Család

Munkáscsaládból származott. Sz: Djatsovszky Emil, Drozd Terézia.

Iskola

Hat elemit végzett, lakatos segédlevelet szerzett.

Életút

Az I. vh. előtt több budapesti vasgyárban vasgyalus, az MSZDP tagja, a párt tisztviselője (1903–1904). A Népszava belső munkatársa (1904–1912), az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) budapesti kerületi kirendeltségének tisztviselője (1912– 1914). Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1914–1918), orosz hadifogságban volt (1917?–1918), ahol kiválóan megtanult oroszul. Hazatérése után ismét az OTI tisztviselője (1918–1922), a Tanácsköztársaságban játszott szerepe és szocialista nézetei miatt eltávolították az állásából (1922). Alkalmi munkákból, fordításokból élt, szocialista lapok külső munkatársaként tevékenykedett (1922–1945). A korai szocialista magyar irodalom egyik úttörője, Csizmadia Sándor mellett egyik legjelentősebb alakja. Első versei a Vasmunkások Szaklapjában jelentek meg, s nem sokkal később már önálló kötettel jelentkezett (Az utca, 1906). Címéből is következett, hogy elsősorban a nyomort, az utcán élők mindennapjait verselte meg őszinte hittel és empátiával. Verseinek, novelláinak, egyfelvonásos színműveinek tárgyát később is a munkások világából merítette, agitatív pártköltőnek vallotta magát. Költeményei harca buzdító, mozgósító erejű programversek, ill. néhány verse a külvárosi nyomort realistán ábrázoló, komor pátoszú leíró mű (József Attila verseinek, pl. a Külvárosi éjnek egy korai előfutára, jóllehet annak színvonalát meg sem közelítette). Későbbi művei sem léptek túl az agitatív költészet keretein, témái között gyakran szerepelt a közeli világforradalom győzelmébe vetett hit. Értékesebbek a magyarországi munkások különböző típusait bemutató ún. portréversek (pl. Ágyrajáró, Munkanélküli stb., hasonló típusú képekkel megint csak József Attila munkásverseiben találkozunk). A magyar munkásszínjátszás kezdeményezője, jeleneteket, egyfelvonásosokat, szatírákat írt, és gyárakban elő is adta műveit. Költészete leegyszerűsített stílusú, agitatív líra, későbbi műveire Ady Endre nagy hatást gyakorolt. Műfordítói tevékenysége is jelentős, elsősorban klasszikus orosz irodalmat, Anton Csehov, Makszim Gorkij és Lev Tolsztoj műveit, ill. szovjet szocialista realista műveket ültetett át magyar nyelvre. A magyarországi szociofotó úttörője és a szocio-fotóriport meghonosítója. Első képeit és fotoriportjait a Népszava és a Népszava Naptára közölte. Fahulladékból és vályogházakból eszkábált viskókat fényképezett Budapest külterületein és nyomornegyedeiben: az Auguszta-telepen, a Mária Valéria-telepen, a Zita-telepen. Emlékezetes riportja volt a Vakondváros, amely a Ferencvárosi Kiserdő szemétbányáin élőkről készült (Népszava, 1928), míg a pestszentlőrinci szeméttelepen guberálókról készült sorozatát a Pesti Hírlap képes melléklete közölte (szintén 1920-as évek).

Emlékezet

Budapesten (Erzsébetváros, VII. kerület Barcsay utca 8.) élt és tevékenykedett, szülőházát emléktáblával jelölték meg (1971-ben). A Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik. Szociális témájú fotóit a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Történelmi Fényképtára, kéziratai egy részét tartalmazó hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) őrzi. Néhány versét Haber Rudolf zenésítette meg (1941), ill. A munka dala c. versét férfikórusra áttette Scheu József (1947).

Elismertség

A Munkások Irodalmi és Művészeti Országos Szövetségének alapító elnöke (1913–1922: megszakítással).

Elismerés

Munka Érdemrend (1958).