Czeglédy Károly
Czeglédy Károly

2024. november 2. Szombat

Czeglédy Károly

nyelvész, orientalista, történész

Születési adatok

1914. december 21.

Pápa, Veszprém vármegye

Halálozási adatok

1996. június 20.

Budapest


Család

Régi református családból származott. Szülei: Czeglédy Sándor (1883–1944) református lelkész, író, műfordító, bibliafordító, Kósa Margit (1883. márc. Bp.–1958. júl. 20. Bp. Temetés: 1958. júl. Cegléd, Református Öregtemető). Öten voltak testvérek, ő volt a legfiatalabb.

Testvérei: Czeglédy Sándor (1909–1998) a Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzora, Czeglédy István (1910–1966) református lelkész, teológus, a Budapesti Református Teológiai Akadémia tanára, Czeglédy Antónia Éva (1913–2004), Haypál Béla (1899–1989) református lelkész, az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője felesége és Czeglédy Margit (1911–1991), Péter János (1910–1999) református püspök, politikus, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere felesége. Péter János gyermekei közül: Péter Katalin (1937–2020) történész, az MTA doktora és Péter Ágnes (1941–) irodalomtörténész, kandidátus, az ELTE BTK Angol Tanszéke egyetemi tanára.

Felesége: 1949-től Papp Katalin nyelvész. Fia: Czeglédy Károly (1950–) orvos; leánya: Czeglédy Katalin (1953–) gyógytornász.

Iskola

Elemi és középiskoláit Győrött és Cegléden végezte. A debreceni Tisza István Tudományegyetem Református Hittudományi Karán tanult (1932–1934), Belfastban és Utrechtben sémi nyelvészetet tanult (1934–1939). A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – sémi filológiából bölcsészdoktori okl. (1942), a sémi nyelvészet tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1946).

A nyelvtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1953), doktora (téziseire, 1976).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetem Sémi Filológiai Tanszéke mb. előadója (1942–1948), egyúttal a ceglédi gyülekezet lelkipásztora is.

Az ELTE BTK Sémi Filológiai és Arab Tanszéke intézeti tanára (1949–1950), egy. docense (1950–1960), egy. tanára (1960. aug. 10.–1984. dec. 31.) és a Tanszék (1963–1972), majd az Orientalisztikai Tanszéki Szakcsoport vezetője (1972–1984).

Tudományos pályafutását teológusként kezdte, a sémi nyelvek megismerése után érdeklődése a sémi filológia felé fordult. Első dolgozataiban az ugariti feliratok hangtani problémáit vizsgálta, majd részt vett a Ligeti Lajos (1902–1987) által szerkesztetett A magyarság őstörténete (1943) c. klasszikus történeti munka szerkesztésében. Az eurázsiai sztyeppöv honfoglalás előtti történetével, elsősorban a magyar őstörténet keleti – arab, török, szír, perzsa – forrásaival; sémi – arab, héber, szír – filológiával foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a magyar őstörténet nyelvészeti-filológiai kutatásában. A szír feliratok vizsgálatából kiemelkednek szír hagiográfiai adatközlései, amelyekből sikerült kimutatnia a besenyő kangar törzsek első említését 541-ből. Behatóan vizsgálta az avarok és besenyők korai történetét, a IX. századi kazár–magyar kapcsolatokat, a belső-ázsiai török népek történetét, összefoglaló munkát írt a sztyeppi népmozgalmakról, azoknak a magyar honfoglalásra gyakorolt hatásáról, korabeli arab és egyéb források alapján minden addiginál pontosabb kronológiát sikerült összeállítania a IX. századi magyar történelemről. A modern arabisztikai képzés, ill. az örmény és grúz filológiai oktatás meghonosítója Magyarországon.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Elismertség

Az MTA Őstörténeti Komplex Bizottsága elnöke. A Kőrösi Csoma Társaság elnöke (1976–1988), örökös tb. elnöke (1988–1996).

A Török Történeti Társaság (1978), az Atatürk Társaság t. tagja (1983).

Elismerés

Az MTA jutalma (1949), Kőrösi Csoma Sándor-díj (1979), az ELTE Aranyérme (1985), Prize for Altaic Awards (Bloomington, Indiana University, 1986). 

Munka Érdemrend (arany, 1985). 

Szerkesztés

Az Acta Orientalia szerkesztőbizottságának tagja (1950-től).

Főbb művei

F. m.: A zöngés velaris spirans az ugariti sémi feliratokban. – Die stimmhafte velare Spirans in den ugaritisch-semitischen Inschriften. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1940)
A magyarság Dél-Oroszországban. – Keleten maradt magyar töredékek. – A magyar őstörténet írásos forrásai. (A magyarság őstörténete. Szerk. Ligeti Lajos. Bp., 1943
hasonmás kiad. Bp., Akadémiai, 1986)
Magna Hungaria. (Századok, 1943. 7–10. és külön: Bp., 1943)
Krumpli. (Magyar Nyelv, 1943. 3.)
Vágja, mint Salai a szappant. (Magyar Nyelv, 1944. 1.)
Egy bolgár-török yiltavar méltóságnév. A volgai bolgárok és szlávok X. századi kapcsolatainak kérdéséhez. (Magyar Nyelv, 1944. 3.)
A IX. századi magyar történelem főbb kérdései. (Magyar Nyelv, 1945. 1–5.)
Ibn Fadlan über die Bestattung bei den Wolga-Bulgaren. (Archaeologiai Értesítő, 1946/48)
Egy kazár méltóságnév. (Magyar Nyelv, 1947. 4.)
A kunok eredetéről. (Magyar Nyelv, 1949. 1.)
A karluk törzsek nevei. (Magyar Nyelv, 1949. 2.)
A török népek és nyelvek tagolódásának kérdéséhez. (Magyar Nyelv, 1949. 3.)
Új adat a besenyők történetéhez. (Magyar Nyelv, 1950. 4.)
Die Karte der Donaulandschaffgruppe nach al-Huwarizmi. (Acta Orientalia, 1950. 1. és külön: Bp., 1951)
Zur Meschheder Handschrift von Ibn Fadlans Reisebericht. (Acta Orientalia, 1950. 2–3. és külön: Bp., 1951)
Új adatok a steppe-népek és északi szomszédaik történetéhez. (Magyar Nyelv, 1951. 1.)
Új adatok az onogurok történetéhez. (Magyar Nyelv, 1951. 2.)
Sarkel. Részlet a kazárok eredetét és nyelvét tárgyaló kiadásra kész tanulmányból. (Magyar Nyelv, 1952. 1–4.)
A kazár kil-kel eredete. – Herakleios török szövetségesei. (Magyar Nyelv, 1953. 1–2.)
IV–IX. századi népmozgalmak a steppén. (Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. 84. Bp., 1954)
A kangarok – besenyők – a VI. századi szír forrásokban. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1954 és külön: Bp., 1954)
Monographs on Syriac and Muhammadan Sources in the Literary Remains of M. Kmoskó. (Acta Orientalia, 1954. 1–3. és külön: Bp., 1954)
Heftaliták, hunok, avarok, onogurok. (Magyar Nyelv, 1954. 1–2.)
Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok. (Antik Tanulmányok, 1955. 1–3. és külön: Bp., 1955)
A magyar népnév legrégibb előfordulásai a forrásokban. (Pais Dezső-emlékkönyv. Szerk. Bárczi Géza és Benkő Loránd. Bp., 1956)
Kangarok és zavarok. (Magyar Nyelv, 1956. 1.)
Géza nevünk eredete. (Magyar Nyelv, 1956. 3.)
Bahram Cobin. (Antik Tanulmányok, 1957. 3–4.)
A szír Nagy Sándor-legenda. (Horváth János-emlékkönyv. Az MTA I. Osztálya Közleményei, 1958
angolul: The Syriac Legend Concerning Alexander the Great. Acta Orientalia, 1957. 2–3. és mindkettő külön: Bp., 1958)
Bahram Cobin and Persian Apocalyptic Literature. (Acta Orientalia, 1958. 1. és külön: Bp., 1958)
Középperzsa eredetű szír tudósítások. (Antik Tanulmányok, 1958. 3–4.)
A korai kazár történelem forrásainak kritikájához. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1959 és külön: Bp., 1959)
A szavárd kérdés Thury József előtt és után. (Magyar Nyelv, 1959. 3.)
Oszmán apja Anonymusnál? (Magyar Nyelv, 1959. 4.)
Nyugati türk eredetű méltóságnevek. (Névtudományi vizsgálatok. Szerk. Mikesy Sándor. Bp., 1960)
Az Iszlám. (Előadások a vallások és az ateizmus köréből. Bp., ELTE, 1960)
Khazar Raids in Transcaucasia A. D. 762–764. (Acta Orientalia, 1960. 1–3. és külön: Bp., 1960)
Joseph Aistleitner. (Acta Orientalia, 1960. 1–3.)
A Rézváros. (Antik Tanulmányok, 1960. 3–4.)
Bemerkungen zur Geschichte der Chazaren. (Acta Orientalia, 1961. 3. és külön: Bp., 1961)
Cogay-quzi, Qara-qum, Kök-Öng. – Termatzous. (Acta Antiqua, 1962. 1–3.)
Kasgari földrajzi neveihez. (Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből. Nyelvtudományi értekezések. 40. Bárczi Géza-emlékkönyv. Szerk. Benkő Loránd. Bp., 1963)
Sarkel. An Ancient Word for ‘House’. (Aspects of Altaic Civilization. Szerk. Sinor Dénes. Bloomington, 1963)
A régi török törzsszövetségek numerikus felosztásának kérdéséhez. (Magyar Nyelv, 1963. 4.)
A késő ókori Belső-Ázsia történeti földrajzához. (Antik Tanulmányok, 1964. 1–2.)
Oriental Studies. (Science in Hungary. Szerk. Erdey-Grúz Tibor és Trencsényi-Waldapfel József. Bp., 1965)
Das sakrale Königtum bei den Steppenvölkern. (Numen. International Review for the History of Religions, 1965)
Megjegyzések a honfoglalás előtti magyar királyság intézményeihez. (Nyelvtudományi Értekezések. 58. A magyar nyelv története és rendszere. Szerk. Imre Samu és Szathmári István. Bp., 1967)
Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. 6 táblával és 15 ábrával. (Kőrösi Csoma Kiskönyvtár. 8. Bp., 1969
átd. angol kiadás Wiesbaden, 1983)
Az Árpád-kori mohamedánokról és neveikről. (Nyelvtudományi Értekezések. 70. Névtudományi előadások a II. Névtudományi Konferencián. Bp., 1970)
Pseudo-Zacharias Rhetor on the Nomads. (Studia Turcica. Szerk. Ligeti Lajos. Bp., 1971)
A legnagyobb magyar iszlamológus. Emlékezés Goldzieher Ignácra. (Világosság, 1971. 12.)
Orientalisztika. (Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története. 1945–1970. Szerk. Balogh Sándor, Erdey-Grúz Tibor, Horváth Pál, Sinkovics István. Bp., 1972)
Gardizi „török” fejezetének magyarázatához. Álmos nevének magyarázatához. (Magyar Nyelv, 1972. 2.)
On the Numerical Composition of the Ancient Turkish Tribal Confederations. (Acta Orientalia, 1972. 1–3.)
Ex oriente lux… Egy tudomány az ősök nyomában. (Magyar Hírlap, 1972. nov. 17.)
A bibliai nyelvészet útján. (A Biblia világa. A Magyar Rádió művelődéstörténeti sorozata. Szerk. Rapcsányi László. Bp., 1972
3. kiad. 1981)
Gardizi on the History of Central Asia. 145–780. A. D. (Acta Orientalia, 1973. 1.)
Az arab filológia, a kaukazológia, a török népek és a magyar nép őstörténete köréből. Tudományos tevékenység tézisszerű összefoglalása. Doktori értek. (Bp., 1974)
A szakrális királyság a steppei népeknél – a kazároknál és a magyaroknál. (Magyar Nyelv, 1974. 1. és külön: Bp., 1974)
Etimológia és filológia. Bolgár-török jövevényszavaink átvételének történeti hátteréről. (Nyelvtudományi értekezések 89. Az etimológia elmélete és módszere. Az 1974. aug. 22–24. között rendezett nemzetközi konferencia előadásai. Szerk. Benkő Loránd és K. Sal Éva. Bp., 1976)
Árpád és Kurszán. Az Árpád-ház megalapításához. Pais Dezső-emlékünnepség, Zalaegerszeg, 1974. (Zalai Tükör, 1975)
De la dissolution de l’empire Hiong-nou jusq’a l’époque de la fondation de l’empire turc – autour de 550 de notre ere. (Philologiae Turcicae Fundamenta, 1976)
Ogurok és türkök Kazáriában. (Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. is Bartha Antallal, Róna-Tas Andrással. Bp., 1977 és Tanulmányok a bolgár–magyar kapcsolatok történetéből. Szerk. Dobrev, Csavdar, Juhász Péter és Mijatev, Petar. Bp., 1981)
Új arab forrás a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról. (Magyar Nyelv, 1979. 3.)
Zur Geschichte der Hephthaliten. (Acta Antiqua, 1980. 1–4.)
A terhini ujgur rovásírásos felirat török és magyar történeti és nyelvészeti vonatkozásai. – Még egyszer a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról. (Magyar Nyelv, 1981. 4.)
Megjegyzések a 942. évi magyar kalandozás forrásaihoz. (Magyar Nyelv, 1982. 4.)
Zur Stammesorganisation der türkischen Völker. (Acta Orientalia, 1983. 1–3. és külön: Bp., 1983)
Magyar őstörténeti tanulmányok. Cz. K. műveinek bibliográfiájával. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Schütz Ödön. (A Kőrösi Csoma Társaság és az MTA Könyvtára közös kiadványa. Bp., 1985)
Ligeti Lajos. (Hungarológiai Értesítő, 1986. 3–4.)
Scheiber Sándor. (Magyar Nyelv, 1986. 4.)
Die spätassanidisichen und schiitischen Mahdi-Erwartungen. (The Arabist. Budapest Studies in Arabic. 1. Szerk. Fodor Sándor. Bp., 1988)
Turan Kavimlerinin Göcü. (Istanbul, 1999)
Collected Papers of Károly Czeglédy. Vál., szerk. Dévényi Kinga. (The Arabist. Budapest Studies in Arabic. Bp., 2014).

 

F. m.: szerk.: A magyar őstörténet kérdései. A Magyar Nyelvtudományi Társaság vitaülése, 1953. dec. 1. Szerk. Hajdú Péterrel. (Nyelvtudományi Értekezések. 5. Bp., 1955)
A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. Sajtó alá rend. Györffy György. Az arab forrásokat ford. Cz. K. (Nemzeti Könyvtár. Történelem. Bp., 1958
2. bőv. kiad. 1975
3. kiad. 1986)
Hoc volumen Ludovico Ligeti sexagenario sacrum, Ligeti Lajos-emlékkönyv. Szerk. Cz. K. (Acta Orientalia. Bp., 1962)
Jerney János: A magyarországi izmaelitákról. Az 1844. évi kiadás fotomechanikai utánnyomása. Közreadta, a bevezető tanulmányt írta. (A Kőrösi Csoma Társaság kiadványa. Bp., 1971)
Fehérvári Géza: Az iszlám művészet története. Az előszót írta Cz. K. (Bp., 1987).

Irodalom

Irod.: Ecsedy Ildikó: Cz. K.: Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. (Antik Tanulmányok, 1970. 1.)
Cseres Tibor: Cz. K.: Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. (Élet és Irodalom, 1970. 8.)
Kőhegyi Mihály: Cz. K.: Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. (Ethnographia, 1971. 1.)
Harmatta János: Cz. K. hatvan éves. (Antik Tanulmányok, 1974. 2.)
Schütz Ödön: Cz. K. tudományos munkásságáról. (Cz. K.: Magyar őstörténeti tanulmányok. Bp., 1985)
Studies in Honour of Károly Czeglédy, on the Occasion of His Eightieth Birthday. Szerk. Fodor Sándor. Cz. K. műveinek bibliográfiájával. (The Arabist. Budapest Studies in Arabic. 8. Bp., 1994)
Schütz Ödön: Cz. K., a sémi filológia nemzetközi nagymestere 80 éves. (Magyar Nyelv, 1995. 1.)
Schütz Ödön: Cz. K. (Magyar Nyelv, 1996. 4.)
Fodor Sándor: Cz. K. Művei bibliográfiájával. (A hetvenes évek magyar nyelvészei. Pályaképek és önvallomások. 8. Bp., 1997)
Halálhír. (Magyar Nemzet, 1996. jún. 26.–Népszabadság, 1996. jún. 28.)
K. A.: A 17 nyelvű tudós. Cz. K. (Élet és Tudomány, 2015. 6.).

Irod.: Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1998. (Bp., 1991–1997)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000).

 

 

neten:

 

 

Bérces Edit: Egy magyar őstörténet-kutató emlékére. Cz. K. pályaképe. (Polvax. Társadalomtudományi folyóirat, 1999. 2–3.):

http://epa.oszk.hu/00600/00686/00008/pdf/4berces.pdf

 

Kovács I. Gábor: A debreceni tudományegyetem református hittudományi kari tanárainak prozopográfiája és a református felekezeti-művelődési alakzat szociológiája:

http://korall.org/sites/default/files/Kovacs_I_G_E-Fuggelek.pdf

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2020

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője