Gera György
Gera György

2024. október 14. Hétfő

Gera György

író, műfordító

Születési adatok

1922. február 23.

Nagyvárad, v. Bihar vármegye

Halálozási adatok

1977. december 11.

Budapest


Család

Jómódú nagyváradi zsidó polgárcsaládból származott.

Iskola

A budapesti textilipari iskolában (1945), majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szociológia–filozófia–esztétika szakon tanult (1945–1947), a párizsi Sorbonne ösztöndíjas hallgatója (1947–1948); tanulmányait nem fejezte be.

Életút

A Népszava külső munkatársa (1941–1943), a II. vh. alatt munkaszolgálatos, majd a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták (1943–1945). A II. vh. után Budapesten telepedett le; a Madách Színház dramaturgja (1950–1952), a Színház és Mozi, ill. a Film, Színház, Muzsika újságírója (1952–1965). A Mafilm dramaturgja (1965–1968), a Bücher aus Ungarn c. német nyelvű folyóirat szerkesztője (1968–1977). Első írásai szürrealisztikus hangvételűek, az 1950-es években készült művei sematikus termelési beszámolók, azonban igen rövid időn belül szakít a kommunista irodalompolitikával, és írásai is megszabadulnak annak hatásától. Kisebb elbeszélései után jelent meg Pokoltánc (1956) c. regénye, amely a világháború borzalmait jelenítette meg családi élményei alapján. A történet központjában egy gazdag zsidó kereskedőcsalád sorsa áll, ennek a családnak a közelében jelennek meg a korszak jellegzetes alakjai, a zsidó üzletbe névlegesen betársuló, harácsoló katonatiszt, a nyilas kereskedősegéd, aki a hirtelen meggazdagodás vágyától hajtva feljelenti gazdáját. A regény egy pusztító történelmi válság következményeit ábrázolja, amikor a rendkívüli politikai események végső próbának vetik alá az emberek jellemét, s alig akadnak olyanok, akik ezt a próbatételt emberi összeomlás vagy erkölcsi megsemmisülés nélkül kiállnák. A Pokoltánc a nagyrealista regény társadalomábrázolását követi, a korábbi évek külsődleges és felületes ábrázolásmódját azonban igényes jellemfestő realizmussal váltja fel, ilyen módon a regény, noha megjelenése idején teljességgel visszhang nélkül maradt, az irodalmi sematizmus elleni művészi küzdelemben vállalt szerepet. Gera György későbbi írásai is gyakran foglalkoztak a magyarországi zsidóság sorskérdéseivel. A Terelőút (1972) hőse egy magyar zsidó fiatalember, aki megjárta a náci megsemmisítő tábor poklát, családját kiirtották, s végül egyedül neki sikerül túlélnie a borzalmakat. Túléli őket, ám nem szabadulhat tőlük: a szenvedés és megaláztatás az idegsejtjeibe ivódott, meghatározta további életét. Véleményei szerint a börtön, akár igazságos, akár igazságtalan: büntetés. A láger: sors. A nem titkoltan önéletrajzi elemeket felvonultató főhős végül Ausztriába utazik, hogy felkeresi Luban falut, ahol valamikor a láger állt. Gera a múltjával akar számot vetni, emlékeivel akar szembenézni, hogy megszabaduljon nyomasztó terheitől. A szabadulás azonban nem egyszerű: a múltba utazó már nem találja meg szenvedései egykori színterét; a barakkok leomlottak, a tábort visszahódította az erdő, a szembenézésnek hiányoznak a tárgyi feltételei. Jóllehet egykori szenvedéseinek környezete elenyészett a múló évtizedek során, az emberi lelkekben hagyott nyomok azonban változatlanok, s valójában ezek a nyomok akadályozzák a főhős gyógyulását. A Terelőút főhősét ugyanis a láger, a háború és a fasizmus emberi lelkekben hagyott pusztító nyomai fogadják. Részben olyan emberekkel találkozik, akik úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi, vagy legalább is úgy, mintha nekik – hallgatásukkal, belenyugvásukkal – nem lett volna közük a borzalmakhoz. Részben viszont olyan emberekre figyel fel, akik a megtorlásnak szentelik életüket, s bosszútól fűtve kutatják a megtörtént szörnyűségeket. Gera elutasítja mindkét attitűdöt, szerinte mindkét magatartás egyfajta terelőút, de egyik sem járható! Elbeszélései – amelyek többsége szintén a II. vh. borzalmait vagy az 1950-es évek nyomasztó és embertelen jelenségeit elemezte – folyóiratokban, kötetekben közölte. Halála után jelent meg Megtorlás (1979) c. gyűjteményes kötete, amely ezeket az időnként abszurd, néha groteszk vagy szürrealista elbeszéléseit tartalmazta. Tudományos–fantasztikus regényében (Az endogén expedíció, 1980) egy képzeletbeli földalatti utazásról számol be, a regény egyúttal a sci-fi paródiája is. Különösen értékes műfordítói tevékenysége, elsősorban kortárs és modern francia és német elbeszélő irodalmat (pl. Louis Aragon, Charles-Ferdinand Ramuz, Guillaume Apollinaire, Eugène Ionesco, Robert Merle; Thomas Mann, Lion Feuchtwanger, Friedrich Dürrenmatt stb.) tolmácsolt. Az ő fordításában vált Magyarországon ismertté Robert Merle két klasszikus műve: a Mesterségem a halál (1955) és a Két nap az élet (1961).

Emlékezet

Budapesten élt és alkotott, XI. kerületi (Városmajor utca 78.) házát emléktábla jelöli.

