Gerevich Aladár
Gerevich Aladár

2024. március 29. Péntek

Gerevich Aladár, ifj.

vívó, edző, szakíró

Névváltozatok

Gerei  Aladár 

Születési adatok

1910. március 16.

Jászberény, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye

Halálozási adatok

1991. május 15.

Budapest

Temetési adatok

1991. május 22.

Budapest

Farkasrét


Család

Görögkatolikus családból származott.

Dédszülei, apai: Gerevich János (1818. jún. 14.), Vaszócsik Veronika (1828); Ilniczky/Ilniczki István (1809. jan. 14.–1896. nov. 9. Ilonca. Temetés: 1896. nov. 11. Ilonca) iloncai görögkatolikus lelkész, bedői Markos Julianna.

Nagyszülei, apai: dr. Gerevich Emil (1854. dec. 11. Kovászó, Bereg vármegye–1902. dec. 24. Kassa. Temetés: 1902. dec. 26. Kassa), a kassai m. kir. állami főreáliskola igazgatója és a katolikus felsőbb leányiskolák miniszteri biztosa, Ilniczky/Ilniczki Ilona (1853?–1948. márc. 27. Bp. Temetés: 1948. dec. 31. Farkasrét).

Nagyszülei, anyai: Roder Mór, Fodor Szeréna (1866. Kaposvár) színésznő.

Fodor Szeréna 2. férje: Nyárai Lajos (= Neumann Lajos) színész, rendező.

 

Szülei: id. Gerevich Aladár (1879. Máramarossziget–1947. júl. 4. Miskolc) vívómester, Herczog Irén (= Herczegh Irén Ilona, 1888–) ápolónővér.

Id. Gerevich Aladár testvérei: Gerevich Tibor (1882. jún. 14. Máramarossziget–1954. jún. 11. Bp. Temetés: 1954. jún. 15. Farkasrét) művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja, Gerevich Zoltán (1886. febr. 24. Besztercebánya–1932. nov. 3. Bp. Temetés: 1932. nov. 5. Farkasrét) miniszteri tisztviselő, a Külügyminisztérium miniszteri tanácsosa és Gerevich Géza (1888. aug. 7. Besztercebánya–1962. nov. 12. Bp. Temetés: 1962. nov. 15. Farkasrét) gépészmérnök.

Gerevich Zoltán és Ladányi Ibolya fia: Gerevich László (1911. ápr. 7. Bp.–1997. jún. 20. Bp. Temetés: 1997. júl. 8. Farkasrét) régész, művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja.

 

Testvérei: Gerevich Emil (†1951) és Gerevich Tibor (†1958).

Felesége: 1938. szept. 24.–1991. máj. 15.: Bogen Erna (= Bogáthy-Bogen Erna, 1906. dec. 31. Jaroslaw–2002. nov. 23. Bp.  Temetés: 2002. dec. 18. Farkasrét) tőrvívó, Bogen Albert (= Bogáthy Albert, 1882. okt. 31. Nagykikinda–1961. júl. 14. Bp.) vívómester leánya.

Gyermekei, fiai: Gerevich György (1946–2008. aug. 2. Bp. Temetés: 2008. szept. 5. Farkasrét) kardvívó, mesteredző és Gerevich Pál (1948. aug. 10. Bp.) kardvívó, világbajnok.  

Iskola

A budapesti VII. kerületi állami felsőkereskedelmi iskolában végzett (1933). A SPOTI-n vívómesteri okl. szerzett; vívó mesteredző (1961).

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) tisztviselője (1937–1971).

Életút

A MAC (1927–1944), a Toldi Miklós SE (1945–1946), a Csepeli MTK (1947–1950), a Budapesti Vörös Meteor (VM) vívója (1950–1960); mindhárom fegyvernemben versenyzett.

 

Kardvívásban hétszeres olimpiai bajnok (1932, 1936, 1948, 1952, 1956, 1960: csapat; 1948: egyéni), olimpiai 2. (1952: egyéni), olimpiai 5. (1936, 1956: egyéni). Kilencszeres világbajnok (1937, 1951, 1953, 1954, 1955, 1957, 1958: csapat; 1951, 1955: egyéni), vb 2. (1953: egyéni; 1959: csapat), vb 5. (1937: egyéni). Ötszörös Európa-bajnok (1931, 1933, 1934: csapat, 1935: egyéni, csapat), Eb 4. (1933: egyéni), Eb 5. (1931: egyéni). Főiskolai világbajnok (1935: csapat), főiskolai vb 2. (1935: egyéni). 21-szeres magyar bajnok (1928, 1931, 1932, 1933, 1934, 1935, 1936, 1938, 1940, 1942, 1946, 1948, 1949, 1952, 1954, 1956, 1957: csapat; 1936, 1946, 1956, 1957: egyéni).

Tőrvívásban olimpiai 3. (1952: csapat), olimpiai résztvevő (1936, 1948); vb 3. (1953, 1954: csapat); Eb 3. (1935: csapat); főiskolai világbajnok (1935: csapat), főiskolai vb 3. (1935: egyéni). 13-szoros magyar bajnok (1934, 1943, 1947, 1949, 1950, 1952, 1954: csapat; 1935, 1938, 1939, 1940, 1948, 1949: egyéni).

Párbajtőrvívásban magyar bajnok (1946: csapat). A magyar tőr- és kardvívó-válogatott tagja (1932–1960). Minden idők legeredményesebb magyar olimpiai résztvevője.

Visszavonulása után a Budapest Vörös Meteor (VM) és a Budapesti Honvéd (1961–1971), a BVSC (1971–1975), a Vasas edzője, vívómestere (1975–1990).

Gerevich Aladár Jászberényben született, gyermekkorát Miskolcon töltötte, ott kezdett el Ludovika Akadémiát végzett, honvédtiszt vívómester édesapjánál vívni. A család fővárosba költözése után, 1927-től igazolt vívó, s már abban az évben megnyerte első junior vívóversenyét. A bécsi Európa-bajnokságon (1931) volt először nagy nemzetközi versenyen (a legenda szerint, minden idők legjobb olasz vívója, Nedo Nadi [1894–1940] látva teljesítményét, megjósolta, hogy Gerevich Aladár lehet a világ legjobb kardvívója). Los Angelesben szerepelt először olimpián (1932), ám akkor még az egyéni versenyben nem indulhatott el (a bajnok Piller György mellett Kabos Endrét és Petschauer Attilát nevezte a magyar szövetség). Csapatban azonban már pályára léphetett, s a jelenlévő szakemberek szerint „minden idők” addigi legerősebb kardvívó válogatottja a sportág történetének legfölényesebb győzelmét aratta. A magyar csapat az előcsatározások során szinte pillanatok alatt kardélre hányta Dániát (15:1) és Mexikót (14:2), a lelkes amerikai házigazdák amatőr társulata sem okozott gondot (13:3). Ezután minden idők legnagyobb olasz veresége következett: a talján pengeforgatók 9:2 után feladták a reménytelen küzdelmet. Az utolsó, Lengyelország elleni viadal végeredménye a dán meccset hajazta (15:1). A sportág történetének legnagyobb fölényével lett olimpiai bajnok a magyar válogatott, benne a 22 éves bankhivatalnok Gerevich Aladárral, aki 16 csörtéjéből 14-et megnyert! Négy évvel később, a berlini olimpián már az egyéni versenyen is elindulhatott (a győztes Kabos Endre és a 4. helyezett Rajcsányi László társaságában). Az 1. fordulóban és a középdöntőben veretlenül szerepelt, a 2. fordulóban begyűjtött egy vereséget, de természetesen fölényesen jutott el a kilences (!) döntőig. A döntőben csak két magyar vetélytársa tudta felülmúlni: Kabos Endre rendkívül izgalmas csörtében 5:4-re, míg Rajcsányi László hasonlóan nagy küzdelem után 5:3-ra. Gerevich Aladár élete második olimpiáján, első egyéni olimpiai versenyén, a 3. helyet szerezte meg. Természetesen Gerevich az olimpiai bajnokcsapatban is villogott. Az Olaszország elleni döntőig a Németország elleni 13:3 volt a „legszorosabb“ mérkőzés (a többiek: egyszer 16:0, többször 15:1 és 14:2!). A döntőben azonban az olaszok már lényegesen nagyobb ellenállást fejtettek ki: 9:6 lett a vége. Gerevich Aladár 1945 előtti teljesítménye két csapat aranyérem és egy egyéni bronz. Maga sem gondolhatta, hogy éremtermését 12 évig nem képes bővíteni, azzal viszont biztosan nem számolt, hogy két kimaradt olimpiai után még négy játékokon vesz részt…

Ma már szokatlan, de az olimpiai vívóversenyeket régebben a csapatküzdelmekkel kezdték. Így volt ez 1948-ban, Londonban is, a II. világháború utáni első nyári olimpiai játékokon. Az angol fővárosban 18 ország jelentkezett a kardcsapatversenyre, s a nagy esélyes magyarok rögtön a középdöntőben kezdtek. Méghozzá nagyszerű hangulatban, hisz Gerevich örömhírt hozó táviratot kapott: Palkó megérkezett! A későbbi világbajnok, Gerevich Pál születése igencsak feldobta a magyar csapatot. Könnyedén lelépték a sportágban egzotikusnak számító Argentínát és Egyiptomot, ill. az akkor még lényegesen gyengébb vetélytársat, Lengyelországot. Miután a néhány magyar emigráns vívóval (George Worth-Voittitz, Nyilas Tibor) erősödött amerikaiakat is legyőzték, a szokásosnak nevezhető olasz döntő következett, a hagyományos magyar végkifejlettel. Gerevich immár háromszoros olimpiai bajnokként kezdte el a játékok utolsó előtti napján a kard egyénit. Az egyéni versenyben három magyar kardozó indulhatott, s a csapatban legjobb teljesítményt nyújtó Berczelly Tibort az az ismeretlen mexikói Antonio Haro Oliva verte meg, aki korábban, a csapatversenyek során, már Gerevichet is legyőzte. (Sőt utóbb Kovács Pálnál is jobbnak bizonyult, így talán az egyetlen olyan vívó, aki egy olimpián mindhárom magyar világklasszist megverte!) Más veresége azonban a fia születése miatt szárnyaló Gerevichnek már nem volt. Az 1948-tól már nyolcas döntőben rendezett fináléban mindenkit legyőzött, az örök rivális Kovács Pált például 1:4-es hátrányból. 1948. aug. 13-a egyébként a magyar sport igencsak jeles napja volt. Először fordult elő, hogy Magyarország egy napon négy olimpiai bajnoki címet ünnepelhetett: Gerevichen kívül győzött még két ökölvívó: Csík Tibor és Papp László, valamint a tornász Pataki Ferenc is.

Sokan csaknem babonásan emlegették egy időben azt az olimpiákon rendszeresen ismétlődő folyamatot, amely a magyar kardvívók egyéni szereplését követte. Los Angelesben, 1932-ben, Kabos Endre a 3. helyen végzett, négy év múlva Berlinben, ő győzött. Berlinben, 1936-ban, Gerevich Aladár szerezte meg a bronzérmet, a soron következő, 1948-as londoni játékokon Gerevich lett a bajnok. Londonban, 1948-ban, Kovács Pál szerezte meg a 3. pozíciót, „természetesen” 1952-ben az ő tiszteletére játszották el a magyar himnuszt. A sorozat 1952-ben megszűnt, ám a magyar aranyérmek tovább folytatódtak. Sőt, Helsinkiben, a magyar sport történetének legeredményesebb olimpiáján 1908 után másodszor fordult elő, hogy a dobogó mindhárom fokát magyar versenyzők foglalhatták el Kovács Pál, Gerevich Pál, Berczelly Tibor sorrendben. Valójában a sorozat Melbourne-ben úgy folytatódott, hogy az addig még egyéni arany nélkül szereplő Kárpáti Rudolf győzött 1956-ban (ő viszont 1960-ban, Gerevich utolsó olimpiáján is megnyerte az egyéni versenyt).

Gerevich Aladár legemlékezetesebb vívóéve minden bizonnyal az 1955-ös volt. Gerevich szeretett Rómában vívni, jóllehet ezt az 1955. évi világbajnokságon, a kardcsapatverseny döntőjében, aligha lehetett észrevenni. Nem érezte a távolságot, sem védekezni, sem támadni nem tudott, az ellenfelei akkor és ott szúrták meg, ahol csak akarták. Korábban még sohasem fordult elő, hogy egy csapatversenyen valamennyi olasz vetélytársa legyőzze a már idősödő bajnokot. Nos, ez most itt, Rómában, épp a vb-döntőben történhetett meg (csapattársai azonban felülmúlták Gerevichet, így nagyon izgalmas mérkőzésen 9:7-re mégis Magyarország diadalmaskodott).

 

Kár, hogy nem hagyták otthon az ilyen öreg vívót! – vélekedtek azok a magyarok, akik a Palazzo dei Congressiben végignézték „produkcióját.” Gerevich Aladárt másnap, az egyéni versenyben azonban mintha csak kicserélték volna: ellenfelei, ahogy pástra léptek, szinte már mehettek is kezet fogni vele, a vesztes asszó okán. Szenzációs vívással, veretlenül lett egyéni világbajnok, a vívás történetének egyik legnagyobb fölényével. Vajon melyik arcával búcsúzik az olimpiáktól és Rómától minden idők talán legnagyobb magyar sportolója?  Nos, ezúttal az egyéni versenyben nem került döntőbe, a csapatverseny azonban mindenért kárpótolta.

Kár, hogy nem hagyták otthon az ilyen öreg vívót! – vélekedtek, azok az olaszok, akik a Palazzo dei Congressiben végignézték a magyarok Belgium és Románia elleni „produkcióját”. Gerevich Aladár ugyanis ötvenévesen, 1960. szept. 10-én, egy szombati napon, a római olimpia kardcsapat döntőjében búcsúzott a sportvilágtól. A magyar válogatott a belgák és a románok 9:3-as lekaszabolása után, az elődöntőben, a hazai pálya minden előnyét élvező olaszokat győzte le, majd a döntő következett, Lengyelország ellen. Hol volt már az az időszak, amikor a lengyel válogatott könnyedén elintézhető volt? A Jerzy Pawlowski által vezényelt csapat épp egy évvel korábban, a budapesti világbajnokságon leckéztette meg a házigazdákat! S most, a római döntőben is pillanatok alatt 3:0-ra elhúzott. Aztán a balkezes Horváth Zoltán győzött, s elindult a magyar henger: a végeredmény ismét 9:7 lett Magyarország javára.

 

A sporttörténelem egyik legkülönösebb eredményhirdetése volt a 1960-as római olimpiai. Gerevich Aladár 28 évvel első győzelme után, hetedszer is megkoronáztatott. A döntő legjobbja, Horváth Zoltán, ill. Mendelényi Tamás 1932-ben még nem élt, a csapat egy másik tagja, Delneky Gábor pedig épp a Los Angeles-i olimpia évében született…

Emlékezet

Gerevich Aladár Jászberényben született, szülőháza (Bercsényi utca 41.) falán emléktáblát avatták, szülővárosában utcát neveztek el róla. Budapesten hunyt el, gyászszertartásán, koporsóját gyászkeretes  ötkarikás zászló borította. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) és a BVSC nevében Schmitt Pál a MOB elnöke; a Nemzetközi Vívószövetség (FIE) nevében Rolland Boitelle, a FIE elnöke; a Magyar Vívószövetség (MVSZ) nevében dr. Kamuthy Jenő, az MVSZ elnöke búcsúztatta. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).

Gerevich Aladár Budapesten, az I. kerületben (Attila út 39.) lakott, egykori lakóházát szintén emléktábla jelöli (2010-től, az új emléktáblán, felesége, Bogen Erna is szerepel). Tiszteletére, a budapesti Csanádi Árpád Általános Iskolában Gerevich Aladár-emléktermet neveztek el róla (1992-ben). Az első olimpiai játékok 100. évfordulóján, a legeredményesebb magyar olimpiai versenyzőről nevezték el a Gerevich Aladár Nemzeti Sport Alapítványt és a Gerevich Aladár-sportösztöndíjat (1996-ban). A Halhatatlanok Klubja tiszteletére Gerevich Aladár-emlékérmet alapított (a magyar sport területén példamutatóan eredményes személyeknek, életművük elismeréseként, szintén 1996-ban). Magyarország első, 1941-ben épült fedett sportcsarnoka nevét vette fel (2010-től Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok). Nevét vette fel a törökbálinti Gerevich Aladár Vívó Egyesület (2017). Születésének századik évfordulójára Madarassy István Hommage à Gerevich címmel szoborkompozíciót készített: egy Magyarországot kihasító süttői mészkőlapon színes olimpiai ötkarika tekeredik fel Gerevich pengéjére, és a kardmarkolatot rézlemezből készült kesztyű szorítja.

Édesapja életében, még ifj. Gerevich Aladár néven versenyzett (id. Gerevich Aladár jónevű párbajtőrvívó is volt).

A berlini olimpiára 1936-ban a magyar szövetség Gerei/Gerey Aladár néven nevezte – e néven szerepelt a hivatalos olimpiai kiadványokban.

Elismerés

Toldi Miklós Érdemérem (arany, 1936; ezüst, 1938), Magyar Népköztársasági Sportérdemérem (1948 és arany, 1951), érdemes sportoló (1954), Magyar Népköztársasági Érdemérem (arany, 1952), Munka Érdemrend (1960), a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje (1989), a köztársasági elnök aranyérme (posztumusz, 1996).

Magyar Olimpiai Érdemérem (1991), Olimpiai Érdemrend (Nemzetközi Olimpiai Bizottság, 1988), Nemzetközi Fair Play Díj (életművéért, 1990), a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) Hírességek Csarnoka (Hall of Fame) tagja (2013).

A Halhatatlanok Klubjának tagja (1991).

Jászberény díszpolgára (1948).

Főbb művei

F. m.: Korszerű kardvívás. Szepesi Lászlóval. (Bp., Sport Lap- és Könyvkiadó, 1979).

Irodalom

Irod. és családi források: Ilniczky Ilona kisasszonyt, Ilniczky Antal birtokos leányát eljegyezte Gerevich Emil, jeles képzettségű tanár. (Fővárosi Lapok, 1877. jan. 6.)
Elhunyt Gerevich Emil, a kassai állami főreáliskola igazgatója. (Budapesti Hírlap, 1902. dec. 25.)
Gerevich Zoltán meghalt. (Az Est, 1932. nov. 5.)
Gerevich Zoltán külügyminisztériumi tanácsos meghalt. (Budapesti Hírlap, 1932. nov. 5.)
Ifj. Gerevich Aladárról beszél id. Gerevich Aladár. (Reggeli Hírlap, 1935. júl. 9.)
Bogáthy Erna és ifj. Gerevich Aladár házassága. (Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1938. szept. 27.)
Id. Gerevich Aladár meghalt. (Miskolci Hírlap, 1947. júl. 5.)
Amíg apa az olimpián küzd… [Megszületett Gerevich Aladár és Bogáthy Erna kisfia.] (Friss Újság, 1948. aug. 12.)
Megszületett Gerevich Aladár második kisfia. (Világ, 1948. aug. 13.)
Pataky Károly: A világ legjobb kardvívójának életregénye. (Kis Újság, 1948. aug. 29.)
Hősi küzdelemben kardvívó-csapatunk szerezte a 10. olimpiai bajnokságunkat. (Népsport, 1952. júl. 31)
Pataky Károly: Két fiával „készül” Gerevich Aladár a világbajnoksága. (Béke és Szabadság, 1954. febr. 24.)
Meghalt Gerevich Tibor. (Magyar Nemzet, 1954. jún. 12.)
Eltemették Gerevich Tibort. (Magyar Nemzet, 1956. jún. 16.)
Versenyzőink fényképalbumaiból. Gerevich Aladár, a vívóművész. (Képes Sport, 1954. 28.)
Elhunyt Gerevich Géza gépészmérnök. (Magyar Nemzet, 1962. nov. 15.)
Tóth Ilona: A két Gerevich fiú. [Gerevich György és Gerevich Pál.] (Pajtás, 1964. febr. 13.)
Zöld Ferenc: Előhang egy könyvhöz. [Gerevich Aladár könyvének kéziratáról.] (New Yorki Magyar Élet, 1977. febr. 19.)
Zöld Ferenc: A negyedik bajnokság után. [Gerevich Pálról és a Gerevich családról.] (New Yorki Magyar Élet, 1977. júl. 2.)
Zöld Ferenc: Korszerű kardvívás. [Gerevich Aladár könyvéről.] (New Yorki Magyar Élet, 1980. febr. 16.)
Csurka Gergely: Elment a legnagyobb. [Gerevich Aladár halálára.] (Kurír, 1991. máj. 16.)
Elhunyt Gerevich Aladár. (Népszabadság–Népszava, 1991. máj. 16.)
Gyászol a magyar sport. Elhunyt Gerevich Aladár. (Nemzeti Sport, 1991. máj. 16.)
Búcsú Gerevich Aladártól. (Nemzeti Sport, 1991. máj. 23.)
Végső búcsú Gerevich Aladártól. (Nemzeti Sport, 1991. máj. 23.)
A Csanádi Árpád Központi Sportiskolában Gerevich Aladár-termet avattak. (Népszava, 1992. febr. 28.)
Muhoray György: Jászberény díszpolgárai. (Jászsági Évkönyv, 1993)
Elhunyt Gerevich László Kossuth-díjas akadémikus. (Magyar Nemzet, 1997. jún. 24.)
Eltemették Gerevich Lászlót. (Magyar Nemzet, 1997. júl. 9.)
Elhunyt Gerevich Aladár felesége [Bogen Erna]. (Magyar Nemzet, 2002. nov. 28.)
Bogáthy-Bogen Erna temetése. (Nemzeti Sport, 2002. dec. 12.)
Elhunyt Gerevich György. (Magyar Hírlap, 2008. aug. 4.).

