Család

A család braunschweigi eredetű, a város ónémet változatát őrzi a Brunswick név is.

Nagyszülei: id. Brunswick Antal (1709–1780), Adelffy Mária. Szülei: ifj. Brunswick Antal (1746. máj. 13. Pest–1793. nov. 5. Fehértemplom, Temes vm.) főrend, br. Seeberg Anna (1752–1830. máj. 13. Buda) Mária Terézia udvarhölgye. Brunszvik Terézia keresztanyja Mária Terézia volt.

Ifj. Brunswick Antal testvérei: Brunszvik József (1750. szept. 15. Korompa, Szepes szék–1827. febr. 20. Pozsony), országbíró, Nógrád vármegye főispánja, Finta Józsefné Brunszvik Erzsébet, br. Révay Pálné Brunszvik Franciska, Guicciardi Ferencné Brunszvik Zsuzsanna, gr. Dezasse de Petit Verneuille Károlyné Brunszvik Katalin.

Brunszvik Terézia testvérei: Brunszvik Ferenc (1777. szept. 25. Pozsony–1849. okt. 24. Bécs), Brunszvik Jozefin, striteczi Deym Józsefné, Stackelberg Kristófné (1779. márc. 28. Pozsony–1821. márc. 31. Bécs) és Brunszvik Karolina (= Charlotte, Lotti; 1782. Pozsony–1843. jan. 12.), gr. széki Teleki Imre (1782. jún. 27. Kővárhosszúfalu, Szatmár vm.–1848. dec. 29. Kővárhosszúfalu) felesége, Teleki Blanka (1806. júl. 3. Kővárhosszúfalu–1862. okt. 23. Párizs) anyja.

Brunszvik Jozefin első férje striteczi Deym József (Josef Deym von Strítez, 1752–1804. jan. 24. Prága) cs. és kir. udvari kamarás, második férje br. Stackelberg Kristóf (Christoph von Stackelberg, 1777–1841). Jozefin első házasságából négy, második házasságából három gyermek született: Victoria Deym (1800–1860?), Friedrich Deym (1803. máj. 3. Bécs–1853. jan. 23. Bécs), Karl Deym (1802–1860?), Josephine Deym (1805–1860?); Laura von Stackelberg, Theophilia Maria von Stackelberg és Minona von Stackelberg (1813. ápr. 9. Bécs–1897. febr. 27. Bécs).

Brunszvik Ferenc felesége neczpáli Justh Szidónia (1800–1866. dec. 14. Temetés: 1866. dec. 19. Martonvásár, családi sírbolt) zongoraművész. A házasságból egy fiú, Brunszvik Géza (1834. aug. 15. Martonvásár–1899. júl. 20. Semmering) és egy leány, Brunszvik Mária (1832. aug. 8. Martonvásár–1901. máj. 4. Bécs) élte meg a felnőttkort. Mivel Brunszvik Géza gyermekei sem élték meg a felnőttkort a Brunszvik család grófi ága kihalt.

A család névváltozatai: Brunszvik, Brunsvik, Brunsvick, Brunswick, Brunczwick stb.

Iskola

Apja korai halála után a család Bécsben telepedett le, ahol felvilágosult szellemben nevelkedett: franciául és angolul tanult. Bécsben a Brunszvik-család kapcsolatba került Ludwig van Beethovennel (1770–1827), aki elvállalta Teréz zongoratanítását. Terézről – aki sohasem ment férjhez – korábban sokáig úgy vélekedtek, hogy ő lehet a „halhatatlan kedves”, az újabb kutatások azonban azt valószínűsítik, hogy húga, Jozefin volt az.

Életút

Az 1800-as évek elejétől gyakran foglalkozott szegény, szerencsétlen sorsú gyermekek nevelésével. 1808-ban felkereste Yverdonban Johann Heinrich Pestalozzit (1746–1827), a világhírű svájci pedagógust. A Svájcban eltöltött negyvennyolc nap után határozta el, hogy Pestalozzi nevelési módszerét Magyarországon is népszerűsíteni fogja. Kezdetben testvérei gyermekeit kezdte el tanítani, de már 1810-ben megpróbálkozott a gyermekvédelem magyarországi szervezésével. Írásaiban gyermekgondozói pályára buzdított, a férfiakat a köz javára végzendő munkákra szólította fel. Az 1810-es évektől, a nagy éhínségek után már próbálkozott „foglalkoztatók” felállításával kisgyermekek számára, majd levelezésbe kezdett Joseph Wertheimerrel (1800–1887) az óvodapedagógia német úttörőjével. Wertheimer fordította le németre az angol Samuel Wilderspin (1792–1866) Infant Education című művét (1826). Ez a német fordítás jutott el Brunszvik Terézhez, s a kötet elolvasása után vette fel a kapcsolatot Wertheimerrel.

Az óvodamozgalom kialakulását Magyarországon elsősorban Wilderspin pedagógiai elképzelései befolyásolták: olyan „óvó iskolákat” kell létrehozni, ahol tervszerű tanítás folyik, azaz az első óvodák még nem azonosak a mai értelemben vett óvodákkal, a „kisgyermeki őrintézetekben”, ill. a „kisdedóvó intézetekben” írni-olvasni is megtanították a kicsinyeket. Közép-Európa (a fenti elvek alapján) létesített első óvodáját 1828. jún. 1-jén Budán, Brunszvik Teréz saját házában, a krisztinavárosi Mikó utcában hozta létre (Angyalkert néven, ahol a tanítás nyelve még a német volt). Rögtön az elsőt még kettő követte Budán: a Várban és a Vízivárosban. Az első óvodában negyven gyermek tanult (2-től 6 éves korig). A gyermekek hetente 48 órát töltöttek el itt, olvasást, írást és számolást is tanultak, a fennmaradt leltárkönyv szerint 15 iskolapad, 8 leckeállvány, 1 írótábla, 1 „hangoztató gép” és 1 fekete szekrény is az első óvoda felszereléséhez tartozott, ez utóbbi „némely dolgok megőrzésére”. Az óvoda életéből nem hiányoztak a tornagyakorlatok és a játék sem. A kisededek délben abbahagyták a foglalkozást, mert mindenki otthon ebédelt. Az ilyen óvodák, nagyon hasonlítottak az első iskolákhoz is. Egy alapvető különbség azonban mégis volt a két intézmény között: az iskolák oktatóintézetek voltak, az Angyalkert, valamint az ennek a mintájára létesült kisdedóvók foglalkoztatók. 

Az első pest-budai óvodák egy-egy arisztokrata hölgy adományából létesültek; folyamatos ellátásuk érdekében Brunszvik Teréz széles köröket igyekezett megmozgatni (ő maga 11 további óvodát létesített). Elsősorban az ő kezdeményezésére alakult meg a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület. Ennek is köszönhetően, 1848-ban, már 77 óvoda működött Magyarországon. A később létesült óvodákban már a kicsinyekre 1-1 lelki, pedagógusi, orvosi „felvigyázó” is őrködött, de Brunszvik Teréz igyekezett a nevelői munkába a gyermekek édesanyját is bevonni. Az első óvodák megnyitásával egyidőben előkészületeket tett az óvodai nevelők képzésére, valamint a már működő nevelők továbbképzésére is. A továbbképzéseket Brunszvik maga irányította: a feljegyzések szerint hétfő délutánonként „összejöveteleket” tartott, ahol a tanítóknak a szükséges aktuális jelentésekkel együtt kellett megjelenniük.

Brunszvik Teréz azonban nemcsak az első óvoda megalapításáról ismert. A gyermekvédelmen kívül még sokat foglalkozott a nőneveléssel is. A Krisztinavárosban kezdeményezte egy ipariskola felállítását (az óvodából kikerült leányok a „kézmű oskolában” tanulhattak tovább, az első ilyen már 1828-ban létrejött) a leányoknak cselédiskolát is tervezett. Az 1840-es években unokahúgával sokat utazott Európában, hogy a gyermekintézményeken kívül az európai nőnevelést is tanulmányozzák. Tapasztalataik alapján, Teréz támogatásával Teleki Blanka hozta létre Magyarországon az első női „magánnöveldét”. A nőnevelés reformja egész életében foglalkoztatta, az egyik legkövetkezetesebb híve volt a nők egyenjogúsításának.

Emlékezet

Brunszvik Teréz 86 évesen hunyt el, unokahúga, Brunszvik József leánya, br. soborsini Forray Andrásné Brunszvik Júlia (1786–1866) dukai birtokán érte a halál, Martonvásáron nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2008-ban).

Teréz 1808-tól 1858-ig vezette naplóját, amelyet angolul, franciául és főként német nyelven írt. A naplósorozat 65 különböző egységet (feljegyzést, vaskos kötet, irkát, személyes emléket stb.) tartalmaz. Stílusa fesztelen, de nehezen olvasható: a szerző nem a nyilvánosságnak szánta. A naplófolyamban alig található valami Beethovennel kapcsolatban, valószínűleg azért, mert unokahúga (testvérének, Jozefinnek a leánya) abban a hiszemben, hogy nagynénje lehetett a „halhatatlan kedves” a legtöbb ilyen bejegyzést megsemmisítette. A feljegyzésekből derült ki az is, hogy valószínűleg Brunszvik Teréz állította az első karácsonyfát (1825-ben, Martonvásárott). Az első óvodával kapcsolatos levelezését (1828–1832) az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) őrzi. A bécsi Joseph Wertheimerhez írott leveleit szentgyörgyi Czeke Marianne (1873–1942) tette közzé. Bár a legtöbb levele elveszett, mégis megismerhető, mert a kor hagyományaihoz híven szinte minden leveléről piszkozatot is készített, s azt először a fennmaradt naplójában rögzítette.

Arcképét Barabás Miklós készítette el (kőnyomat, 1863), s szintén ő készített róla dagerrotípiát is (1859); első szobrát, Aradi Zsigmond munkáját 1871. nov. 5-én leplezték le (a Magyar Nemzeti Múzeumban). Az első óvoda emlékét emléktábla őrzi (a budai Mikó utcában). Kampfl József szobrászművész Brunszvik Teréz-mellszobrát 1994-ben leplezték le (mészkő, bronz, a budai I. ker. Logodi utcában, a Várba vezető Gránit lépcső aljánál). Halálának 100. évfordulóján (Budapesten, az MTA; 1961), ill. születésének 220. évfordulóján tudományos konferenciát rendeztek (Martonvásárott, 1995. szept. 23-án). – Óvodát neveztek el róla – többek között – Budapesten, Hódmezővásárhelyen, Győrött, Oroszlányban, Miskolcon. Az ő nevét vette fel a szarvasi Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskola (1990-től, addig: Felsőfokú Óvónőképző Intézet). A Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1992-ben Brunszvik Teréz-díjat alapított (kiemelkedő óvodapedagógiai munkásság elismeréséért; a dombormű Lebó Ferenc alkotása).

Az ő nevét vette fel továbbá a Brunszvik Teréz Óvodatörténeti Múzeum. A múzeum közvetlen előzménye az 1962-ben Martonvásárott megnyílt óvodatörténeti állandó kiállítás volt. A mai múzeum állományát 1979-től jórészt Harcsa Tiborné gyűjtötte össze, s 1990-ben nyílt meg a nyíregyházi Stadion utcai óvodában. Hivatalosan 1992-ben kapott működési engedélyt, Martonvásárra (a Brunszvik utcába!) 1995-ben költözött. A múzeumban őrzik Brunszvik Teréz feljegyzéseit, az első óvodáival kapcsolatos jegyzeteit; s ugyanitt elkészítették az első krisztinavárosi kisdedóvó makettjét is. Emléke ápolására Martonvásárott Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány jött létre.