Főbb művei

F. m.: Tisztuló világ. Elb.-ek. (Bp., 1950)
Holland partokon. Elb.-ek. Ill. Máday Gréte. (Új magyar elbeszélések. Bp., 1953)
Pokoltánc. Reg. (Bp., 1956)
Korszerű regény – „új regény.” (Kortárs, 1965)
Mítosz és film. Jegyzetek Ingmar Bergmannról. (Filmkultúra, 1968)
Beszélgetések Párizsban az op-artról, Victor Vasarelyvel. (Korunk, 1968)
Baudelaire. Kismonográfia. (Irodalomtörténeti Kiskönyvtár. 37. Bp., 1968)
Mire alkalmas a scifi? 451° Fahrenheit. (Filmkultúra, 1969)
Arthur Rimbaud: Poison perdu. (Helikon 1969)
Terelőút. Reg. (Bp., 1972)
Megtorlás. Összegyűjtött elbeszélések. (Bp., 1979)
Az endogén expedíció. Tudományos–fantasztikus regény. Az életrajzot Hernádi Gyula, a lexikoncikket Kuczka Péter írta. (Kozmosz Fantasztikus Könyvek. Bp., 1980)
szerk.: Erős bástya. Fiatal képzőművészek a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség 2. kongresszusáért. Szerk. A képmellékletet összeáll. Gera Éva. (Bp., 1949)
Aragon, Louis: Művészetről, művészekről. Vál. A bevezetőt Gyergyai Albert írta. (Bp., 1956)
Apollinaire, Guillaume: Válogatott versek. – Poèmes choisis. Vál., szerk., az utószót írta. (Bp., 1958)
Zweig, Arnold: A parancs. Vál. novellák. Vál. Az utószót Rényi Péter írta. (Bp., 1960)
A kubizmus. Válogatás a mozgalom dokumentumaiból. Vál., a bevezetést és az összekötőszöveget írta. (Bp., 1975)
Guillaume Apollinaire legszebb versei. Az utószót írta. (A világirodalom gyöngyszemei. Bp., 1996)
ford.: Merle, Robert: Mesterségem a halál. Dokumentumregény. Ford., az utószót írta. (Bp., 1955
Milliók Könyve. 2. kiad. 1963
Európa Zsebkönyvek. 3. kiad. 1970
5. kiad. 1978
6. kiad. 1987
Európa Regénytár. 7. kiad. 1992
8. kiad. 1997
Európa Diákkönyvtár. 9. kiad. 2000
13. kiad. 2010)
Mann, Thomas: Válogatott tanulmányok. Vál. Ford. is többekkel. Ill. Bartha László. (Bp., 1956)
Ramuz, Charles-Ferdinand: Aline. Reg. Ford, az utószót írta. (Világirodalmi Kiskönyvtár. Bp., 1957)
Dürrenmatt, Friedrich: A baleset. Novellák. Ford., az utószót írta. Ill. Kondor Béla. (Világkönyvtár. Bp., 1958)
Seghers, Anna: Crisanta. Elb.-ek. Ford. Devecseriné Guthi Erzsébettel, Vajda Gáborral. (Bp., 1959)
Feuchtwanger, Lion: A siker. Reg. Ford. (Bp., 1959
2. kiad. 1971)
Kessel, Joseph: Az oroszlán. Reg. Ford. Ill. Csernus Tibor. (Bp., 1960)
Merle, Robert: Két nap az élet. Reg. Ford. Az utószót Dániel Anna írta. (Bp., 1961
Olcsó Könyvtár. 2. kiad. 1966
Európa Zsebkönyvek. 3. kiad. 1969
5. kiad. 1982
6. kiad. 1991
7. kiad. 1997
8. kiad. 2006
9. kiad. 2010)
Carlo Goldoni emlékezései. Ford. Az utószót Szauder József írta. (Bp., 1963)
Ionesco, Eugène: A kopasz énekesnő. Ellen-színmű. Ford. (A harag éjszakái. Modern francia drámák. Bp., 1965)
Dürrenmatt, Friedrich: Az ígéret. – A bíró és a hóhér. – A baleset. Három kisregény. Ford. Fáy Árpáddal, Ungvári Tamással. (Európa Zsebkönyvek. Bp., 1968
2. kiad. 1970
3. kiad. 1979
4. kiad. 1984
Szélrózsa Könyvek. 5. kiad. 1998
6. kiad. 2003)
Michaux, Henri: Nyugodják lázadásban. Vál. versek. Vál., ford., az utószót írta. (Bp., 1972)
Merle, Robert: Mesterségem a halál. Dokumentumregény. Ford. Ill. Sziráki Endre. (Századunk mesterei. 4. kiad. Bp., 1974)
Frisch, Max: Drámák. Ford. Többekkel. Az utószót Földényi F. László írta. (Bp., 1978)
Rose, Reginald: Tizenkét dühös ember. Bűnügyi történet. Ford. (Szolnok, 1980).

Irodalom

Irod.: Eörsi István: Az ember és a költő. (Élet és Irodalom, 1968. 18.)
Horpácsi Sándor: G. Gy.: Terelőút. (Palócföld, 1973)
Pomogáts Béla: G. Gy.: Terelőút. (Jelenkor, 1974)
Almási Miklós: Volt egyszer egy álmos lázadás. (Élet és Irodalom, 1975. 37.)
Sík Csaba: A kubizmusról „A kubizmus” ürügyén. (Nagyvilág, 1976)
Halálhír. (Népszabadság és Magyar Nemzet, 1977. dec. 13.)
Kristó Nagy István: G. Gy.: Az endogén expedíció. (Jelenkor, 1980).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője