Család

Nagyapja: Beliczay (Bellicz) Jónás (1764–1845) evangélikus lelkész. Sz: Beliczay Benjamin épületfa-kereskedő. Nagybátyja: Beliczay Imre (1806–1872) mézeskalácsos, a pesti mézeskalácsos céh főcéhmestere.

Iskola

A pozsonyi evangélikus líceum diákja, egyúttal Révkormáromban zenei és zongoratanulmányokat folytatott és karnagyi képesítést szerzett (1856). Zongorázni Pozsonyban Kumlik Józseftől tanult; Bécsben Józef Hoffmann, Franz Krenn és Gustav Nottebohn növendéke. A bécsi műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1856).

Életút

A Tiszavidéki Vaspályatársaság mérnöke (Bécsben, 1858–1871), Pestre költözött, a MÁV pesti (= budapesti) Igazgatósága Gépészeti Osztályának főmérnöke (1872–1887), nyugdíjaztatta magát (1888). Zongoraművészként és zeneszerzőként is sikeresen lépett fel Bécsben (1864–1875), majd állami ösztöndíjjal Európa nagyvárosainak zenei életét tanulmányozta (1875-től). Miután a MÁV-nál nyugdíjaztatta magát csak zenével foglalkozott (1888- tól), a bp.-i Zeneakadémián a zeneszerzés r. tanára (1888–1892). Bár zeneszerzőnek készült, apja kérésére gépészmérnöki okl. szerzett, majd Bécsben mérnöki állást vállalt. Mérnöki karrierje mellett párhuzamosan haladt zeneszerzői és zongoraművészi előmenetele, mígnem feladta mérnöki ambícióit, s csak a zenének élt. A 19. sz. végének népszerű, külföldön is elismert, sokszor játszott zeneszerzője. Első műveit még Bécsben jegyezte, s itt adta első hangversenyeit is. A királynak dedikált Ave Mariaért elnyerte Bécs városa Viribus unitis aranyérmét (1870-ben). Hazatérése után csatlakozott Mihalovich Ödönhöz, aki a wagneri zenedráma híveként, annak nyomán akarta megújítani a magyar romantikus zenét. Zeneszerzőként a népies daltól a szimfóniáig minden műfajban jelentőset alkotott: egyházi és kamaraműveket, zongoradarabokat komponált, megzenésítette – többek között – Johann Ludwig Uhland, Heinrich Heine és Nikolaus Lenau verseit. Legnagyobb figyelmet kamarazenei műveivel keltette, egyházi művei ugyanakkor tipikusan bécsi, schuberti hatást mutattak. Jelentős pedagógusi pályafutása is, a Zeneakadémián összhangzattant tanított, zeneelméleti tankönyve (A zene elemei, 1891) a korszak zenei irodalmának kiemelkedő teljesítménye.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben). Műveit előbb adták ki külföldön (Ausztriában és Németországban) mint Magyarországon (alkotásaiból kb. ötven jelent meg életében). Zenei műveinek bemutatóira is általában külföldön került sor (pl. d-moll szimfóniáját Karlsbadban adták elő először, 1888-ban). I., a-moll vonósnégyesét a Becker-vonósnégyes játszotta először (New Yorkban és Szentpétervárott, 1889-ben), II., a-dúr vonósnégyesét a Hubay–Popper kvartett mutatta be (szintén 1888-ban). Miséjét Bécsben adták elő először (a Szent Mihály-templomban, 1867-ben). Német nyelvterületen Julius von Beliczay néven vált ismertté, első – és egyetlen – életrajza is ilyen néven (természetesen németül) jelent meg (1889-ben). Liszt Ferenc neki dedikálta c-moll zongoraversenyét. Néhány levelét Isoz Kálmán (1924), zeneműve kéziratát Lavotta Rezső közölte (1940). Kőnyomatos arcképe Pataki J. műintézetében készült (megjelent a Nefelejts c. lapban, 1873-ban), ill. Ellinger Ede fényképe után a Vasárnapi Ujság közölte (nekrológjában, 1893-ban). Rézkarc portréját még a bp.-i Zeneakadémia is őrzi (Pollák Zs. metszete, 1880-as évek). Scitovszky János esztergomi hercegprímás a komáromi nagy tűzvész után felújított Szent András-templomot 1860. okt. 28-án szentelte újjá. Azóta, minden évben, az újjászentelés évfordulóján emlékmisét tartanak. Ezen évforduló alkalmából tartották meg a Komáromban született Beliczay Gyula néhány évvel ezelőtt előkerült F-dúr miséjének ősbemutatóját (a Harmonia Sacra Danubiana nemzetközi egyházművészeti és egyházzenei fesztivál keretén belül, 2008. okt. 25-én; a mű a Szent István-bazilika énekkarának CD-jén is hallható, 2009-ben). Emlékére, születésének 175. évfordulóján, a szlovákiai Komáromban, nemzetközi zenei versenyt rendeztek (Beliczay Gyula nemzetközi emlékverseny, 2010. ápr. 30-án). A MÁV Szimfonikusok Zenekara két emlékkoncertet is tartott a két Komáromban, ahol Beliczay műveit adta elő (a komáromi Jézus Szíve Nagytemplomban, 2010. jún.-ban, ill. a szlovákiai komáromi Szent András-templomban, 2010. nov. 13-án).

Szerkesztés

A Zenészeti Lapok bécsi tudósítója (1862–1870). Német nyelvű zenei és zeneelméleti írásai a bécsi Wandererben (1865), a Blätter für Theater és a Musik und bildische Kunst c. folyóiratokban (1866–1871), valamint a lipcsei Neue Zeitschrift für Musikban (1887- től) és a Neues Politisches Volksblattban jelentek meg (1888-tól).