Keszthelyi Zoltán
Keszthelyi Zoltán

2024. november 3. Vasárnap

Keszthelyi Zoltán, 1927-től vitéz

jogász, politikus, geológus

Születési adatok

1893. december 2.

Nagyvárad, Bihar vármegye

Halálozási adatok

1983. február 8.

Budapest

Temetési adatok

1983. február 25.

Budapest

Óbuda


Család

Sz: Parobek Mária. F: 1. Erdős Erzsébet (†1966). Özvegy. Leánya: Fodor Miklósné Keszthelyi Klára és Perlaki Ferencné Keszthelyi Kinga; fia: Keszthelyi György, dr. Keszthelyi Csaba és Keszthelyi Zsolt. F: 2. Károlyi Mária. 

Iskola

A Nagyváradi Állami Főreálgimnáziumban éretts. (1911), a Nagyváradi Jogakadémián végzett (1914), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1918), bírói és ügyvédi vizsgát tett (1926).

Életút

Az I. világháborúban a nagyváradi tüzérezredben szolgált (1914–1917), súlyosan megsebesült: gázmérgezést és légnyomást szenvedett, jobb fülére megsüketült (főhadnagyként szerelték le, 1917-ben). Nagyváradon ügyvédjelölt (1919), Kaposvárott, a Gabonabegyűjtési Kormánybiztosság ellenőre (1920–1922), a sásdi (Baranya vármegye) Hitelszövetkezet igazgatója (1922–1940). Sásdon ügyvédjelölt (1922–1926), ügyvéd (1926–1940), Marosvásárhelyen (1940–1941), Nagyváradon közjegyző (1941–1944), a II. világháborúban, egy hátországi kórházban egészségügyi segédszolgálatot teljesített (1941–1944). A II. világháború után Kispest (1945–1946), Budapest II. kerület közjegyzője (1946–1952). Elbocsátása után a Tinnyei Mészkőbánya szerkesztő-technikusa (1952–1953), az Állat és Húsipari Vállalat jogtanácsosa (1954–1960), nyugdíjazták (1961-től). 

Az FKgP Baranya vármegyei szervezetének alelnöke, a sásdi kerület elnöke (1920-as évek–1940). Országgyűlési pótképviselő (Baranya vármegyei lista, 1939–1941?). Az FKgP nagyválasztmányának tagja (1945–1947). A budapesti II. kerületi Nemzeti Bizottság tagja. 

Amatőr hidrogeológusként és geobotanikusként felszínközeli vizek kutatásával és feltárásával, elsősorban a budai keserűvizek és telepeinek jellegzetességeivel, ill. új budai hévforrások keresésével foglalkozott. Művei döntő többsége kéziratban maradt: az MTA Kézirattára, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) és Budapest Főváros Levéltára őrzi. A két világháború között Sásdon sokat tett a település fejlesztéséért: a Sásdi Kisgazdakör tagjaként gyarapította a helyi könyvtárat, olvasókört szervezett, ill. az Apolló Mozgófénykép Üzemet vezette. Szintén Sásdon, Magyarország egyik legnagyobb hitelszövetkezetét alakította meg, ez a szövetkezet létesítette Baranya megyében az első földbérlő szövetkezetet is. A II. világháború után, az FKgP megbízásából, a békeszerződés előkészítésére memorandumot készített, amelyet Auer Pál külügyminiszter előadott (a párizsi békekonferencián, 1947. febr.-ban). 

Emlékezet

Budapesten (II. kerület Fő utca 62–64.) élt és tevékenykedett, az Óbudai Temetőben nyugszik. 

Elismertség

A Magyar Hidrológiai Társaság tagja.

Főbb művei

F. m.: A budapesti Duna szakasz szökevényforrásai. (Hidrológiai Tájékoztató, 1975)
Vizek és felszínközeli hévizek gyakorlati kutatása. Benyújtott kand. értek. (Bp., 1976)
Hévizeink feltárása geobotanikai ismeretekkel és a budai fásítások jelzései. (Hidrológiai Tájékoztató, 1978)
Neogén folyómedrek kimutatása 3D szeizmikus mérésekkel az Endrőd-Észak területén. Witmann Gézával. (A felszíni geofizikai kutatás 50 éve a kőolajiparban. Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1997)

 

kéziratban: az MTA Kézirattárában: A 100 éves budai keserűvizek és telepeinek jellegzetes növényeiről. (1953)
Új budai hévforrásnyomok az 1954. évi hóolvadáskor. (1954)
A „Lőw” forrásnyomok megjelenése. (1954)
Szökevényforrások a Duna jegén és partszegély-olvadások. (1954)
A hévforrásnyomok és szökevényforrások összefüggése. (1954)
Fák jelzései felszínközeli termálvíznyomoknál. (1955)

 

az OSZK-ban és a Budapesti Levéltárban: Szökevényforrások és jégolvadások észlelése az 1963. éven a budapesti Duna szakaszon. (1963)
Szökevényforrások kutatásának történeti vázlata. (1975)
Fenékforrások. (1975)
A budai főtermális vonal kutatói szemmel. (1975)
A Margitsziget körzetének szökevényforrásai. (1975). 

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Magyar Nemzet, 1983. febr. 20.).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője