Család

Köznemesi családból származott, nemességüket Bethlen Gábortól kapták 1618-ban. Sz: anyja Meskó Sándor, csanádi alispán húga. Testvére: Barna Sándor Csanád vm. árvaszéki ülnöke. Nagybátyja: Barna Ignác (1822–1894) fogorvos és Barna Ferdinánd (1825– 1895) nyelvész, mindketten az MTA tagjai.

Iskola

Középiskoláit Szegeden, Nagyszebenben és Szarvason végezte, a bp.-i tudományegyetemen középisk. tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1906).

Életút

A Szatmárnémeti R. k. Főgimnázium (1906–1912), a szatmárnémeti városi felsőkereskedelmi iskola r. tanára (1912–1913), az I. vh. kitörésekor Spanyolországban nemzetközi közgazdász tanfolyamon vett részt, hazafelé a franciák internálták (1914–1919). Hazatérése után ismét Szatmárnémetiben tanított (1919–1924). Áttelepült Magyarországra, a makói Návay Lajos városi fiú felsőkereskedelmi iskola r. tanára (1924–1925), igazgatója (1925–1929), a bp.-i gyakorló felsőkereskedelmi iskola r. tanára (1929–1934). Irodalomtörténészként elsősorban 19. sz.-i és kortárs magyar irodalommal, Reviczky Gyula munkásságával fogl., műfordítóként spanyol és francia költőket tolmácsolt. Összeállította a Csanád vármegyei nemes családokat, egyúttal monográfiát írt saját családja, a nyermeghi Barna család múltjáról. Jelentősek a vidéki színészet (Gyöngyös, Makó, Nyíregyháza stb.) történetét feldolgozó művei; kiadta Balogh István naplóját, Kántorné Engelhardt Anna levelezését.

Szerkesztés

A Csanádvármegyei Könyvtár szerkesztője (1926–1929). Tárcái, irodalmi cikkei és műfordításai többek között a Kulturában (1911–1912), a Heti Szemlében (1912–1913), a Katholikus Életben (1920–1924), a Rendkívüli Ujságban (1922–1924), az Aradi Fáklyában (1923) és a Pásztortűzben jelentek meg (1923).