Csonka Pál
Csonka Pál

2021. július 24. Szombat

Csonka Pál

építészmérnök

Születési adatok

1896. július 8.

Budapest

Halálozási adatok

1987. november 26.

Budapest


Család

Sz: Csonka János (1852–1939) gépészmérnök, feltaláló, Winkler Johanna.

Iskola

A József Műegyetem Mérnöki és Építészeti Osztályán tanult (1914–1916 és 1918–1920), építész okl. (1920) és műszaki doktori okl. szerzett (1930); Budapesten építőmesteri szakvizsgát tett (1928), a vasbetonlemez szerkezetek szilárdságtana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1933), a műszaki tudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952).

Az MTA tagja (posztumusz, l.: 1990; 1967. máj. 3-án az MTA l. tagjának jelölték, de megválasztása közvetlen politikai beavatkozás miatt meghiúsult. 1990-ben rehabilitálták, és posztumusz az MTA l. tagjává választották!).

Életút

Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített (1916–1918), Budapesten magánmérnökként több építkezésen építésvezető (1920–1925), a Magyar Magas- és Mélyépítő Rt. igazgatója (1925–1927). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Alkalmazott Szilárdságtani Laboratóriumának gyakornoka (1927–1928), a matematika tárgy meghívott előadója (1928–1936), az Alkalmazott Szilárdságtani Tanszék egy. adjunktusa (1930–1936); a Tanszék vezetője (1933–1950); a JNMGE magántanára (1933–1936), ny. rk. tanára (1936–1940), ny. r. tanára (1940–1950), a BME, ill. az ÉKME tanszékvezető egy. tanára (1950–1956). A JNMGE Mérnöki és Építészmérnöki Kar dékánja (1943–1944).

Az MTA Szilárdságtani Kutató Csoportjának vezetője (1957–1969), az MTA nyugdíjas tud. tanácsadója (1969-től).

Műszaki létesítmények elméletével, szilárdságtannal, a méretezés elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a membrán- és hajlított héjak elmozdulásainak, a rúdszerkezetek és a szerkezetek állékonyságának vizsgálata terén, a héjszerkezetek világhírű szaktekintélye. Elsőként tett kísérletet a vasbeton keretszerkezetek törőterhének meghatározására, tovább fejlesztette a Shanley-eljárást, a Cross-módszert, egyéb új építési eljárásokat dolgozott ki és újfajta héjszerkezeteket vezetett be.

 

Pályája kezdetén több városépítészeti tervpályázaton vett részt, II. díjat nyert a Margitsziget (1921), Székesfehérvár (1922) és Szombathely városrendezésére kiírt pályázatokon (1923). Tervei alapján épült Budapesten több gyárépület, két Ferihegyi iker-hangár, több műhelycsarnok és Taksonyban a templom ellipszis alakú héjszerkezettel készült kupolája.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A Magyar Szabványügyi Intézet szakbizottsági elnöke, a Hadiműszaki Tanács tagja (1944–1945).

 

A Nemzetközi Elméleti és Mechanikai Unió (IUTAM) magyar nemzeti bizottságának tagja. A Nemzetközi Héjszerkezeti Egyesület (IASS) örökös tagja (1967). A Lengyel Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Társaság t. tagja.

Elismerés

A Drezdai Műszaki Egyetem t. doktora.

 

Munka Érdemrend (arany, 1981).

 

Czigler Győző-díj, Hollán Ernő-díj, Kossuth-díj (a képlékeny kihajlásra vonatkozó vizsgálataiban elért eredményeiért, 1954), Állami Díj (a műszaki mechanika, a szilárdságtan és az építéstechnika tudományterületén elért kimagasló eredményeiért, 1983).

Főbb művei

F. m.: A fémrudak csavarása. (Bp., 1929)
Üreges prizmatikus rudak csavarása. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1930)
Rugalmasságtan. I. köt. Az elemi test rugalmassága. (Bp., 1930)
Bevezetés a héjboltozatok elméletébe. (Bp., 1931)
Rácsos szerkezetek csavarása. (Bp., 1932)
Tanulmányok a szilárdságtan köréből. I. köt. (Bp., 1935)
Keretszerkezetek számítása. (Bp., 1946)
Eljárás derékszögű keretek számítására. (Bp., 1950)
Statika. XII. köt. (Bp., 1951–1952)
Statikai példatár. XII. köt. (Bp., 1951–1954)
Csonka János élete és munkássága. (Bp., 1960)
Membránhéjak. (Bp., 1965
németül: Berlin, 1966
lengyelül: Warszawa, 1969)
Statikai példatár. (Bp., 1972)
Héjszerkezetek. (Bp., 1981)
Theory and Practice of Membrane Shells. (Bp.–Düsseldorf, 1987)
Kappenschalen über Polygongrundrisse. (Wiesbaden, ?).

Irodalom

Irod.: Major Máté: Cs. P. nyolcvanéves. (Műszaki Tudomány, 1976)
Dulácskáné Szederjei Ilona–Dulácska Endre: Cs. P. professzor. A tanár és tudós életútja. (Magyar Építőipar, 1979)
Mentes Endre: Cs. P. 85 éves. (Magyar Építőművészet, 1981)
Egyed László: „Az életet, ím, megjártam, többnyire csak gyalog jártam.” Beszélgetés Cs. P. professzorral. (Magyar Tudomány, 1985)
Szabó János: Cs. P. Életrajz és művei bibliográfiája. (Építés–Építészettudomány, 1989).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013