Jaskó Sándor
Jaskó Sándor

2024. március 29. Péntek

Jaskó Sándor

geológus

Születési adatok

1910. november 18.

Besztercebánya, Zólyom vármegye

Halálozási adatok

1998. december 15.

Budapest


Család

Nagyapja: Jaskó Károly (†1904) tanítóképző-intézeti tanár, nagyanyja: György Etelka. Sz: Jaskó Géza állatorvos, Török Emma (1876–1943). F: 1941-től Szemere Piroska. Fia: Jaskó Tamás (1943. dec. 25.) és Jaskó György (1950. okt. 3.).

Iskola

Elemi iskoláit Lugoson végezte, a budapesti Toldy Ferenc Reálgimnáziumban éretts. (1929). A Pázmány Péter Tudományegyetemen természetrajz–földrajz szakos középiskolai tanári okl. (1934), bölcsészdoktori okl. (1935), Magyarország hegyszerkezettana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1943). A föld- és ásványtudományok kandidátusa (1958), doktora (1975).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetem Földtani Intézete tanársegéde (1934–1942) és magántanára (1943–1950); közben Svájcban (1934), Ausztriában és Olaszországban, az Alpok és a Karszthegység barlangjait tanulmányozta (1936), majd a berlini (1937–1938), ill. a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa (1939–1940). A Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) asszisztense (1942–1943), kísérletügyi adjunktusa (1943–1947), osztálygeológusa (1947–1950 és 1955–1958). közben a MASZOBAL csoportvezető főgeológusa (1950–1955). Az Országos Földtani Főigazgatóság Földtani Osztályának vezetője (1958–1964), az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat ún. kiemelt főmérnöke (1964–1971), nyugdíjazták (1971). A MÁFI Síkvidéki Osztálya nyugdíjas szakértő főgeológusa (1971–1980). A Mongol–Magyar Földtani Kutató Expedíció tagja (1966–1967). Barlangtannal, hegységszerkezettannal, karszthidrológiával foglalkozott, első tudományos dolgozatai az Aggtelek vidéki karsztterület fejlődéstörténetét elemezték. A bécsi döntés után, vezető szerepet játszott a visszakerült erdélyi és partiumi területek földtani kutatásainak újraindításában, maga elsősorban a Nagybányai medence és Marosvásárhely és környéke földtani munkálataiban tevékenykedett. A II. világháború után elsősorban vízföldtani és karsztkőzettani munkássága emelkedett ki, majd nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el az üledékképződés és a kőszénképződés kapcsolatának tisztázásában, valamint alapvetően új megállapításokat tett a Kárpátok, a Magyar Középhegység és a Duna medencék földtani viszonyainak összehasonlító elemzése terén. Elsők között tisztázta és térképezte fel a hazai és délkelet-európai pliocénkorú lignittelepek előfordulásait ősföldrajzi viszonyainak hangsúlyozott figyelembe vételével (különös tekintettel a kőzetalkotó paleovegetációra és egyéb paleoklimatológiai sajátosságokra). A Bakony hegységben több, addig ismeretlen őslényt azonosított. Földtani térképfelvételeket készített – többek között – Erdélyben, a Borsodi szénmedencében, Aggtelek vidékén és a Dunántúli Középhegységben. Kitűnő térképfelvételeit szinte mindig kiegészítette az adott terület hidrogeológiai viszonyainak részletes – nemritkán népszerű – leírásával. Már egyetemi hallgató korában bekapcsolódott a barlangkutatásba (mint a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület [BETE] barlangkutató szakosztályának tagja, 1930–1934). Később kiterjedt figyelme a budai barlangokra: kutatásokat végzett a Ferenchegyi barlangban és a pálvölgyi-rózsadombi barlangvidéken, valamint alpi és horvátországi, isztriai barlangokban (1936–1938). Legjelentősebb szpeleológiai eredményei azonban az aggteleki cseppkőbarlang feltárásához kötődtek: további 16 km hosszúságú új barlangágat fedezett fel; majd részt vett a bükkszéki olajmező feltárásában is. Néhány tudománytörténeti dolgozatot is jegyzett.

Elismertség

A Magyar Barlangkutató Társulat (1950–1972) és a Magyarhoni Földtani Társulat választmányi tagja (1958–1960).

Elismerés

Vass Imre-emlékérem, Pro Geologica Applicata Emlékérem (1986).