Irod. és sportforrások: Gerevich Aladár, az olasz–magyar kardcsapat küzdelem hőse. (Nemzeti Sport, 1932. aug. 15.)
Elkésett beszélgetés Gerevich Aladárral ifj. Gerevich Aladárról, az olimpiai kardcsapatverseny hőséről. (Reggeli Hírlap, 1932. szept. 1.)
Ragyogó magyar siker a kard Európa-bajnokágon. 1. Gerevich, 2. Rajczy-Rasztovich, 3. Rajcsányi. (Nemzeti Sport, 1935. jún. 30.)
Kard egyéni döntő. Nagy diadal! 1. Kabos, 3. Gerevich, 4. Rajcsányi. (Nemzeti Sport, 1936. aug. 16.)
Megvédtük olimpiai bajnokságunkat! Kardcsapatunk ismét legyőzte az olaszokat. (Népsport, 1948. aug. 12.)
Gerevich veretlenül a kardverseny győztese. (Magyar Nemzet, 1948. aug. 14.)
Földessy János: Vívó világbajnokaink a Szovjetunióban megtanulták a vívás „kottázását”, a bemelegítést és a tömegek tanítását. Beszélgetés Gerevich Aladárral és Berczelly Tiborral. (Magyar Nemzet, 1951. dec. 13.)
Gerevich Aladár veretlenül nyerte a kardvívás egyéni világbajnokságát. (Népsport, 1955. okt. 22.)
Rejtő László: 30 év a páston – 5 arany a vitrinben. (Népszava, 1956. szept. 26.)
A magyar kardcsapat biztosan védte meg olimpiai bajnokságát. (Sport, 1956. dec. 5.)
Gerevich nem vonul vissza. (Magyar Nemzet, 1957. okt. 12.)
Kardcsapatunk megvédte olimpiai bajnokságát. (Népsport, 1960. szept. 11.)
Pető Béla: Egy nagy vívó visszavonul. (Népsport, 1960. szept. 25.)
Szombathy István: Győzelmekre emlékeznek. Gerevich Aladár 22 aranya. (Népszabadság, 1970. febr. 19.)
Gerevich Aladár 80 éves. (Nemzeti Népsport, 1990. márc. 18.)
Syposs Zoltán: Napjaink emberei. Példakép – aki mindig adni akar. [75 éves Gerevich Aladár.] (Népsport, 1985. márc. 15.)
Füredi Marianne: Igaz mese a briliáns technikájú, hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladár mesés pályafutásáról. (Nemzeti Sport, 2002. febr. 17.)
Kő András: Gerevich Aladár, aki nem tudott védekezni. Megjelölt vívózsákok. (Magyar Nemzet, 2010. márc. 20.)
Kő András: Gerevich kardja. (Premier, 2010)
Arday Attila: A tudás örökzöld fája. A 100 éve született Gerevich Aladár nevét vette fel a Nemzeti Sportcsarnok. (Nemzeti Sport, 2010. márc. 27.)
Szabó Gábor: 1910 – száztíz esztendeje született Gerevich Aladár. Klasszis tükörben. (Nemzeti Sport, 2020. márc. 16.).

Irod.: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Keresztény magyar közéleti almanach. I–III. köt. (Bp., 1940)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (2. átd. kiad. 1972
3. átd. kiad. 1975)
Syposs Zoltán: Villanó pengék. (Bp., 1975)
Lukács László–Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története. 1896–1980. (Bp., 1980)
Ki kicsoda? (4. átd. kiad. Bp., 1981)
Sportlexikon. I–II. köt. Főszerk. Nádori László. (Bp., 1985–1986)
Muha József: Bajnokokkal szemtől szemben, Híres sportolók a múltról a jelenben, (Bp., 1987)
Dávid Sándor: Arany évtizedek. A magyar vívás története. A Magyar Vívó Szövetség 75 éves jubileumára. (Bp., 1988)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Czeizel Endre: Családfa. Honnan jövünk. mik vagyunk, hová megyünk? (Bp., 1992)
Ki kicsoda a magyar sportéletben? I–III. köt. (Szekszárd, 1994)
Magyarok az olimpiai játékokon. 1896–2004. Athéntól Athénig. A Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa. (Bp., 2004)
Hősök, akik a nemzetért éltek, haltak. (Bp., 2010)
Emléküket őrizzük. 2. Az olimpikonjaink, sportolóink, sportvezetőink emléke. Szerk. Győr Béla. (Bp., 2014)
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. 1896–2016. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2016)
Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel. (Bp., 2017)
Barta Emil: Az ismeretlen Gerevich. (Miskolc, 2021).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9TMD-KH3?i=342&cc=1554443&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AKZYR-KPC (Gerevich Zoltán születési anyakönyve, 1886)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GTMD-KJ9?i=382&cc=1554443&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AKZYR-GYK (Gerevich Géza születési anyakönyve, 1888)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/267469 (Ilniczky István gyászjelentése, 1896)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/259028 (Gerevich Emil gyászjelentése, 1902)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9GBS-FSG?i=461 (Gerevich Aladár születési anyakönyve, 1910)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6SPS-J16?i=86&cc=1452460 (Gerevich Géza és Rozsnyay Ilona házassági anyakönyve, 1924)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DYDQ-3F3?i=71&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A8WGC-RVZM (Gerevich Zoltán és Riegl Margit házassági anyakönyve, 1926)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/259036 (Gerevich Zoltán gyászjelentése, 1932)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/259031 (Gerevich Emilné Ilniczki Ilona gyászjelentése, 1948)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DRD3-2TK?i=129&cc=1452460 (Gerevich Emilné Ilniczky Ilona halotti anyakönyve, 1948)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/259035 (Gerevich Tibor gyászjelentése, 1954)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-XKB9-JLT?i=15&cc=1452460 (Gerevich Tibor halotti anyakönyve, 1954)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D4M7-7PX?i=107&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AWM6J-P8PZ (Bogáthy Albert halotti anyakönyve, 1961)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/259032 (Gerevich Géza gyászjelentése, 1962)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6S57-D56?i=342&cc=1452460 (Gerevich Géza halotti anyakönyve, 1962)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/259034 (Gerevich László gyászjelentése, 1997)

 

https://epa.oszk.hu/03300/03329/00010/pdf/EPA03329_enigma_no_95_051-060.pdf (Barta Emil: Az ismeretlen Gerevich)

https://epa.oszk.hu/03300/03329/00010/pdf/EPA03329_enigma_no_95_051-060.pdf (Gerevich-Kopteff Éva: Gerevich Tibor és a család)

 

Gerevich Aladárról szóló írások a Névponton:

https://nevpont.hu/tanulmany/gerevich-aladar-es-a-kardelre-hanyt-vilag-fcbc9 (Gerevich Aladár és a kardélre hányt világ)

https://nevpont.hu/tanulmany/gerevich-aladar-62d75 (Gerevich Aladár. A legeredményesebb magyar olimpikon)

https://nevpont.hu/palyakep/gerevich-aladar-5f928 (Gerevich Aladár életrajz)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője