Bolgár Imre [Emmerich]
Bolgár Imre [Emmerich]

2024. március 29. Péntek

Bolgár Imre [Emmerich]

újságíró, műfordító

Születési adatok

1893. június 5.

Vág, Sopron vármegye

Halálozási adatok

1932. július

Dornbach, Ausztria


Család

Sz: Bolgár Ignác (1865–) kereskedő, lapszerkesztő. Kétszer nősült, két házasságából két fia született.

Iskola

Középiskoláit Budapesten és Sopronban végezte, a soproni líceumban éretts. (1911), a bp.-i tudományegyetemen (1911–1912), a Frankfurt am Main-i újságíró-iskolában tanult (1912–1913).

Életút

Tanulmányait megszakítva, Bécsben egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített (1913–1914), az I. vh. kitörése után a szerbiai fronton harcolt, gránátnyomást kapott és rokkanttá nyilvánították (1914), a belgrádi haditudósító-központban teljesített szolgálatot (1915–1917). Budapesten újságíró (1917–1918), az összeomlás után részt vett a forradalmi mozgalmakban és támogatta a Tanácsköztársaságot (1919). A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe menekült (1919), ahol különböző osztrák lapok munkatársa (1919–1926), a Radiowelt újságírója (1926–1931), főszerkesztője (1931–1932). Bécsben értékes újságírói tevékenységet fejtett ki, korán felismerte a rádióműsorok forradalmi kommunikációs jelentőségét: ausztriai és magyar lapokban rendszeresen tudósított a rádióban történtekről, tkp. az első rádiókritikusként népszerűsítette az első hangjátékokat. Kezdeményezésére a bécsi rádióban előadták Az ember tragédiáját (Mohácsi Jenő fordításában, 1930-ban; később a bécsi Burgtheater is előadta). Műfordítói tevékenysége is jelentős, elsősorban kortárs német nyelvű irodalmat, ill. skandináv irodalmat tolmácsolt (ez utóbbit német nyelvből).

Emlékezet

Családjával Sopronban, a Templom utcában lakott. Portréját (Bielitz Margit ceruzarajza) a soproni Liszt Ferenc Múzeum őrzi, de gyakran ült modellt Ágoston Ernő helyi művésznek is. 1919-től Bécsben élt, halála előtt néhány hónappal Dornbachban bérelt villát, ott hunyt el, váratlanul. A bécsi szellemi élet egyik fontos személyiségeként, igen nagy és értékes kéziratgyűjteménye volt: Felix Saltentől Thomas Mannig az osztrák és a német irodalmi élet megannyi fontos írójával, művészével levelezett.

Főbb művei

F. m.: A burzsoá. (Barna Könyvek. Wien, 1921)
A rádióművészet problémái. (Nyugat, 1930)
ford.: Perutz, Leo: Kilenc és kilenc között. Reg. A borítékot Berény Róbert rajzolta. (Wien, 1920)
Lagerlöf, Selma: A halál kocsisa. Reg. Ford. Antal Sándorral. (Regényfüzér. 8. Wien, 1921)
Mann, Heinrich: Pippo Spano. Reg. (Új Modern Könyvtár. Wien, 1922).

Irodalom

Irod.: Becht Rezső: B. I. (Soproni Szemle, 1956).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője