Család

Sz: Mátékovits Kornélia. Apja (†1935) honvéd ezredes volt, akit posztumusz vitézzé avattak. F: Kael Anna (1908–1985) atléta, tornász. Leánya: Petőváryné Balogh Anikó atléta, gerelyhajító, válogatott. Unokája: Petőváry Attila vízilabdázó, válogatott, Petőváry Zsolt (1963–) vízilabdázó, válogatott, olimpiai helyezett. 

Iskola

A József Műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1931), a SEKI-n atléta-szakedzői tanfolyamot végzett; atléta mesteredző (1953).

Életút

Az Óbudai Hídtervező Vállalat, a Salgótarjáni Kőszénbánya és a budapesti Elektromos Művek mérnöke (1931–1945), az Iparügyi Minisztérium Energiagazdasági Osztálya osztályvezető-helyettese (1946–1947). Az FKgP tagja, a Nagy Ferenc-féle köztársaság-ellenes összeesküvés koholt vádjával letartóztatták (1947). A Ganz Villamossági Gyár (1948–1949), a budapesti Vasas Szakszervezet (1950–1951), a Gheorghiu Dej Hajógyár tervezőmérnöke (1951–1956), a TF Atlétikai Tanszék főisk. docense (1956–1963). 

A MAFC (1937–1944), a MAC atlétája; tízpróbázó, távolugró és rövidtávfutó (1937–1944). Olimpiai résztvevő (1928); angol bajnok (1933: távol); főiskolai vb 2. (1930: távol, 4x 100 m), főiskolai vb 3. (1928: távol); 4-szeres magyar bajnok (1928–1933: távol); 5-szörös magyar csapatbajnok (1937, 1941, 1942: távol; 1942, 1944: kalapács). Országos csúcstartó (1929: távol: 7,43 m; 1933: 7,49 m), 12-szeres magyar válogatott (1924–1933).

A Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) elnöke (1946), a Testnevelési Tudományos Tanács (TTT) tagja (1954-től).

Mérnökként elsősorban sportlétesítmények tervezésével és építésével foglalkozott: a Népstadion edzőpályáját (1951–1954), a Budapesti Honvéd sporttelepét (1952–1953) és a Budapesti Építők, ill. a MAFC sportpályáit tervezte (1954–1956). Edzőként a sportmozgások biomechanikáját vizsgálta, tanítványai közül Kádárné Csák Ibolya (1915–2006) magasugró, olimpiai bajnok.