, a II. világháború sorsdöntő eseményeiről, a palesztinai fegyveres ellenállásról és Izrael állam megszületéséről stb.)
Arthur Koesler legfontosabb műve, a 20. század legfontosabb politikai regénye, a Sötétség délben (Darkness at Noon; németül: Sonnenfinsterniss; franciául: Le Zero et L’Infini). A mű előzménye a Gladiátorok (1939), első szépirodalmi műve, amelyet még mint illegális kommunista írt. Míg a Gladiátorok a tömeglélektannal kiegészített, harcos hit könyve, a Sötétség délben a csalódottság és elkeseredettség alkotása. A regény három önéletrajzi élmény művészi megfogalmazása. Az első Koestler messianisztikus hite, valamint az azt felváltó kétségbeesése. A második élmény a mű rendkívül részletes, dermesztően pontos börtönfejezete, amely részben saját spanyolországi halálraítélése utáni siralomházi heteinek, részben Striker Éva személyes vallomásainak irodalmi átültetése. Koestler azon kevés írók közé tartozott, aki megtapasztalhatta mindkét diktatúra börtönviszonyait, s igyekezett ezeket a tapasztalatokat a legrészletesebben megörökíteni. A harmadik élmény közvetlenül a másodikhoz kapcsolódik. A regény megírása előtt a Szovjetunióban lezajlott a huszonegyek perének nevezett harmadik nagy koncepciós per, amelyben tizennyolc vádlott társával együtt halálra ítélték Nyikolaj Ivanovics Buharint (1938. márc. 13.). Buharin utolsó éveiből két szöveg maradt fenn. Az egyik, személyes végakarata, levele „a pártvezetők jövő nemzedékének”, amit felesége, Anna Mihajlovna Larina őrzött meg, a másik pedig az amit az Andrej Januárjevics Visinszkij vérbíró előtt mondott el, s amelyben elismerte bűnösségét, jóllehet a vádak egy részét cáfolta és elutasította. Ez a különös, máig is nagy vitákat kavaró beszéd nemsokára angolul, franciául és németül is ismertté vált. Ezeket a forrásokat egészítette ki Striker Éva saját tapasztalataival.
A regény főhősét, Nyikolaj Szalmanovics Rubasovot (a keresztnév-azonosság miatt ezért is sokan Buharint valószínűsítik) egy meg nem nevezett térben, bizonytalan időben, de valószínűsíthetően a sztálini Szovjetunióban letartóztatták. Némileg váratlanul, valójában várhatóan, hisz ekkor már az októberi forradalom első generációjának több tagja ellen is zajlott törvénytelen per (és Rubasov népbiztos is volt…) Miután letartóztatták, kihallgatások sorozatának vetették alá, olyan cselekedetekkel vádolták meg, amelyeket természetesen nem követett/nem követhetett el. Rubasov kezdetben mindent tagadott, úgy gondolta, hogy valami félreértés áldozata, majd rászánta magát egy „részletes beismerő vallomásra”, végül partnere lett egy színjátéknak, ahol egy nyilvános perben beismerte nem létező bűneit. Az eseménytörténet lineáris, a cselekménybonyolítás egyszerű, követi a hagyományos (ám akkor újszerűnek tűnő) előre eltervezett konstrukciós perek forgatókönyvét. Az egyik kihallgatótiszt, Rubasov kortársa, Ivanov, az októberi generáció tagja (és egy következő per kiszemelt résztvevője), aki emberségesen bánik egykori harcostársával. A másik kihallgatótiszt, Gletkin egy feltörekvő új, gátlástalan nemzedék tagja (és egy következő per kiszemelt résztvevője), aki kegyetlenül végrehajtja (nem egyszer túl is teljesítve) a Párt elvárásait. Az együttműködő, a vádlottat még tegező Ivanovot leváltották, Gletkin kinevezésével Rubasov sorsa is megpecsételődött. Koestler először ismertette a sztálini perek akkor még Európában ismeretlen szertartásrendjét, elsőként idézte meg a leszámolás rítusát: bárki lehet vádlott és vádló: ma Rubasov, holnap Ivanov, utána Gletkin. Az ártatlan vádlott (Rubasov) hitére, világnézetére és párthűségére, egész addigi életútjára hivatkozva kezdetben barátságosan, a régi ismeretségre utalva, majd egyre erőszakosabban, ideológiai zsarolással az ártatlan vádlottat (Rubasovot) rávették egy utolsó, minden addiginál fontosabb feladatra: életét kell adnia egy ideológiáért, mert a világtörténelmi jelen feszült és ingatag, a jövő pedig bizonytalan, mindenkitől hatalmas áldozatot követel… A regény a totalitárius állam működését mutatta be az ítéletre váró forradalmáron és eszmetársain keresztül. A rendszer az egyes emberek érdekeivel szemben az emberiség vélt érdekeit helyezte előtérbe: a hasznosság oltárán feláldozták a moralitást, s a cél érdekében közönyösen szemlélték az eszközöket!
Koestler alkotói korszakában előbb elvakultan hitt, majd elfogultan tagadott. Előbb harcos cionista volt, utóbb messianisztikus hitét megtalálta a kommunizmusban – harcos anticionista lett. Személyes tapasztalatai hatására szembefordult a kommunizmussal, sebészi pontossággal megrajzolt korrajza után harcos antikommunista lett. A hidegháború éveiben híres antikommunista esszéket jelentetett meg: A jógi és a komisszár (1945) a kommunizmus kritikája és a Szovjetunió közép-európai térhódításának elemzése.
Írásainak jelentős része saját élményein alapult: börtönéveiről írta a Spanyol testamentumot (1937), a Le Vernet-i internáló táborról A Föld söpredékét (1941). Az 1950-es évek elején kezdte el írni több kötetre tervezett önéletrajzát (Nyílvessző a végtelenbe, 1952; A láthatatlan írás, 1954), a harmadik kötet posztumusz jelent meg (Stranger in the Square, 1984). A Sötétség délben c. művén kívül még több regényt is írt a kommunista rendszerről (Érkezés, indulás, 1943), írt egy negatív utópiát (A vágyakozás kora, 1951) de korábbi világsikerét már nem érte el. Az 1950-es évek végétől szépirodalmi tevékenységét háttérbe szorítva felváltotta tudományos érdeklődése. Pszichológiai, biológiai, csillagászati és történeti témájú népszerű esszéket írt (Alvajárók, 1959; A teremtés, 1964; Szellem a gépben, 1967). Életét végigkísérte a zsidóság sorsával kapcsolatos kutatásai és saját zsidóságával összefüggő ambivalens érzelmei. Részt vett és jelentős szerepet játszott a nemzetközi cionista mozgalom szervezésében, Jabotinsky híveként egy új, revizionista cionista mozgalom elterjedésében, kapcsolatba került a független zsidó állam megteremtéséért harcoló fegyveres szervezetekkel, dokumentumkötetet állított össze a megszülető Izrael Államáról.
Emlékezet
Arthur Koestler Budapesten született, szülőházát (Terézváros, VI. Szív utca 16.) emléktáblával jelölték (az avatóbeszédet Marx György akadémikus mondta 1997. febr. 28-án). Terézváros önkormányzata szobrot is állított emlékének (Varga Imre alkotása, egészalakos, bronz, márvány és üveg, 2009. okt. 20-án). Az író figurája egy kettétört márvány óralapon látható, ültében hátratámaszkodva, oldalra fordított fejjel. A törés éppen a 12-es számnál húzódik, s mentén vér csorog. Az utalás egyértelműen a Sötétség délbenre vonatkozik.
Arthur Koestler legismertebb művét, a Sötétség délben c. regényét németül írta, s azt akkori szerelme, Daphne Hardy fordításából ismerte meg a világ. Magyar nyelven először Münchenben jelent meg (az Ujváry Griff Kiadó gondozásában, 1981-ben, a fordító nincs feltüntetve). Magyarországon az AB Független Kiadó gondozta az első „kalózkiadást” (1984-ben), az első hivatalos magyarországi fordítás 1988-ban Bart István átültetésében látott nyomdafestéket (a lektori véleményt Sükösd Mihály írta). Sokáig úgy tűnt, hogy az eredeti német nyelvű változat elveszett, az első német kiadást Daphne Hardy angol szövegéből maga Koestler „fordította vissza” németre. Hetvenöt évvel később, 2015-ben azonban egy német doktori hallgató, Matthias Wessel váratlan és szenzációs felfedezést tett. A svájci Europa Kiadó dokumentumai között rátalált Koestler Rubaschow c. regényére, amiről nagy biztonsággal állítható, hogy a Sötétség délben eredeti változata. Wessel több száz stílusbeli eltérést is kimutatott, így aztán tkp. a Rubaschow egy másik regény, ami újabb fordításokat kívánt. A magyar fordítás kiadástörténete 2009-ben folytatódott, amikor Lukin Gábor, Bart István után több mint húsz évvel ismét lefordította a regényt (Napfogyatkozás címmel, a Pallas Páholy kiadásában jelent meg). Természetesen ekkor még nem volt ismert az eredeti kézirat, ám amint a Wessel által felfedezett változat napvilágra került, egy másik fordításra is szükség volt. A Rubaschow c. kézirat és a Hardy-féle német fordítás, a Sonnenfinsternis alapján a Magvető Kiadó újra kiadta a Sötétség délben (az eredeti címen, Mesés Péter fordításában, 2019-ben).
Arthur Koestler Londonban hunyt el vagyonát, 25 000 dokumentumból álló könyvtárát és munkásságát őrző kéziratait, valamint igen kiterjedt levelezését az Edinburghi Egyetem Parapszichológia Tanszékére hagyta. Az Edinburghi Egyetem hozzájárult ahhoz, hogy a hagyatékban őrzött kéziratok egy része mikrofilmmásolatban a magyar kutatók számára is hozzáférhetővé váljon (a XX. Század Intézet 2000. febr.-ban vásárolta meg az anyagot, amelyet 2000. nov. 23-án mutattak be a hazai nyilvánosságnak). Vezér Erzsébet irodalomtörténész a nála őrzött Koestler-leveleket, dedikált könyveket és fotókat és kortársi visszaemlékezéseket viszont az ’56-os Intézetnek ajándékozta (2000. márc.-ban).
Elismertség
A Society for Psychical Research tagja (1955-től).
Az angol Royal Society of Literature tagja (1958-tól).
Elismerés
Commander of the British Empire (CBE, 1972).
A koppenhágai egyetem Sonning-díja (1968), az ontarioi Queen’s University of Kingston (1968) és a Leeds University tb. doktora (1977).
Főbb művei
F. m.: Von Weissen Nächten und Roten Tagen. (Kharkhov, 1934)
Spanish Testament: Dialoge with Death. (London, 1937 és New York, 1942, németül: Zürich, 1938, olaszul: Roma, 1947, hollandul: Amsterdam, 1948, franciául: Paris, 1969, Lausanne, 1970, magyarul: Párbeszéd a halállal. Spanyol testamentum. Bp., 1993)
The Gladiators. (London, 1939 és New York, 1947, németül: Hamburg, 1948 és Berlin, 1952, Zürich, 1961, olaszul: Milano, 1971)
Darkness at Noon. (London, 1940 és New York, 1941, svédül: Stockholm, 1941, franciául: 1945, London és 1946, Genf, 1971, németül: London, 1946, Bern, 1960, Zürich, 1961, München, 1967, hollandul: Amsterdam, 1946 és Antwerpen, 1948, spanyolul: Barcelona, 1947 és Madrid, 1952, Buenos Aires, 1960, portugálul: Porto, 1947, olaszul: Milano, 1950, magyarul: Sötétség délben. München, 1981 és Bp., 1988)
The Scum of the Earth. (London és New York, 1941, olaszul: Roma–Firenze–Milano, 1941, svédül: 1942, spanyolul: Buenos Aires, 1943, Madrid, 1973, franciául: 1947, németül: Zürich, 1970, Bécs és München, 1971, magyarul: A Föld söpredéke. Bp., 1998)
Arrival and Departure. (London és New York, 1943, svédül: 1944, franciául: 1947 és London, 1947, olaszul: Firenze, 1947 és Milano, 1966, németül: Bern–Stuttgart, 1960 és Zürich, 1961, magyarul: Érkezés és indulás. Bp., 2000)
Twilight Bar. An Escapade. (London, 1945)
The Yogi and the Commissar and Other Essays. (London, 1945 és New York, 1946, franciául: 1945, svédül: 1945, spanyolul: Buenos Aires, 1946, Mexico City, 1951, portugálul: Sâo Paolo, 1947, hollandul: Amsterdam, 1947, olaszul: Milano, 1948, németül: Esslinger, 1950 és Berlin, 1974, magyarul: A jógi és a komisszár. Bp., 1994)
Thieves in the Night: Chronicle of an Experiment. (London és New York, 1946, olaszul: Roma, 1947, svédül: 1947, hollandul: Amsterdam, 1948, németül: Bécs, 1949, portugálul: Sâo Paolo, 1950, franciául: Lausanne, 1968, magyarul: Mint éjjeli tolvaj. Bp., 1992)
The Challenge of Our Time. A Series Essays. (London, 1948)
Insight and Outlook. (New York, 1949)
Promise and Fulmillment: Palestine 1917–1949. (London és New York, 1949, franciául: 1949, svédül: 1949, magyarul: Ígéret és beteljesedés. A zsidó állam születésének története. Bp., 2011)
The God that Failed. (New York, 1950, magyarul: A bukott isten. Bp., 1992)
The Age of Longing. Novel. (London és New York, 1951, franciául: 1951, németül: Frankfurt am Main, 1951, Hamburg, 1953, hollandul: Amsterdam, 1951, svédül: 1951, olaszul: Milano és Verona, 1952, magyarul: A vágyakozás kora. Bp., 2018)
Arrow in the Blue: An Autobiography. (London és New York, 1952, németül: Berlin, 1952, Basel és München, 1953, Zürich, 1970, München, 1971, franciául: Paris, 1953, svédül: 1953, spanyolul: Buenos Aires, 1953, hollandul: Amsterdam, 1953, olaszul: Milano és Verona, 1955, magyarul: Nyílvessző a végtelenbe. Bp., 1996 és 1998)
Invisible Writing: An Autobiography. (London, 1954, Boston, 1955, New York, 1970, svédül: 1954, franciául: 1955, németül: München, 1955 és Zürich, 1970, spanyolul: Buenos Aires, 1955, magyarul: A láthatatlan írás. Az önéletrajz második része. Bp., 1998)
The Trail of the Dinosaur and Other Essays. (New York, 1955, magyarul: A vak véletlen gyökerei. Bp., 2002)
Reflections on Hanging. (London, 1956)
Réflexions sur la peine capitale. Introduction et étude de Jean Bloch-Michel. Camus, Albert-rel. (Paris, 1957)
The Sleepwalkers: A History of Man’s Changing Vision of the Universe. (London és New York, 1959, németül: Bern–Stuttgart, 1959 és Wiesbaden, 1972, franciául: 1960, svédül: 1960, portugálul: Sâo Paolo, 1961, hollandul: Amsterdam, 1962, magyarul: Alvajárók. Bp., 1996)
The Watershed. A Biography of Johannes Kepler. (Lanham, 1960)
The Lotus and the Robot. 1–2. (New York és London, 1960, svédül: 1960, franciául: 1961, németül: Bern–Stuttgart, 1961 és Zürich, 1965, spanyolul: Buenos Aires, 1963, hollandul: Amsterdam, 1974, magyarul: A lótusz és a robot. Bp., 1999)
Control of the Mind. (London, 1961)
Hanged by the Neck. An Exposure of Capital Punishment in England. (Harmondsworth, 1961)
Suicide of a Nation? An Inquiry into the State of Britain Today. Szerk. (London, 1963, svédül: Stockholm, 1964, franciául: 1964)
The Act of Creation. (New York és London, 1964, franciául: 1965, németül: München és Bern, 1966, magyarul: A teremtés. Bp., 1998)
The Ghost in the Machine. (London, 1967, New York, 1968, Chicago, 1970, németül: München, 1968, franciául: 1968, portugálul: Rio de Janeiro, 1969, olaszul: Torino, 1971, magyarul: Szellem a gépben. Bp., 2000)
Drinkers of Infinity: Essays. 1955–1967. (New York és London, 1968, franciául: 1970, svédül: 1970)
Beyond Reductionism: The Alpbach Symposium. 1968. Szerk. Smythies, John Raymonddal. (London, 1969, Boston, 1971, németül: München és Bécs, 1970)
The Case of the Midwife Toad. (London és New York, 1971, franciául: 1972, németül: München és Bécs, 1972, spanyolul: Barcelona, 1973, magyarul: A dajkabéka esete. Bp., 2002)
The Call Girls: A Tragicomedy with Prologue and Epilogue. (London, 1972, London–Sydney, 1972 és New York, 1973, franciául: 1973, svédül: 1973, németül: München és Bern, 1973, hollandul: Amsterdam, 1973, spanyolul: Barcelona, Mexico City és Buenos Aires, 1974, olaszul: Milano, 1975, magyarul: Szajhák. Bp., 2019)
The Roots of Coincidence. (London és New York, 1971, franciául: 1972, németül: München és Bern, 1972, olaszul: Roma, 1972, portugálul: Rio de Janeiro, 1973, hollandul: Rotterdam, 1973, svédül: 1973, spanyolul: Barcelona, 1974)
Lion and the Ostrich. The Eighth Annual Lectureunder the Thank-offering to Britain Fund. (London, 1973)
The Challenge of Change: A Mass Experiment in Telepathy and Its Unexpected Outcome. Hardy, Alistair-rel és Harvie, Roberttel. (London és New York, 1973, olaszul: Roma, 1974, franciául: Paris, 1977)
The Heel of Achilles: Essays 1968–1973. (London és New York, 1974)
Life after Death. Toynbee, Arnolddal. (London, 1976)
The Thirteenth Tribe: The Kazar Empire and Its Heritage. (London és New York, 1976, franciául: 1976, németül: München, Zürich és Bécs, 1976, magyarul: A tizenharmadik törzs. A Kazár Birodalom és öröksége. Bp., 1990)
Janus: A Summing up. Philiosophical Anthropology. (London és New York, 1978)
Bricks to Babel. Selected Writings and Comments. (London és New York, 1981)
Stranger in the Square. Koestler, Cynthiával. (London, 1984, németül: Wien–München–Zürich, 1984).
F. m.: magyar nyelven megjelent művei: Sötétség délben. Regény. (München, Ujváry Griff, 1981)
Sötétség délben. Regény. [Kalózkiadás.] (Bp., AB Független Kiadó, 1984)
Sötétség délben. Regény. Ford. Bart István. Az utószót írta Nagy Péter. Regény. (2. [1. magyarországi] kiad. Bp., Európa–Reform, 1988)
Sötétség délben. Regény. Ford. Bart István. (Európa Zsebkönyvek. Bp., 1998)
Sötétség délben. Regény. Ford. Bart István. (4. kiad. Bp., Európa, 2008)
Sötétség délben. Regény. Ford. Bart István. (5. kiad. Bp., Európa, 2011)
Napfogyatkozás. Regény. Ford. Lukin Gábor. (A Bibó István Közéleti Társaság kiadványa. Bp., Pallas Páholy, 2009)
Sötétség délben. Regény. Az eredeti német kézirat alapján ford. Mesés Péter. [A fordítás a Rubaschow c. gépirat és a Sonnenfinsternis c. kiadvány alapján készült.] (Bp., Magvető, 2019)
A tizenharmadik törzs. A kazár birodalom és öröksége. Ford. Rózsahegyi István. Az utószót írta Schweitzer Gábor. (Bp., Kabala Kft., 1990
2. kiad. Szeged, Lazi, 2017)
Mint éjjeli tolvaj. Egy kísérlet krónikája. Ford. Borbás Mária. (Bp., Fabula Könyvkiadó Kereskedelmi Kft., 1992)
Párbeszéd a halállal. Spanyol testamentum. Ford. Nemes László. (Bp., Fabula Könyvkiadó Kereskedelmi Kft., 1993)
A jógi és a komisszár. Vál. esszék. Vál., ford., az utószót írta Hruby József. Szerk. Bojtár Péter. (Osiris-Századvég Könyvtár. Bp., 1994)
Folytatásos önéletrajz: Conrad, Joseph: Emlékképek. Ford. Bojtár Péter. – Koestler, Arthur: A bukott isten. Ford. Gábor György. – Cerny, Václav: Intermezzo. 1945. máj.–1948. febr. Ford. V. Detre Zsuzsa. Az előszót írta Bojtár Endre. (Arany-Közép-Európa. Bp., Osiris-Századvég, 1994)
Alvajárók. [Tudománytörténeti esszé.] Ford. Makovecz Benjamin. (Bp., Európa, 1996
Csányi Vilmos előszavával. 2. kiad. 2007)
Nyílvessző a végtelenbe. [Önéletrajz 1931-ig.] Ford. Boris János. (Osiris Könyvtár Irodalom. Bp., 1996
2. kiad. 1998)
Nagyvárosi történetek. Németh Andorral. Elbeszélések: A Sanda Kandúr. – A sárga kimonó. – A 313-as akta. – A kék szappanhab. – Kérem a következő urat. (Bp., Polgár Kiadó, 1997)
A láthatatlan írás. Az önéletrajz második része. 1932–1940. Ford. Makovecz Benjamin. (Osiris Könyvtár Irodalom. Bp., 1997)
A Föld söpredéke. Dokumentumregény. Ford. Makovecz Benjamin. (Osiris Könyvtár Irodalom. Bp., 1998)
A teremtés. [Tudománytörténeti esszé.] Ford. Makovecz Benjamin. (Bp., Európa, 1998)
A lótusz és a robot. I–II. köt. I. köt. India. II. köt. Japán. Ford. Tandori Dezső. [Művelődéstörténeti esszék.] (Bp., Terebess Kiadó, 1999)
Egy mítosz anatómiája. Vál. írások. Vál. és ford. Makovecz Benjamin. [A válogatás és a fordítás a The Yogi and the Commissar és a The Trail of the Dinosaur c. művei alapján készül.] (Osiris Könyvtár Irodalom. Bp., 1999)
Érkezés és indulás. Regény. Ford. Makovecz Benjamin. (Osiris Könyvtár Irodalom. Bp., 2000)
Szellem a gépben. [Tudománytörténeti esszé.] Ford. Makovecz Benjamin. (Bp., Európa, 2000)
A dajkabéka esete. – A vak véletlen gyökerei. [Tudománytörténeti esszék.] Ford. Makovecz Benjamin. (Bp., Európa, 2002)
Ígéret és beteljesedés. A zsidó állam születésének története. Ford. Makovecz Benjamin, az utószót írta Ungvári Tamás. (Bp., Noran Libro, 2011)
A vágyakozás kora. Regény. Ford. Makovecz Benjamin. (Joshua Könyvek. Bp., 2018)
Szajhák. Tragikomédia Bouvard és Pécouchet urak emlékére. Ford. Makovecz Benjamin. (Joshua Könyvek. Bp., 2019).
Irodalom
Irod.: források, visszaemlékezések, megemlékezések: Köstler Henrik, a Schwarcz Lajos budapesti posztókereskedő cég vezetője eljegyezte Jeiteles Adél kisasszonyt Bécsből. (Budapesti Napló, 1900. jan. 6.)
Magyar utast is vitt magával a Zeppelin. [A Zepplin északi-sarki útjáról, Köstler Arturral.] (Budapesti Hírlap, 1931. júl. 26.)
Németh Andor: A Sarkvidéktől Bukharáig. Hevenyészett interjú egy magyar globetrotterrel. [Kösztler Arturról.] (A Hír. Politikai és társadalmi riportlap, 1933. júl. 4.)
Halálra ítélték a felkelők Malagában Köstler Artur magyar újságírót. (Pesti Napló, 1937. febr. 18.)
Antifasiszta újságíró kálváriája. Halálra ítélték a felkelők Malagában Köstler Arturt, de angol diplomáciai közbelépés után a büntetést több évi kényszermunkára változtatták. (Szabad Szó – La Libre Parole, 1937. febr. 27.)
Köstler Henrik posztókereskedő elhunyt. (Honi Ipar, 1940. szept. 15.)
Szabó Zoltán: A gyermek Koestler és a piros luftballonok. (Látóhatár, 1953. 1.)
Koestler Artúr: Attila, a költő. [Visszaemlékezése József Attiláról.] (Látóhatár, 1954. 4.)
Fenyő Miksa: Koestler Arthur vallomásai [az Invisible Writing c. könyvről]. (Látóhatár, 1955. 4-5.)
Parragi György: A kiábrándult kiábrándító. [Koestler Artúrról.] (Magyar Nemzet, 1956. ápr. 13.)
Vértes György: Arthur Koestler és József Attila. (Kortárs, 1963. 10.)
Németh Andor: A szélén behajtva. Vál. írások. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1973)
Az Irodalmi Újság melléklete. A 75 éves Koestler Arthur: Mikes György: Színfoltok egy nagy író portréjához. (Irodalmi Újság, 1980. szept. 15.)
Mikes, George: The Story of a Friendship. (London, 1983)
Mikes György: Koestler végrendelete. (Irodalmi Újság, 1983. 4.)
Living with Koestler. Mamaine Koestler’s Letters, 1945–1951. Szerk. Goodman, Celia. (London, 1985)
Mikes György: Miért halt meg Koestler Arthur felesége? (Szabadság. An American Newspaper in the Hungarian Language, 1986. okt. 24.)
Ignotus Pál interjúja Koestler Artúrral. Közli: Vezér Erzsébet. (Kritika, 1988. 12.)
Koestler, Arthur: Fehér éjszakák és vörös nappalok. – Emlékezés a „vörös évtizedre”. Ford. Illés László. (Nagyvilág, 1988. 8.)
V. Bálint Éva: Arthur Koestler magyar hősei. Beszélgetés Vezér Erzsébettel. (Magyar Hírlap, 1988. júl. 21.)
Karinthy Ferenc: Találkozások Koestlerrel. Karinthy Ferenccel beszélget Széchenyi Ágnes. (Nagyvilág, 1988. 8. és K. F.: Staféta. Szerk. Körmendy Zsuzsanna. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1991)
Németh Andor: József Attiláról. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1989)
Orwell, George: Arthur Koestler. A bevezetőt írta Salat Levente, ford. Szilágyi Tibor. (Korunk, 1990. 8.)
Román József: Koestlerrel és Rajkkal a verneti táborban. (Kortárs, 1990. 1.)
Egri György: A század lelkiismerete. [Arthur Koestlerről.] (Magyar Hírlap, 1993. márc. 6.)
Vezér Erzsébet: Egy világhírű magyar író. 90 éve született K. A. (Népszabadság, 1995. szept. 5.)
V. Bálint Éva: Amit mindketten tudtak. Faludy György Koestler Artúrról. (Magyar Hírlap, 1995. szept. 9.)
Székely Anna: Szépségek és borzalmak százada. Születésnapján Faludy György költő az álszenteskedésről, a diktatúrákról és Koestlerről mesél. (Népszava, 1996. okt. 2.)
Az elektron centenáriuma. Arthur Koestler emléktáblájának avatása szülőházán. (Fizikai Szemle, 1997. 1.)
Budapesten a Koestler-hagyaték. (Népszabadság, 2000. nov. 24.)
Élet mikrofilmen. A Koestler-hagyaték a XX. Század Intézetben. (Magyar Nemzet, 2000. dec. 2.)
Körmendi Zsuzsanna: „Vegyük elő az igazság mécseseit.” 100 éve született Arthur Koestler. (Rubicon, 2005. 8.)
Murányi Gábor: A szülőhazájától elzárt Arthur Koestler. Életfogytig tűrhetetlen. (Heti VG, 2005. 36.)
Sárközi Mátyás: Koestler 100. (Európai Utas, 2005. 4.)
Körmendy Zsuzsanna: A sah ajándéka. Száz éve született Arthur Koestler. (Magyar Nemzet, 2005. szept. 3.)
Takács Ferenc: A szellem garabonciása. Száz éve született Arthur Koestler. (Népszabadság, 2005. szept. 5.)
N. Sándor László: Aki magyarul álmodott. Száz éve született Arthur Koestler. (Népszava, 2005. szept. 10.)
Gábor Éva: Kié Koestler? (Élet és Irodalom, 2005. okt. 28.)
Megyeri Dávid: A kommunista sötétség felszámolója. Koestler könyvét ’45-től két és fél év alatt félmillió példányban vették meg. (Magyar Nemzet, 2005. okt. 28.)
Marafkó László–Sebestyén László: Távol az ifjúságtól. Arthur Koestler megidézése. (Budapest [folyóirat], 2006. 2.)
Sindelyes Dóra: A nőfaló Arthur Koestler. Kaland-regény. (Heti VG, 2008. 25.)
Sindelyes Dóra: Arthur Koestler esete Zeisel Évával [Striker Évával]. Elhallgatott múzsa. (Heti VG, 2008. 47.)
Arthur Koestler szobra Pesten. (Magyar Nemzet, 2009. okt. 21.)
Hölgyeim és Uraim! Arthur Koestler szobrának avatása a Terzérvárosban. [Demszky Gábor beszéde.] (Beszélő, 2009. 11-12.)
Körmendy Zsuzsanna: Találkozások Arthur Koestlerrel. Százdolláros csekk. [Beszélgetés Striker Sándorral.] (Magyar Nemzet, 2010. febr. 20.). Striker Sándor: A Seventy-Year Friendship. Eva Zeisel and Arthur Koestler. (The Hungarian Quarterly, 2010)
Kabdebó Tamás: Emlékképek Dudiról, azaz Koestler Artúrról. (Magyar Napló, 2016. 5.)
Murányi Gábor: Megtalált nyelven. Arthur Koestler és híres-hírhedt könyve. (Heti VG, 2019. 11.).
Irod.: műveiről: Mészáros Tamás: Egy regény drámaisága. Jegyzetek Arthur Koestler könyvéhez. [Sötétség délben.] (Magyar Hírlap, 1988. dec. 10.)
Nagy Péter: Egy könyv sorsa. Arthur Koestler: Sötétség délben. (Nagyvilág, 1988. 11.)
Sükösd Mihály: Koestler, Arthur: Sötétség délben. (Mozgó Világ, 1988. 8.)
Horpácsi Sándor: Negatív utópia, negatív valóság: Koestler, Arthur: Sötétség délben. (Új Auróra, 1989. 5.)
Kis Pintér Imre: Koestler, Arthur: Sötétség délben. (Hitel, 1989. 7.)
Vásárhelyi Miklós: A zsarnokság könyörtelen geometriája. [Koestler, Arthur: Sötétség délben.] (Élet és Irodalom, 1989. jan. 27.)
Rózsahegyi István: Kaukázusi zsidóság? Koestler, Arthur: A tizenharmadik törzs. (Szombat, 1990. 1.)
Varsányi Gyula: Egy hitehagyott vallomásai. Arthur Koestler tanulmányáról. (Népszabadság, 1990. aug. 23.)
Hruby József: Palesztinai látlelet. [Koestler, Arthur: Mint éjjeli tolvaj.] (Élet és Irodalom, 1992. okt. 9.)
Osztovits Ágnes: A jógi és a komisszár. Arthur Koestler esszéi. (Magyar Nemzet, 1995. febr. 3.)
Sükösd Mihály: Arthur Koestler vallomásai. [Koestler Arthur önéletrajzi írásairól.] (Népszava, 1996. aug. 13.)
Angyalosi Gergely: Zárak és kulcsok. [Koestler, Arthur: A láthatatlan írás.] (Élet és Irodalom, 1997. jún. 6.)
Berényi Dénes: Koestler, Arthur: Alvajárók. (Debreceni Szemle, 1997. 3-4.)
Kelemen Gábor: Koestler, Arthur: A láthatatlan írás. – Kelemen Gábor: Koestler, Arthur: Nyílvessző a végtelenbe. (Pszichoterápia, 1997. 5.)
Marx György: Koestler, Arthur: Alvajárók. (Magyar Tudomány, 1997. 8. és Fizikai Szemle, 1997. 1.)
Veres András: Kihátrálás Utópiából. [Koestler, Arthur: A láthatatlan írás.] (Magyar Hírlap, 1997. jún. 7.)
Pályi András: A kínzó meztelenség írója. [Koestler, Arthur: A Föld söpredéke.] (Élet és Irodalom, 1998. jún. 5.)
Almási Miklós: Halálos pontossággal. [Koestler, Arthur: A Föld söpredéke.] (Népszabadság, 1998. júl. 21.)
Füstöss László: Koestler, Arthur: A teremtés. (Fizikai Szemle, 1999. 11.)
Gervai András: Koestler, Arthur: Egy mítosz anatómiája. (Kritika, 1999. 11.)
Pléh Csaba: A magát megteremtő ember. [Koestler, Arthur: A teremtés.] (Élet és irodalom, 1999. jún. 25.)
Angyalosi Gergely: Szökés a jelenből. [Koestler, Arthur: Érkezés és indulás.] (Élet és Irodalom, 2000. jún. 2.)
R. Nagy András: Az ember védelmében. [Koestler, Arthur: Szellem a gépben.] (Nagyvilág, 2000. 3-6.)
Veres András: Mennyei utópia, földi pokol. [Koestler, Arthur: Érkezés és indulás.] (Magyar Hírlap, 2000. jún. 2.)
Mesterházi Máté: Sötétség délben. Arthur Koestlerről írt új, magyar opera németországi ősbemutatója. (Népszava, 2000. jún. 3.)
Pál Csaba: Hamlet, majom és az írógép. Koestler, Arthur: Szellem a gépben. (Természet Világa, 2001. 7.)
Gervai András: Byron a varangyok között. Tudományos problémákról közérthetően, érdekfeszítően, sőt szórakoztatóan. [Koestler, Arthur: A dajkabéka esete.] (Magyar Hírlap, 2002. ápr. 11.)
Palló Gábor: Az ébrenjáró: Arthur Koestler. [Alvajárók c. művéről.] (Fizikai Szemle, 2005. 12.)
Kiss Eszter Veronika: Opera Arthur Koestler életéről. (Magyar Nemzet, 2009. nov. 27.)
Ketten egy új könyvről: Bihari Péter: Végtelen háború. – Schüttler Tamás: Országot a semmiből. [Koestler, Arthur: Ígéret és beteljesülés.] (Élet és Irodalom, 2012. márc. 30.)
Radnóti Katalin: Koestler, Arthur: Alvajárók. (Fizikai Szemle, 2017. 3.)
Tóth Ida: A Sötétség délben Koestler eredeti szövegével. Műfordítás bőröndökön. (Magyar Nemzet, 2019. febr. 16.)
Taxner-Tóth Ernő: Haszontalan idióták? Egy régi Koestler-regény mai olvasata. (Magyar Szemle, 2020. 1-2).
Irod.: tanulmányok: Sükösd Mihály: Sors és sorstalanság. Arthur Koestler. (Valóság, 1983. 12.)
Vezér Erzsébet: Az ismeretlenbe kilőtt nyíl nyomában. (Nagyvilág, 1984. 8.)
Blumstock, Robert: Arthur Koestler: Hungarian Writer? (Hungarian Studies Review, 1987. 1.)
Vezér Erzsébet: Arthur Koestler on Attila József. (The New Hungarian Quarterly, 1989)
Sebes Ágnes: Arthur Koestler és a halálbüntetés. (Medvetánc Füzetek. A halálbüntetésről. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1990)
Ambrus Katalin–Bassa László: Arthur Koestler és a cionizmus. (Szombat, 1992. 4.)
Agárdi Péter: Torlódó múlt. József Attila és kortársai. (Bp., T-Twins Kiadó, 1995)
Hidegkuti Béla: Koestler Arthur és Polányi Mihály. Két magyar gondolkodó együttműködése Angliában. (Polanyiana, 1995. 4.)
Sükösd Mihály: Arthur Koestler kihívásai. (Élet és Irodalom, 1995. szept. 15.)
Abonyi Iván: Arthur Koestler képe az újkori tudomány születéséről. (Természet Világa, 1997. 5.)
Szívós Mihály: Morál és politika Koestler Artúr korai alkotói korszakában – történelmi háttérrel. (Letzte Worte. Végső szavak. A kaposvári nemzetközi erkölcsfilozófiai és -nevelési konferencia előadásai. Kaposvár, 1997)
Blom, Philipp: Koestler-arckép ellenfényben. (Valóság, 1999. 9.)
Hollós Máté: Koestler az operaszínpadon. (Kritika, 2000. 7.)
Schweitzer Gábor: A bábeli téglarakó. Töredékek Arthur Koestler magyarságáról és zsidóságáról. (Világosság, 2000. 3.)
Holuber Ernő: Arthur Koestlerről. (Élet és Irodalom, 2003. aug. 1.)
Körmendy Zsuzsanna: Kisajátított szabadság. Arthur Koestler és a baloldal széthulló mítosza. 1–2. (Magyar Nemzet, 2004. dec. 11.–2004. dec. 18.)
Gábor Éva: A „magyar” Koestler. – Hargittai István: Arthur Koestler nyomában. – Hidegkuti Béla: Koestler ismertsége külföldön. – Körmendy Zsuzsanna: Vágyakozások és hitvesztések. Arthur Koestler és a The Age of Longing. – Márton László: Sötétség délben. – Palló Gábor: Arthur Koestler és a tudomány. A Gábor Dénes–Koestler-kapcsolat. (Magyar Tudomány, 2005. 9.)
Heller Ágnes: Heuréka! Koestler bevezetése a természetfilozófiába. – Majoros György: Koestler determinizmus-felfogása. – Szívós Mihály: Politika, irodalom, etika és tudomány Koestler Artur munkásságában 1937 és 1954 között. – Szoboszlai Katalin: Arthur Koestler Platón-értelmezéséről. (Iskolakultúra, 2005. 8.)
Körmendy Zsuzsanna: „Magyarnak lenni kollektív neurózis.” József Attila és Arthur Koestler. (Magyar Nemzet, 2005. ápr. 9.)
Márton László: Arthur Koestler politikai gondolatrendszere. (Egyenlítő, 2005. 5.)
Palló Gábor: Arthur Koestler, a paratudomány-filozófus. – Tamás Gáspár Miklós: Koestler, a kommunista. – Ungvári Tamás: Koestler és a „zsidókérdés”. (Polanyina, 2005. 1-2.)
Szívós Mihály: Tudománykritika és etika Polányi Mihály és Koestler Artúr életművében. (Az erkölcs szépsége. Kaposvár, 2005)
Ungvári Tamás: A koronatanú. Koestler Harkovban. Zeisel Éva századik születésnapjára. (Élet és Irodalom, 2006. nov. 17.)
Körmendy Zsuzsanna: Koestler és Orwell. (Nagyvilág, 2007. 6.)
Ungvári Tamás: A Koestler-ügy. (Élet és Irodalom, 2008. aug. 1.)
Kacsinecz Krisztián: „A hatalom célja a hatalom.” A totalitárius ideológiák „irracionális logikájának” elemzése George Orwell és Arthur Koestler regényeinek tükrében. (Fórum, 2010. 2.).
Irod.: monográfiák, bibliográfiák: Atkins, John: Arthur Koestler. (London, 1956)
Huber, Peter Alfred: Arthur Koestler. Das literarische Werk. (Zürich, 1962)
Mays, Wolfe: Arthur Koestler. (Guildford–London, 1973)
Astride the Two Cultures. Arthur Koestler at 70. Szerk. Harris, Harold. (London, 1975
New York, 1976)
Pearson, Sidney: Arthur Koestler. (Boston, 1978)
Merril, Reed–Fraier, Thomas: Arthur Koestler. An Internationa Bibliography. (Woodstock, 1979)
Hamilton, Ian: Koestler. A Biography. (London, 1982)
Koestler-emlékkönyv. Összeáll. Hidegkuti Béla. (Chicago, 1985
2. kiad. Bp., Bethlen Gábor Könyvkiadó, 1992)
Komuth, Horst: Manès, Sperber, Arthur Koestler und George Orwell. Der Totalitarismus als Geissel des 20. Jahrhunderts. (Würzburg, 1987)
Day, Frank: Arthur Koestler. A Guide to Research. (London, 1987)
Cesarani, David: Arthur Koestler. The Homeless Mind. (London, 1998)
Buckard, Christian: Arthur Koestler. Ein extremes Leben. (München, 2004)
Laval, Michel: L’homme sans concessions. Arthur Koestler et son siècle. (Paris, 2005)
Márton László: Koestler, a lázadó. (Bp., Pallas Páholy, 2006)
Szívós Mihály: Koestler Arthur. Tanulmányok és esszék. (Bp., Typotex Kiadó, 2006)
Körmendy Zsuzsanna: Arthur Koestler – harcban a diktatúrákkal. (A XX. Század Intézet kiadványa. Bp., 2007)
Márton László: Koestler asszonyai. (Bp., Noran Libro, 2012).
Irod.: lexikonok, feldolgozások: Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
Világirodalmi lexikon. I–XIX. köt. (Bp., 1970–1997)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Sárközi Mátyás: Hungaro–Brits. The Hungarian Contribution to British Civilisation. (London, 2000)
Marx György: A marslakók érkezése. Magyar tudósok, akik Nyugaton alakították a 20. század történelmét. (Bp., 2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D4XS-5H7?i=86&wc=92QX-FM9%3A40678301%2C51865101%2C1077263702&cc=1452460 (Kestler Artur [!] születési anyakönyve, 1905)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6MCP-NW?i=69&cc=1452460 (Kösztler Henrik halotti anyakönyve, 1940)
https://www.koestler.hu/ (Száz éve született Arthur Koestler, 2005)
http://www.c3.hu/~eufuzetek/index_16.php?nagyra=16/16_Veres.html (Veres András: Kalandorok játékos vállalkozása. Koestler és Németh Andor „nagyvárosi történetei”. Európai Kulturális Füzetek, 16.)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu 2022
Aktuális havi évfordulók
György Aladár
újságíró, művelődéstörténész, könyvtáros
Győry Sándor
mérnök, matematikus
Jancsó Elemér
irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő
Jancsó Miklós
orvos, belgyógyász, farmakológus
Juhász Béla
irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő
Foglalkozások
politikus (662), orvos (599), író (459), történész (363), jogász (330), irodalomtörténész (285), szerkesztő (273), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (212), költő (189), közgazdász (181), nyelvész (166), gépészmérnök (166), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (119), kémikus (115), római katolikus pap (115), mezőgazdasági mérnök (108), matematikus (99), művészettörténész (95), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (88)
