Család

Sz: Boros Béni (1839–1896) mérnök, Rózsa Hermine.

Iskola

Középiskoláit Aradon végezte, a bp.-i és a berlini tudományegyetemen tanult (1908–1912), a bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1912), a szív- és vérbetegségek tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1927).

Életút

A bp.-i tudományegyetem Kórbonctani Intézete egy. tanársegéde (1912–1914), az I. vh. különböző frontjain katonai szolgálatot teljesített (1914–1918). Az összeomlás után a bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika (1918–1921), IV. sz. Belgyógyászati Klinika egy. tanársegéde (1921–1930), majd az I. sz. Belgyógyászati Klinika egy. adjunktusa (1930–1937); magántanára (1927–1932), a belgyógyászat c. ny. rk. (1932–1937), ny. rk. (1937–1938), ny. r. tanára (1938-tól); egyúttal a II. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója is (1938–1944). A Németországba kitelepített Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi karán Breslauban (1944–1945), majd Halléban tanított (1945–1946), egyúttal a kitelepített egyetem rektora (1945–1946). Németországban telepedett le, a saarbrückeni Saar-vidéki Egyetem előadó tanára (1948–1950), a belgyógyászat professzora és a Belgyógyászati Klinika igazgatója (1950–1960). A magyarországi hematológiai kutatások úttörőjeként elsősorban a vérrendszer betegségeivel, ezek gyógyításával, a vérképzés élettanával és kóros elváltozásaival fogl.