Iskola

Trojanov magániskolájában, majd Nádasi Ferenctől és Hidas Hedvigtől klasszikus balettet, Feleki Kamill magániskolájában sztepptáncot, színpadi mozgást és akrobatikát tanult.

Életút

A bp.-i Moulin Rouge, a Royal Revüszínház, a Vígszínház és a Budapest Varieté revüinek táncosa (1945–1957), a Fővárosi Operett Színház társkoreográfusa (1957–1960), a Tarka Színpad táncosa, koreográfusa és a tánckar vezetője (1960–1963, a színház megszűnéséig: 1963). A bp.-i Petőfi Színház koreográfusa (1963–1964), majd külföldön – többek között – Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában és az NSZK-ban vendégszerepelt (1964–1968). Hazatérése után a Fővárosi Operettszínház balettegyüttesének koreográfusa (1968–1986) és a tánckar művészeti vezetője (1973–1986). Pályafutását kitűnő adottságú, könnyed mozgású revütáncosként kezdte, s Budapest szinte valamennyi revüszínházában fellépett. Első koreográfiáit a Fővárosi Operettszínház számára készítette, egyúttal különböző mulatóhelyek és zenés szórakozóhelyek számára is komponált táncjeleneteket. Különösen értékes munkát végzett a látványos kísérleti zenés színházi produkcióknak is otthont adó Tarka Színpad koreográfusaként. A színház megszűnése után Nyugat-Európában vendégszerepelt, s a magyar színpadon még nem vagy alig ismert műfajokat tanulmányozott: elsősorban a dzsessztáncot, a dzsesszbalettet és a musical különböző stílusait. Hazatérése után ő készítette el az első magyarországi musicalbemutatók koreográfiáit, ill. kezdeményező szerepet játszott a dzsessztánc magyarországi színpadi és televíziós meghonosításában. Az 1970-es évektől a Fővárosi Operettszínház balettegyüttese számára több egyfelvonásosból álló önálló balettestet komponált, 1978-tól pedig a tánckar önállóan is fellépett.

Emlékezet

Bednai Nándor portréfilmet készített művészetéről (12 óra tánc címmel, 1970-ben). Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Elismerés

Liszt Ferenc-díj (1971), érdemes művész (1978).