Család

Sz: Geiszler Mátyás, Laucho Mária.

Iskola

A székesfehérvári ciszterci gimnáziumban éretts. (1912), belépett a ciszterci rendbe (1912. aug. 14.), a rend zirci hittudományi főiskoláján teológiát és egyidejűleg a bp.-i tudományegyetemen természettudományokat tanult (1913–1917), pappá szentelték (1917. júl. 8.). A bp.-i tudományegyetemen földrajz–természetrajz szakos tanári okl. (1918), bölcsészdoktori okl. szerzett (1920), tanulmányait Rockefeller-ösztöndíjasként a luzerni, a plöni, a helgolandi és a bergeni hidrobiológiai intézetekben egészített ki (1924–1926). A kolloidok technikai és biológiai alkalmazásai tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1926), az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.).

Életút

Zircen elemi iskolai tanító (1917–1918), az egri (1919–1920), a budapesti (1920–1924) és a székesfehérvári ciszterci gimnázium r. tanára (1926–1934), a Ciszterci Tanárképző Főiskola és a budapesti ciszterci gimnázium r. tanára (1934–1943), c. igazgatója (1940-től). A József Műegyetem, ill. a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) magántanára (1926–1937), c. ny. rk. tanára (1937–1951). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE Föld- és Élettudományi Karán a növényélettan ny. r. tanára (1943–1951), egy. tanára (1951–1952) és a Tanszék vezetője (1943–1952), valamint a botanikus kert igazgatója (1944–1953). Botanikus kerti szolgálati lakásán fogták el a nyilasok az ott bujkáló Bajcsy-Zsilinszky Endrét (1944. nov.). Tudományos pályafutásának kezdetén hidrobotanikával, elsősorban fitoplankton-kutatásokkal foglalkozott, de legjelentősebb, nemzetközileg is elismert eredményeit a növényélettanban és a sejtélettanban érte el. Behatóan tanulmányozta az ostoros moszatok (Euglenophyta) közé tartozó egysejtű Trachelomonas volvocina osztódását, emellett ő fedezte fel egy kovamoszat, a Cyclotella bodanica var. lemanensis ún. kolloidális ernyőjét. Vizsgálta több egyszikű növény mikrospórájának redukciós sejtosztódását (= meiózis), a pollenszemcsék szerveződését, valamint a kromoszómák sajátságait vizsgálva felismerte azok spirális szerkezetét. A sejtosztódást és az ezzel kapcsolatos mozzanatokat megörökítő mikrofénykép-gyűjteménye a maga korában egyedülálló volt. A korszerű sejtélettani, fejlődés- és szervezettani kérdések megoldására mindig a legújabb kolloidikai, mikrotechnikai és mikrofotografáló eljárások kialakítására törekedett.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőbe temették, síremlékét felszámolták!

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (r.: 1925). A Magyar Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztályának elnöke (1940–1948). A Magyar Amatőr Mozgófényképezők Egyesületének alapító elnöke, t. tagja.

Szerkesztés

Az Index Horti Botanici Universitatis Budapestiensis szerkesztője (1944–1949).