Főbb művei

F. m.: Az Aggteleki barlang új részei. (Földrajzi Közlemények, 1932)
Morfológiai megfigyelések és problémák a Gömör-Tornai karsztvidék délkeleti részében. (Földrajzi Közlemények, 1933)
Adatok a Pálvölgy környékének tektonikájához. (Földtani Közlöny, 1934)
A barlangkutatás. (Ifjúság és Élet, 1934)
A Pápai-Bakony földtani leírása. 2 táblával. Egy. doktori értek. is. (Földtani Szemle, 1935 és külön: Bp., 1935)
A Pápai-Bakony hidrológiája. – A Baradla barlang jósvafői szakaszának karszthidrológiája. (Hidrológiai Közlöny, 1935)
Abráziós platómaradványok a Bakony nyugati peremén. (Földrajzi Közlemények, 1935)
A Jósva patak felső völgyének geológiai leírása. (Földtani Közlöny, 1935)
A Ferenchegyi barlang. (Földtani Értesítő, 1936)
A Pálvölgyi-rózsadombi barlangvidék. 2 táblával. (Természettudományi Közlöny, 1936)
Adatok a Bakonyi karszt ismeretéhez. (Turisták Lapja, 1936)
Pleisztocén éles kavicsok a déli Bakonyból. (Földtani Közlöny, 1937)
A Karsztvidéken. (A Földgömb, 1937)
Új feltárások a Baradlában. (Bp., 1938)
Európa legnagyobb barlangjai. – A legnagyobb szárazföldi őslény. (Természettudományi Közlöny, 1938)
A Dachstein barlangjai. (A Földgömb, 1938)
Adatok az Alcsút-Etyeki dombvidék földtani ismeretéhez. 1 térképmelléklettel. (Földtani Közlöny, 1939 és külön: Bp., 1939)
Németország kálisóbányászata. (A Földgömb, 1939)
Magyarország ásványai. (A Pesti Hírlap Könyvtára. Az ezeréves Magyarország. Bp., 1939
hasonmás kiad. Bp., 2001)
A Rima és Tarna közének oligocén rétegei és kövületei. 5 táblamelléklettel. (Földtani Közlöny, 1940 és külön: Bp., 1940)
Tektonische Beobachtungen in der Umgebung des Eisenerzvorkommens von Martonyi. (A JNMGE Bánya- és Kohómérnöki Osztálya Közleményei, 1940)
Adatok a bicskei neogén öböl földtani ismeretéhez. (A M. Kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1939–1940-ről. Bp., 1941)
Hegyszerkezeti megfigyelések a martonyi vasérc-előfordulás környékén. (Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1941)
Jelentés a Nagybánya környékén 1941-ben végzett földtani felvételről. – A nagybányai medence geológiája. (A M. Kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1941-ről. Bp., 1942)
A barlangok keletkezése és pusztulása. (Turisták Lapja, 1942)
A Bicskei öböl fejlődéstörténete, hegyszerkezete és fúrásai. (Beszámoló a M. Kir. Földtani Intézet vitaüléseiről. Bp., 1943)
Marosvásárhely környékének földtani viszonyai. (A M. Kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1942-ről. Bp., 1943)
Petele, Marostelek és Marosjára környékének földtani leírása. – A Szálva völgy földtani leírása. – Újabb adatok Székelykeresztúr hegyszerkezetéhez. (A M. Kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1943-ról. Bp., 1944)
A Darnó-vonal. (Beszámoló a M. Kir. Földtani Intézet vitaüléseiről. Bp., 1946)
Lepusztulás és üledékfelhalmozódás Magyarországon a kainozoikumban. (Földtani Közlöny, 1947)
A Kisbalaton tőzegterületének geológiai fejlődéstörténete. (Beszámoló a MÁFI vitaüléseiről. Bp., 1947)
Sátoraljaújhely és Sárospatak környékének geológiai leírása. Méhes Kálmánnal. (A MÁFI Évi Jelentése 1945–1947-ről. Bp., 1948)
A nyugat-magyarországi barnakőszén-terület. (Földtani Közlöny, 1948)
A Centenáris barlang. (Természettudomány, 1948)
Ózd környékének földtani leírása. (A MÁFI Évi Jelentése 1948-ról. Bp., 1949)
A Mátyáshegyi barlang. (A MÁFI Évi Jelentése 1948-ról. Bp., 1951 és Beszámoló a MÁFI vitaüléseiről. Bp., 1949)
Újabb adatok a Putnok és Egercsehi közötti terület harmadkori rétegeinek ismeretéhez. (A MÁFI Évi Jelentése 1949-ről. Bp., 1952)
A budakeszi mezőgazdasági kísérleti telep vízellátása. (Hidrológiai Közlöny, 1950)
Bükkmogyorósd, Balaton, Szilvásvárad és Bélapátfalva környékének földtani leírása. Magyarország nyomtatásban megjelent geológiai térképei. 1900–1950. (A MÁFI Évi Jelentése 1951-ról. Bp., 1954)
Lyukóbánya és Pereces környékének bányaföldtani leírása. (A MÁFI Évi Jelentése 1955-ről. Bp., 1957)
A bauxit elterjedése a Dunántúli Középhegységben. (Bányászati Lapok, 1956)
A pilisszántói bauxit. – Adalékok a Gerecse és a Pilis hegység közötti terület földtanához. – A Bicske, Szár, Tatabánya és Tarján közötti terület bauxitföldtani leírása. – Bauxitteleproncsok Veszprém és Nagyvázsony környékén. (A MÁFI Évkönyve, 1957)
A földtani felépítés és a karsztvíz elterjedésének kapcsolata a Dunántúli Középhegységben. Kand. értek. (Bp., 1957)
A földtani felépítés és a karsztvíz elterjedésének kapcsolata a Dunántúli Középhegységben. (Hidrológiai Közlöny, 1959)
Új kőszéntelep a borsodi mintakutatási területen. (Bányászati Lapok, 1959)
Pliocénkorú kéregmozgások a Borsodi barnakőszén-medencében. (Földtani Közlöny, 1960)
A balatonfelvidéki és észak-bakonyi patakok vízhozamának kapcsolata a földtani felépítéssel. (Hidrológiai Közlöny, 1961)
Újabb adatok az észak-bakonyi karsztszurdokok vízföldtanához. (Hidrológiai Tájékoztató, 1962)
Kőszénterületeink földtani térképezése. (Földtani Kutatás, 1962)
A szénbányászati tervezés követelményei az összefoglaló földtani jelentésekkel szemben. (A Mérnöki Továbbképző Intézet előadásai. Bp., 1963)
Külfejtésre alkalmas barnakőszén-előfordulások kutatása Lengyelországban. Csilling Lászlóval. – A mérnökgeológiai térképezés nevezéktanának és a kőzetfizikai vizsgálatoknak egyesítése. (Földtani Kutatás, 1963)
A Nyugat-Vas megyei barnakőszén-terület. (Földtani Kutatás, 1964)
Bányavízvédelmi kérdések a Dunántúli Középhegység földtani kutatásában. (A Mérnöki Továbbképző Intézet előadásai. Bp., 1964)
A pliocén lignitek települése és kutatási lehetőségei. (Bányászati Lapok, 1966)
A Középdunai pliocén medence lignittelepeinek térbeli elterjedése és rétegtani szintezése. (Földtani Kutatás, 1966)
Geomorfológiai megfigyelések szerepe a mongóliai átnézetes földtani térképezésnél. (Földtani Kutatás, 1967)
Újabb adatok Kelet-Mongólia kréta földtörténetéhez. (Földtani Kutatás, 1968)
Pliocénkori üledékképződés a Kárpát–Balkán szegélymélységekben. (MTA X. Osztályának Közleményei, 1972)
A pliocénkori lignitképződés törvényszerűségei. (Általános Földtani Szemle, 1972 és Földtani Közlöny, 1973)
Az üledékképződés törvényszerűségei a Kárpátokat, Dinaridákat és a Balkán-hegységet övező pliocénkori medencékben. (Általános Földtani Szemle, 1973)
A pliocén lignitképződés Délkelet-Európában. (Földtani Közlöny, 1973)
Európa pliocén lignittelepeinek keletkezési körülményei. (Földtani Kutatás, 1973)
Törökországi lignitkutatások összevetése a magyarországi tapasztalatokkal. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1973)
A Középdunai-medence pliocénkori üledékképződése és lignittelepei. Doktori értek. (Bp., 1974)
Az üledékvastagság-változások szabályszerűségei pliocén üledékekben. (Általános Földtani Szemle, 1975)
Magyarország pliocén lignit-előfordulásainak teleptani jellegzetességei. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1976)
A neogén medencék az alpi-kárpáti hegységrendszerben. (Földtani Közlöny, 1977)
A kőszén- és kősóképződés intenzitásváltozásai a neogénben. (Általános Földtani Szemle, 1977)
Az infraoligocén denudáció nyomai a Budai hegységben. (Földtani Közlöny, 1979)
Üledékfelhalmozódás és kőszénképződés a neogénben. Monográfia. (A MÁFI kiadványa. Bp., 1981)
A Budai hegység XVIII. és XIX. századi bányászatáról. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1985)
A Mátra és a Bükk déli tövének áttekintő szerkezetföldtana. (Magyarázó a Cserhát–Mátra–Bükkaljai lignitterület áttekintő földtani térképeihez. Szerk. is. Többekkel. Bp., 1985)
A Mátra, a Bükk és a Tokaji hegység neotektonikája. 5 ábrával és 1 táblázattal. (Földtani Közlöny, 1986 és külön: Bp., 1986)
A Magyar Középhegység neogén rögszerkezete. (Földtani Közlöny, 1988)
Papp Károly és Papp Károlyné Balogh Margit szerepe az amerikai–magyar földtudományi kapcsolatokban. (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 1989)
A Cserhát–Mátra–Bükkaljai lignitterület tektonikai határvonalai. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1991)
A magyarországi folyóhordalék-lerakódások nagy formái. (Hidrológiai Közlöny, 1993)
A Kárpát medence nyugati szegélyének neotektonikája. (Földtani Közlöny, 1995)
Folyóvízi lerakódások a Dráva mentén. (Hidrológiai Közlöny, 1996)
Az erdélyi aranybányák fejlődése. – A karsztvidéken – Postumiától Triesztig. (A Földgömb, 2006)
A Dachstein barlangjai. (A Földgömb, 2008).

Irodalom

Irod.: Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Schneider László, Szluka Emil. (Bp., 1988)
Dénes György: J. S. (Karszt és Barlang, 1999)
Kaszap András: In memoriam J. S. (Földtani Közlöny, 2001)
Kaszap András: Emlékezés J. S. vízföldtani munkásságára, születésének 100. évfordulóján. (Hidrológiai Tájékoztató, 2010).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője