Család

Régi unitárius nemesi családból származott.

Nagyszülei, anyai: kiscsávási Csávási Mihály, Nagy Katalin.

Szülei: Balázs József szűcsmester, Csávási Rozália (1803. aug. Kolozsvár–1875. máj. 7. Kolozsvár. Temetés: 1875. máj. 9. Kolozsvár, családi sírbolt).

Balázs József testvérei: Balázs Sámuel (†1869. ápr. 14. Bánffyhunyad, Kolozs vm. Temetés: 1869. ápr. 16. Bánffyhunyad) földbirtokos és dr. Bakonyi Józsefné Balázs Erzsébet. (†1888. febr. 29. Kolozsvár. Temetés: 1888. márc. 3. Kolozsvár).

Balázs Sámuel leszármazotta: Balázs Samu (1906. máj. 18. Bánffyhunyad–1981. szept. 25. Bp.) színész.

Testvére: Balázs Gábor (1841. Kolozsvár–1887. dec. 3. Bp. Temetés: 1883. dec. 5. Németvölgyi Sírkert) honvédelmi minisztériumi tisztviselő, utazó, ill. Balázs Anna (1820. dec. 19. Kolozsvár), Balázs Boldizsár (1839. aug. 10. Kolozsvár) és Balázs Albert (1842. aug. 28. Kolozsvár). Négy testvére gyermekkorában elhunyt.

Balázs Gábor 1875-ben Dél-Amerikába hajózott, Argentínában és Brazíliában járt, utazásairól először a Hölgyfutárban számolt be úti levelek formájában (majd Utazásom Dél-Amerikában címmel könyve jelent meg Kolozsvárott, 1876-ban).

Felesége: Bognár Vilma (1845. okt. 5. Pest–1904. jún. 3. Bp. Temetés: 1904. jún. 4. Kerepesi út) operaénekes, énekművész; Bognár Ignác (1810. márc. 18. Csepreg, Sopron vm.–1883. nov. 1. Bp. Temetés: 1883. nov. 3. Kerepesi út) zeneszerző és Miskolczy Júlia leánya.

Bognár Vilma testvére: temesrékási Vaszilievits Vazulné Bognár Adél (1842. Hol?–1931. ápr. 13. Bp. Temetés: 1931. ápr. 15. Kerepesi út) színésznő.

Bognár Adél férje: Vaszilievits Vazul (1834. jún. 8. Temesvár, Temes vm.–1912. máj. 25. Bp. Temetés: 1912. máj. 27. Kerepesi út) jogász, kúriai bíró. Vaszilievits Vazulnak Bognár Adél a második felesége volt.

Vaszilievits Vazul első felesége: nemes Milassin Eulália (1838. márc. 6. Kula, Bács-Bodrog vm.–1861. márc. 25. Pest. Temetés: 1861. márc. 26. Kerepesi út), Milassin Károly (1804. okt. 20. Szabadka, Bács-Bodrog vm.–1847. febr. 25. Hercegszántó, Bács-Bodrog vm.) és nemes Paukovics Julianna leánya.

Vaszilievits Vazul és Milassin Eulália fia, Bognár Adél nevelt fia: dr. Vaszilievits János (1857. aug. 25. Pest–1913. jún. 29. Bp. Temetés: 1913. júl. 2. Kerepesi út) Budapest székesfőváros alpolgármestere.

Gyermeke, leánya: Balázs Róza (1864. ápr. 13. Kolozsvár–1874. nov. 5. Bp.).

Iskola

Iskoláit Kolozsvárott végezte, majd részt vett az 1848–1849-es forradalomban és szabadságharcban, utóbb Pesten, a mérnöki tanfolyamon tanult (1850–1851). Tanulmányait azonban nem fejezte be, első sikerei után csak irodalommal foglalkozott.

Életút

A Hölgyfutár (1852–1853), a Budapesti Visszhang segédszerkesztője (1853–1854), a Divatcsarnok szerkesztője (1854–1855). Az Ország Tükre (1862–1864 és 1865), a Magyarország és a Nagyvilág (1865–1866), az Omnibusz (1871), a Házibarát (1872), a Magyar Tisztviselő (1874–1875), a Magyar Posta c. napilap (1884) és a Petőfi Társaság Lapja szerkesztője (Szana Tamással, 1877–1878).

A Nemzeti Színház könyvtárnoka (1881–1887).

Balázs Sándor első írása, Színházi kaland c. humoros verse a Hölgyfutárban jelent meg, s itt közölték első „beszélyét” is (Első szerelmem címmel, mindkettőt 1851-ben); első írásainak sikere után felhagyott tanulmányaival, s elvállalta a Hölgyfutár c. lap segédszerkesztését. Az 1850-es évektől sorra jelentette meg rendkívül népszerű humoros elbeszéléseit, később regényt és népszínműveket, ill. vígjátékokat is írt. Rendkívül termékeny szerző volt, szinte valamennyi jelentős fővárosi és nagyobb vidéki lap rendszeresen közölte munkáit. Műfordítóként elsősorban Augustin Eugène Scribe (1791–1861) színdarabjait és William Makepeace Thackeray (1811–1863) regényeit tolmácsolta.

Szigligeti Edével (1814–1878) közösen írt színműve a sztrájk első irodalmi ábrázolása magyar színpadon (A strike, 1871; bem.: Nemzeti Színház, 1871). Az égben c. vígjátéka (bem.: Nemzeti Színház, 1864) a női emancipációt gúnyolta. Mindkét darabról Mikszáth Kálmán többször is elismerően nyilatkozott. Arcképe az Arczkép-Albumban (Barabás Miklós rajza, Pest, 1855), ill. a Hölgyek Lapja munkatársai között (Elischer Lajos rajza, Pest, 1881) jelent meg.

Emlékezet

Balázs Sándor kászonfeltizi előnevű régi nemesi családban született Kolozsvárott. Iskoláit Kolozsvárott végezte, majd részt vett a forradalomban, ill. a szabadságharc bukása után Petőfi özvegyével, Szendrey Júliával együtt járta az erdélyi harctereket, segített keresni az eltűnt költő nyomait. Lelkesedett Petőfiért, az ő stílusában kezdett el verseket, majd kisebb prózai műveket írni. Megszakította mérnöki tanulmányait, a fővárosban telepedett le, s csak az irodalommal foglalkozott. Az 1850-es–1860-as évek népszerű szerzője volt, nevéhez fűződik a Mandello Károly kőnyomdásszal megindított Ország Tükre c. képes magazin szerkesztése, a nagy alakú, finom papíron megjelent, sok kőnyomatú képpel illusztrált lap a korszak legnépszerűbb kiadványa lett. Vezető szerepet játszott az 1876. jan. 1-jén megalakult Petőfi Társaság szervezésében, amelynek célja a Petőfi-kultusz terjesztése, a költő műveinek és életének feltárása, valamint a magyar szépirodalom nemzeti szellemben való művelése. Későbbi írásai már kevésbé voltak sikeresek, találmányokon (pl. különös betűszedő gép, kormányozható léghajó stb.) törte a fejét és sajátos vállalkozásokba fogott, amelyek mind megbuktak és sok pénzét emésztették fel. Utolsó éveiben az Országos Antiszemita Párt tagjaival sikertelen kísérletet tett egy Auróra Társaság megalapítására, majd a párt képviselőjelöltje volt az 1887. évi választásokon (Mohács körzetében, csúfos kudarcot vallott). Tragikus körülmények között elhunyt kislánya sírjánál öngyilkos lett, megmérgezte magát. Temetésén a gyászszertartást Klincsik József segédlelkész végezte, a Petőfi Társaság nevében Komócsy József, a Kisfaludy Társaság nevében Ábrányi Emil búcsúztatta. Balázs Sándor feleségével együtt a Kerepesi úti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2009-ben).

Néhány elbeszélését német és finn (!) nyelvre is lefordították (Balázs, Alexander néven).

Elismertség

A Petőfi Társaság alapító tagja (1876-tól).

Elismerés

Az MTA (1864) és a Nemzeti Színház pályadíja (1872).

Szerkesztés

Írásai a fentieken kívül még elsősorban a Családi Lapokban (1855), a Délibábban (1856), a Nővilágban (1857), a Vasárnapi Ujságban (1858-tól), a Napkeletben (1858–1860), a Családi Körben (1860, 1865–1879), a Nefelejtsben (1860–1868), a Fővárosi Lapokban (1864–1887), a Nemzeti Hírlapban (1877), az Alföldben (1879), a Koszorúban (1879–1881), a Hölgyek Lapjában (1880), a Függetlenségben (1882) és a Nemzetben jelentek meg (1883).