Család

Sz: Buday Béla mérnök, Kelemen Tekla. Tízen voltak testvérek, testvérei közül: Buday Kálmán (1863–1938) orvos, az MTA tagja, Buday Béla (1865–1944) mérnök és Buday Dezső (1879–1919) jogász.

Iskola

A ciszterci rend pécsi gimnáziumában éretts. (1892), a bp.-i tudományegyetemen jog- és államtudományi doktori okl. szerzett és statisztikai szakvizsgát is tett (1897). Az MTA tagja (l.: 1914. máj. 7.).

Életút

Az Ország–Világ c. lap segédszerkesztője (1896–1897), a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársa, tisztviselője (1897–1914), minisztertanácsosi rangban (1914. aug. 1.–1918), helyettes államtitkári rangban igazgatója (1918–1920). A József Műegyetem Közgazdasági Osztály Statisztikai Tanszékén a statisztika és agrárpolitika ny. r. tanára és a Tanszék vezetője (1920–1925). A Magyar Statisztikai Társaság alapító elnöke (1922–1925). Pályafutását költőként kezdte: 15 éves korától közöl verseket, s egy regényt is írt (A reformátor címmel, 1895). Később érdeklődése a társadalmi statisztika felé fordult, első dolgozatai a betegsegélyező pénztárakkal, a munkásegészségüggyel, a törvénytelen születésekkel és az öngyilkosságokkal foglalkoztak. A 20. sz. első éveiben bekapcsolódott az 1884. évi ipartörvény módosításának munkálataiba, ill. részt vett a belügyi közigazgatás reformjaival kapcsolatos előkészületekbe, majd egyik legfontosabb munkája a községi és vármegyei háztartások statisztikai adatfelvételének a megszervezése lett. Vízaknai Antal váratlan betegsége miatt ő szervezte meg és irányította az 1910. évi népszámlálást, a sikeres lebonyolítás után, alig 41 évesen bízták meg a KSH vezetésével. Az I. vh. végén gr. Teleki Pállal hozzákezdett a magyarországi nemzetiségi viszonyokat bemutató térképsorozat elkészítéséhez, valamint a Magyarország gazdasági és társadalmi életének egészét bemutató statisztikai adatgyűjtemény összeállításához. Adatai alapján készült fel az ország a világháborút lezáró „béketárgyalásokra”. A nemzetközileg is egyedülálló statisztikai feldolgozás – jóllehet demográfiai megállapítását szándékosan figyelmen kívül hagyták Trianonban – ma is példaértékű munka. Elsősorban ezen adatok alapján jelent meg a két világháború közötti Magyarország legnagyobb könyvsikere (a Megcsonkított Magyarország, 1921; a Csonkamagyarország frazeológia is e könyv alapján vált országszerte elterjedtté!). A könyv összefoglalta a trianoni döntéssel Magyarországot ért területi, népességi, gazdasági és kulturális veszteségeket. A mű – amely később angolul és franciául is megjelent – egyike azoknak a kiadványoknak, amelyekkel a Bethlen-korszakban megkísérelték visszaszerezni a nyugati hatalmak rokonszenvét és támogatását, bizonyítani a béke Magyarország számára igazságtalan voltát. Élete utolsó éveiben elsősorban agrárpolitikai kérdésekkel foglalkozott, ill. elsőként kezdeményezte a statisztikatudomány magyar művelőinek összefogását, egy szakmai szervezetbe tömörítését.

Emlékezet

Budapest II. kerületében utcát neveztek el róla (Buday László utca, 1926-tól).

Elismertség

A Magyar Statisztikai Társaság alapító elnöke (1922–1925) és francia nyelvű szemléjének szerkesztője (Revue de la Société Hongroise de Statistique, 1922).

Elismerés

Az MTA Lévay-díja (1921), Chorin Ferenc-alapítványának Díja (posztumusz, 1926).

Szerkesztés

Az Ország–Világ c. lap segédszerkesztője (1896–1897). A Magyar Statisztikai Társaság alapító elnöke (1922–1925) és francia nyelvű szemléjének szerkesztője (Revue de la Société Hongroise de Statistique, 1922). A Közgazdasági Szemle szerkesztője (1922–1924).