Család

Sz: Domján Elek, a maglódi református gyülekezet gondnoka, majd a Ruggyantagyár műszaki ügyntézője, Peczenko Rozália. Testvére: Domján Dénes, biológus.

F: 1954–1969: Kaló Flórián színész. Elvált. Élete utolsó éveiben Szécsi Pál táncdalénekessel élt együtt. 

Iskola

Általános iskoláit Maglódon végezte, a budapesti Bagi Ilona Szakérettségis Kollégiumban éretts. (1950), a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színész okl. szerzett (1954). 

Életút

A Szegedi Nemzeti Színház (1954–1961), a budapesti Petőfi Színház (1961–1963), a Nemzeti Színház (1963–1964), a Madách Színház tagja (1964–1972). 

Kellemes orgánumú, vonzó megjelenésű, kivételes érzékenységű, egyéni hangú művész volt. Apró gesztusaival, utánozhatatlan arcjátékával, mély jellemábrázoló képességével emlékezetes figurák sorát teremtette meg. Tragikusan korai haláláig olyan életművet teremtett, amely a magyar színházművészet legnagyobb művészeinek sorába emelte. Filmekben (1960-tól) és a televízióban is gyakran játszott, szinkronizált is. 

A maglódi általános iskola elvégzése után jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára: a főiskolához akkor elég volt a 15. év betöltése, ha a felvételi sikeres volt, a színészjelölt egy év alatt megszerezhette a szakérettségi vizsgát. A Bagi Ilona Szakérettségis Kollégium a budapesti Váci út 47. alatt működött (később Vámos Ilona Egészségügyi Szakközépiskolává szervezték át). A jeles érettségi után 1950-től 1954-ig tanult a Főiskolán: évfolyamtársai voltak – többek között – Avar István, Gelley Kornél, Kaló Flórián (a későbbi férje), Szabó Gyula és Szoboszlai Sándor. Ádám Ottó (1928–2010) hívta őt, és férjét, Kaló Flóriánt, Szegedre. Beaumarchais A sevillai borbély c. művében debütált (Rosinaként, 1954. ápr. 13-án). Camila szerepe hozta meg számára az első kiugró sikert (Mérimée A művésznő hintaja c. egyfelvonásosában, 1956. márc.-ban). A Szegedi Nemzeti Színház ezzel az előadással lépett fel a budapesti színházi fesztiválon: a legendák szerint a közönség alig akarta abbahagyni a tapsot, legalább huszonötször engedték le a függönyt (produkcióját 2000 forint nívódíjjal is jutalmazták, akkor, amikor a kezdő fizetése 1300 forint volt; 1956-ban). Ádám Ottó 1957-ben Budapestre, a Madách Színházhoz hívta, ám Kaló Flórián nem mehetett. Kaló Flórián, ha nem is vállalt jelentősebb részt az „ellenforradalomban“, de több helyen, többször, a felkelők kérésére nemzeti verseket szavalt (akárcsak Sinkovits Imre és Tímár József) ezért ő „büntetésből“ nem költözhetett a fővárosba – Domján Edit pedig szolidaritást vállalt vele. Szegeden viszont eljátszotta – többek között – a Vízkereszt Violáját, a Lear király Cordéliáját, a Cseresnyéskert Ányáját, valamint a Puskin utolsó novellájából készült színpadi kamara-adaptációban, a Postamesterben, a címszereplő leányát, Dunyát alakította. Első filmszerepe (Két emelet boldogság, 1960) sikere után Budapesten vendégszerepelt a Petőfi Színházban, a Koldusopera Polly szerepében (1960. okt. 7.). A szegedi színház „csak“ száz előadásra adta kölcsön Domján Editet, végül majdnem 300-szor ment a népszerű musical (miután Domján Edit tovább nem játszhatta, ebben a szerepben tűnt fel ugyanott utódja, Almási Éva…). Ez a siker, s főleg az, hogy a budapesti közönség megismerte, döntően befolyásolta abban, hogy karrierjét Budapesten folytassa! Budapesten, az első főszerepe, Mándy Iván Mélyvíz c. zenés drámájában volt. A főszerepet Sennyei Vera alakította, Domján Edit egy katona (Holl István) menyasszonyát játszotta. A fasizmusról és a háborús félelmekről szóló, különös műfajú színdarab rendkívül nagy hullámokat kavart, az 1960-as évek egyik kultúrbotrányává vált.

Domján Edit első budapesti szerepében – már nem, „mint vendég“ – tehát csúfosan megbukott, ám annál nagyobb sikert aratott Molnár Ferenc (1878–1952) Az üvegcipő c. komédiájában. Az üvegcipőben egy nagy női szerep volt, a józsefvárosi panzióigazgató Adél kisasszonyé, ezt játszotta az 1920-as ősbemutatón Varsányi Irén, s mellette volt egy nagy férfi szerep, a házsártos Sipos Lajos asztalosmesteré, ezt játszotta Hegedűs Gyula, és volt egy kis-nagy szerep, a tizennyolc éves cselédlány Irmáé, ezt játszotta a pályakezdő Darvas Lili. A közönség imádta Varsányit és Hegedűst, észre sem vette Darvas „Lili–Irmát“. A darab azonban Varsányi Irénnel, Hegedűs Gyulával és Darvas Lilivel együtt – megbukott. Jó negyven évvel később, az akkor indult új budapesti zenés teátrumban, a Petőfi Színházban, Ádám Ottó valahogyan újra megtalálta ezt a rég elfeledett komédiát. Adélt Sennyei Vera, Sipost Agárdy Gábor, a cselédlányt pedig Domján Edit játszotta. És Domján Edit megtalálta azt a hangot, azt a bűbájos tündéri és boszorkányos kántálást, amit soha többé – teljesen – nem hagyott el. Mintha egész addigi életében erre a szerepre készült volna. Sikere kirobbanó volt, az alig több mint fél éve Szegedről felkerült fiatal művésznő hirtelen szenzáció lett. A Petőfi Színház után egy évadot (1963–1964) töltött el a Nemzeti Színházban, ahol három darabban lépett fel: Illés Endre–Vas István Rendetlen bűnbánat c. drámájában, Szakonyi Károly első színdarabjában, az Életem, Zsókában kapott női főszerepet, végül az Anouilh Colombe-jának női főszerepét alakította. A Nemzeti élére 1962-ben nevezték ki Meruk Vilmost, aki Domján Editre már Szegeden felfigyelt, ám elsősorban Az üvegcipőben nyújtott alakításáért hívta a Nemzetibe, ahol azonban nem érezte jól magát. Akkor dőlt el, hogy a metró építése miatt lebontják a régi Nemzetit, Merukot leváltották, az új igazgató, Both Béla nem tudta együtt tartani a teátrumot. Domján Edit a Nemzeti Színházbeli munkája mellett állandóan járt a szinkronstúdióba, folyamatosan hívták filmekhez, több régi szerepét továbbvitte a Petőfi Színházba, ill. a Madách Színházban új feladatokat is kapott.

Domján Edit végül is Garas Dezsővel, Mensáros Lászlóval és Cs. Németh Lajossal együtt a Madách Színházba szerződött, ahol rögtön első szerep lett Josepha Lantenay, Marcel Achard (1899–1974) francia szerzőnek egy Magyarországon szinte ismeretlen drámája, a L’Idiote (azaz A bolond lány). A szerző nagyon szerelmes volt Annie Girardot-ba, a legenda szerint az ártatlanul megvádolt kis szobalány történetét neki írta (1960-ban). Baló László a premier után néhány hónappal már Párizsban járt: Somló István, a Vígszínház igazgatója megkérte, hozza el az akkor már a francia színpadokon több-kevesebb sikerrel játszott színművet, s készítsen róla nyersfordítást. Somló István, miután megismerte a történetet, lemondott a drámáról, előadadhatatlan kamaradarabnak ítélte. Néhány évvel később, Egri István (1905–1980), a Madách Színház rendezője mégis megkereste Baló Lászlót, hogy készítsen műfordítást a feledésre ítélt dráma nyersfordításából, mert egy hét múlva már olvasópróba lesz. Domján Edit Josepha Lantenay-t, „a bolond lányt“, 550-szer alakította: soha prózai darabot nem adtak elő addig még, annyiszor, Magyarországon! A premier után, 1964 októberében, Achard Magyarországra látogatott. El volt ragadtatva Márkus László és Garas Dezső játékától, és felsőfokokban áradozott Domján Editről, akinél – szerinte – csak Annie Girardot játszotta jobban a címszerepet. A premier után hat évvel, 1970-ben, Achard megdöbbenéssel értesült arról, hogy művét Magyarországon még mindig adják. Achard az 500. előadásra ismét Magyarországra látogatott, s a francia szerző szégyenkezve elismerte, hogy tévedett. Természetesen Márkus László és Garas Dezső ugyanolyan nagyszerű alakítást nyújtottak, mint francia kollégái, ám Domján Edit lényegesen jobban teljesített Annie Girardot-nál!

Egy másik, emlékezetes szerepe Szomory Dezső (1869–1944) Hermelinjének főszereplője, Tóth Hermin volt. A színmű 1916-ban igazi szenzáció volt, egyfajta színház a színházban, hisz Szomory Dezső saját életét vitte színre, külön érdekesség, hogy a történet egyik szerepét Bázár Gitta, Szomory akkori élettársa alakította. Szomory Dezső világa egészen különleges, Szomory ugyanis nem dialógusokat, hanem élő beszédet írt. Ez a Daudet ihlette francia szecessziós magyar nyelv talán egyedül Szomory sajátja, méltán nevezhető Szomory a magyar színpadi nyelv megújítójának. Tóth Hermin színésznő – a Hermelin főszerepe – az egyik legnehezebb színészi feladat, hisz a művésznőnek az élő beszédet kell drámai dialógusokká vagy monológokká átformálnia. A Madách Színházban Ádám Ottó 1969-ben ismét megtalálta ezt a régi sikerdarabot. Tóth Hermint Domján Edit játszotta, s az a furcsa varázslatos kántálása ott nyerte el igazi szépségét. A tárgyakkal zsúfolt „szomory“ szobába – a szerző saját toronyszobáját írta le díszletként – már úgy lépett be, mintha mindig is ott élt volna, mozdulatai, hangszíne, gesztusai szenzációt keltettek.

Emlékezet

Budapesten született, családja 1946-ban költözött vissza Maglódra. Főiskolásként két évig a Vorosilov úti művészkollégiumban lakott, majd édesapja, akkori munkahelyétől, a Palma (később: Taurus) Gumigyártól kapott egy társbérleti szobát a Makarenko utcában; Szegedre költözéséig ott lakott szüleivel. Szegeden, a fiatal művész házaspár a József Attila sugárúton (= Komócsin Zoltán út 2–4.) lakott (1954-től 1961-ig). Még, mint vendég debütált a Koldusoperában, a budapesti Petőfi Színházban (Nagymező utca). A Petőfi Színház a musical magyarországi meghonosításán kísérletezett, s ezzel komoly vetélytársa lett a Fővárosi Operettszínháznak. A siker hatására végleg a Petőfi Színházhoz csatlakozott és Budapestre költözött: először a Makarenko utcában laktak szüleinél, a házaspár első közös lakása Budapesten, a XIII. kerületben, a Róbert Károly körúton volt. Válásuk után, utolsó otthona a Fürst Sándor utcában volt, a házat emléktáblával jelölték meg (2002-ben). Budapesten hunyt el, negyvenedik születésnapján önkezével vetett véget életének. A Farkasréti Temetőben nyugszik, búcsúztató beszédet – többek között – Kerényi Imre a Madách Imre rendezője és Mándy Iván író mondott. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Születésének 80. évfordulóján, a Madách Színház Tolnay Szalonjában fotókiállítás nyílt legismertebb szerepeiből (2012-ben). Kaló Flórián, volt férje, monodrámát írt emlékére (Egyedül címmel). Emlékét őrzi a Domján Edit-alapítvány (1991-től), amely évente egyszer, Domján Edit születésnapján, karácsonykor átadja a Domján Edit-díjat (tehetséges vidéki színésznők elismerésére; elsőként Jónás Juditot tüntették ki, 1992-ben). Budapesten, a III. kerületben közterületet neveztek el róla (Domján Edit utca, a Koltói Anna utca helyett, 2011-től). 

Elismerés

A budapesti színházi fesztivál nívódíja (1956), Jászai Mari-díj (1965).