Család

Sz: Blum Arnold pálinka-kiskereskedő. 

Iskola

Budapesten éretts. (1921). 

Életút

A Pesti Napló tördelőszerkesztője (1923–1926), belső munkatársa (1926–1939), a zsidótörvények után elbocsátották (1939), Budapesten könyvkereskedésekben eladó (1939–1942), munkaszolgálatot teljesített, deportálták (1942–1945).

A Szabad Nép újságírója (1945–1948), a Dolgozók Világlapja és a Magyar Nap (1949–1951), a Népszava szerkesztője (1951–1953), a Nők Lapja újságírója (1955–1956), az Esti Hírlap szerkesztője (1957–1963). 

Pályafutása kezdetén tárcákat, riportokat, krokikat írt; rendkívül jó megfigyelésein alapuló, a Pesti Naplóban megjelent ún. helyzetrajzai a „riportage” és a kispróza határán lévő alkotások voltak. Miután elvesztette állását, a Palladis Rt. Félpengős regényei sorozatában megjelent bűnügyi és kalandtörténeteket fordította kezdetben saját neve, majd különböző álnevek alatt, végül név nélkül. A II. világháború után a Szabad Nép és más kisebb lapok szerkesztőjeként működött, ekkor megjelent művei a kor sematikus elbeszélései. A Népszavánál dolgozott, amikor – a közismert történet szerint – Sztálin betegségéről a volt szociáldemokrata napilap „Mélységes megrendeléssel” kezdetű tudósítással számolt be (Mélységes megrendüléssel helyett; 1953. márc. 6-án). Jóllehet az elhíresült dolgozatot nem Bodó Béla írta, de aznap ő volt az ügyeletes szerkesztő, ezért őt vonták felelősségre. A munkaszolgálatot és deportálást megjárt írót ezúttal az ÁVH tartóztatta le, máig ismeretlen ideig és körülmények között börtönben raboskodott (1953–1955 között). 

Írói karrierje valójában 1955-ben kezdődött. Felnőtteknek szóló regényei komor, fájdalmas szépségű írások a két világháború közötti évek küzdelmeiről, munkaszolgálatos megpróbáltatásairól, az ötvenes évek cellamagányáról. Ádámok és Évák (1964) c., 23 elbeszélésből álló novellafüzére nem szerelmes kisregények sorozata. Férfiak és nők sikertelen kapcsolatkereséseiről szóló hétköznapi tragédiák, mikrorealista helyzetképek, sokszor a legnaturálisabb eszközökkel. Stílusát szűkszavú mondatok, zsúfolt, sűrített történések jellemzik. Korábbi tárcáit nem ritkán újra elővette, régi riportjait átdolgozta elbeszéléssé, kisregénnyé gyúrta össze. Különleges hangú, sokszor nyomasztó mikrovilága ellensúlyaként – saját eredeti nevéből játszva – teremtette meg Brumit, a kedves kölyökmackót. Brumi és kisbarátai Mackóvárosban és az Erdőben élnek. Ebben a világban nincsenek gonosz emberek, legfeljebb haszontalan kismackók, akikkel a legkülönfélébb dolgok történhetnek meg, a végén azonban a legrendetlenebb kis medvebocs is megjavul. A Brumi-sorozatból öt kötet jelent meg (1956–1970), a hatodik történetet (Brumi, a hajóskapitány), továbbá életrajzi nagyregényét (A ház története) már nem tudta befejezni. 

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a Kozma utcai Izraelita Temetőben nyugszik. Mivel a Sztálin betegségével kapcsolatos történetet évtizedekig nem írhatta le a magyar sajtó (a Magyar Nemzet 1970-es nekrológja szerint Bodó Bélát „egyetlen betűhiba miatt meghurcolták”) a későbbi visszaemlékezések különbözőképpen számoltak be a Bodó Béla életét döntően befolyásoló sorseseményről. Brumi történetei viszont a magyar gyermekirodalom klasszikusai, közel hatvan éve rendszeresen kiadják, ill. újranyomtatják.