Alföldi András (Andreas)
Alföldi András (Andreas)

2024. március 29. Péntek

Alföldi András (Andreas)

ókortörténész, régész, numizmatikus

Születési adatok

1895. augusztus 27.

Pomáz, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Halálozási adatok

1981. február 12.

Princeton, New Jersey


Család

Kikeresztelkedett evangélikus családból származott. Sz: Alföldi (1881-ig Deutsch) Antal orvos. Veje: Deér József (1905–1972) történész. Fia: Alföldi András.

Iskola

A bp.-i III. kerületi állami gimnáziumban éretts. (1912), a bp.-i tudományegyetemen történelem–latin szakon tanult, bölcsészdoktori okl. (1918), az ókori történelem tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1923). Az MTA tagja (l.: 1933. máj. 19.; r.: 1945. máj. 30.; tagsága külföldre távozása miatt megszűnt: 1949. nov. 29.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Éremtárának gyakornoka, múzeumi segédőre, majd őre (1915–1923). A debreceni Tisza István Tudományegyetem Ókori Történeti Tanszék ny. rk. tanára (1923–1930), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem Régészeti Intézete ny. r. tanára és az Intézet vezetője (1930–1947). Angliába távozott, a berni (1948–1952), a bázeli egyetemen az ókortörténet professzora (1952–1956), a princetoni Institute for Advanced Study professzora (1956–1965). Komplex kutatási eredményeivel az ókortudomány területén nemzetközi hírnevet szerzett: munkássága nyomán az addig, elsősorban csak a klasszikus-filológia eredményeire támaszkodó magyarországi ókortudomány kibővült az epigráfia, a régészet és mindenek előtt a numizmatika legújabb megállapításaival. Elsősorban a korai és császárkori Róma és a Római Birodalom, valamint a Kárpát-medence és Pannónia történetével, a pogányság és a kereszténység viszonyával, a sztyeppi népek kultúrájával foglalkozott. A II. vh. után a bp.-i bölcsészkar újjászervezésében a Múzeum körúti épületben az egyetem javait személyesen őrizte. Külföldre távozásában nemcsak politikai okok befolyásolták: súlyosan beteg fiát Magyarországon nem tudta gyógykezeltetni. Nyugatra távozása után elsősorban a latinok és etruszkok előtti Rómát, ill. a császárság kialakulását, szimbolikáját, s az ezzel összefüggő kultúrtörténeti kérdéseket vizsgálta. Az egyik legtermékenyebb magyar történész volt, 24 köteten kívül több mint 300 dolgozata jelent meg (munkái jelentős részét azonban német és angol nyelven írta).

Emlékezet

Princetonban élt és hunyt el, hagyatékát részben a Debreceni Egyetem Klasszikus-filológiai Tanszéke őrzi. Születésének 100. évfordulóján emlékkonferenciát rendeztek tiszteletére (Budapesten, 1995-ben). Az utóbbi években, egy OTKA-pályázat keretén belül megkezdődött hagyatékának tudományos igényű feldolgozása, ill. több munkáját újra kiadták vagy magyar nyelvre fordították.

Elismerés

A Bajor (l.: 1936) a Bolgár (l.: 1943), a Göttingeni Tudományos Akadémia (l.: 1954), az Accademia Nazionale dei Lincei tagja (külső: 1962). Rómer Flóris-emlékérem.

Szerkesztés

A Numizmatikai Közlöny (1927–1947), a Dissertationes Pannoniae c. monográfiasorozat (I–XXXV. 1933–1947), az Archaeologiai Értesítő (1940–1947), a Dissertationes Bernenses (1947–1981) és az Antiquitas szerkesztője (1955–1981).

Főbb művei

F. m.: Pannoniai agyagminták és vonatkozásaik a császárkorra. Részben egy. doktori értek. is. (Archaeologiai Értesítő, 1918)
Az I. Valentinianus-féle erődépítés tégláiról. (Archaeologiai Értesítő, 1920)
Siscia. Vorarbeiten zu einem Corpus der in Siscia geprägten Römermünzen. (Blätter für Münzfreunde, 1923)
Der Untergang der Römerherrschaft in Pannonien. I–II. köt. (Ungarische Bibliothek. 10 és 12. Berlin, 1924–1926)
Hogyan omlott össze a római erődrendszer Pannóniában? (Hadtörténeti Közlemények, 1925)
A honfoglalás előtti magyarság kutatásának mai helyzete. (Budapesti Szemle, 1926)
A gót mozgalom és Dacia feladása. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1929)
Pannonia világuralma. (Budapesti Szemle, 1930)
Leletek a hun korszakból és ethnikai szétválásuk. (Archaeologia Hungarica, 1932)
A tarchan méltóságnév eredete. (Magyar Nyelv, 1932)
A kettős királyság a nomádoknál. (Károlyi Árpád-emlékkönyv. Bp., 1933)
Az avarok nemzetisége. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1934. jan. 22.)
Magyarország népei és a római birodalom. (Kincsestár. 42. Bp., 1934)
Die Ausgestaltung des monarchischen Zeremoniells am römischen Kaiserhofe. (Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts, 1934)
Állatdíszes kerékvető fejek kelta-római kocsikról. (Archaeologiai Értesítő, 1935)
Egy batavus istennő oltárköve Adonyból. (Székesfehérvári Szemle, 1935)
Epigraphica. I–IV. köt. (Pannonia Könyvtár. Pécs–Bp., 1935–1941)
Insignien und Tracht der römischen Kaisern. (Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts, 1935)
Állatdíszes kerékvető fejek kelta-római kocsikról. (Archaeologiai Értesítő, 1935)
Bibliographica Pannonica. A római kori Magyarország és a népvándorlás kutatásának irodalma. I–VI. köt. (Pécs, 1935–1941)
Pannonia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. 1–2. (Századok, 1936)
Isis-szertartások Rómában a IV. század keresztény császárai alatt. (Dissertationes Pannonicae. II. 7. Bp., 1937
angolul is)
A római világ nagy válságának szemléletéhez. Állásfoglalás H. M. D. Parker új művével szemben. (Századok, 1937)
Emlékezés Wosinszky Mórról. A tudós szekszárdi apátplébános halálának 30. évfordulójára. (Budapesti Szemle, 1938)
Tonmodel und Reliefmedaillon aus den Donauländern. (Dissertationes Pannonicae. II. 10. Bp., 1938)
A kereszténység nyomai Pannóniában a népvándorlás korában. (Szent István-emlékkönyv. Bp., 1938)
Visages de la Hongrie. (Paris, 1938)
Erdély sorsának ókori gyökerei. (Magyar Szemle, 1939)
Dákok és rómaiak Erdélyben. (Századok, 1940 és Erdély. Szerk. Deér József. Bp., 1940
ill. külön: Bp., 1940
románul is)
Antik ábrázolások az eurázsiai lovaspásztorok kultúralkatának ismeretéhez. (Folia Archaeologica, 1941)
Jazig–szarmata leletek a Bánságból. Párducz Mihállyal. (Archaeologiai Értesítő, 1941)
Zur Geschichte des Karpathenbeckens im I. Jahrhundert v. Chr. (Bp., 1942)
Latin keresztény felirat Erdélyből, a Kr. u. IV. századból. (Archaeologiai Értesítő, 1942)
Budapest története az ókorban. Nagy Lajossal, Tompa Ferenccel. (Budapest története. I. köt. Bp., 1942)
Kontorniat-érmek. A római városi pogány nagyurak félreismert propagandaeszközei a keresztény császárság ellen. I–II. köt. A Magyar Numizmatikai Társulat ünnepi kiadványa fennállása 40. évfordulójának emlékére. (Bp., 1942–1943
németül: Leipzig, 1943)
Nagy Konstantin megtérése. (Olasz Szemle, 1943)
Aquincumi adalék a Kr. u. 268. év történetéhez. (Budapest régiségei, 1943)
Kelet-Magyarország a római korban. (Magyarok és románok. I. köt. Bp., 1943)
A keresztény Konstantin és a pogány Róma. (Olasz Szemle, 1943)
Zu den Schiksalen Siebenbürgens im Altertum. (Ostmitteleuropäische Bibliothek. 54. Bp., 1944)
A nyereg alatt puhított hús historiájához. (Ethnographia, 1944)
Adalék Szombathely településtörténetéhez. (Archaeologiai Értesítő, 1944)
Az utolsó nagy pannon császár. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1945. okt. 22.
megjelent: Az Egyetemi Nyomda kistanulmányai. Bp., 1946)
A varciánusok törzse Dél-Pannoniában és szomszédai. (Archaeologiai Értesítő, 1946)
Budapest ősi múltjának új emlékei. (Budapest [folyóirat], 1946)
A Duna és Rajna régiójának közös problémái a római korban. (Századok, 1947)
The Conversion of Constantine Great and Pagan Rome. (Oxford, 1948)
Études sur le trésor de Nagyszentmiklós. I–III. köt. (Cahiers Archéologiques, 1950–1952–1954)
Der frürömische Reiteradel und seine Ehrenabzeichen. (Baden-Baden, 1952)
A Conflict of Ideas in the Late Roman Empire. The Clash between the Senate and Valentinian I. (Oxford, 1952
Westport, 1979)
Studien über Caesars Monarchie. (Bulletin de la Société des Lettres de Lund, 1953)
Der mytische Gewaltherrscher und Ganymed. Eine hellenistische Reliefkomposition aus Vindonissa. (Brügge, 1954)
The Main Aspects of Political Propaganda in the Coinage of the Roman Republic. (Essays in Roman Coinage. Oxford, 1956)
Römische Kaiserzeit. (Historia Mundi. IV. Bern, 1956)
Die trojanischen Urahnen der Römer. (Basel, 1957)
Early Rome and the Latins. (Ann Arbor, 1963
németül: Darmstadt, 1977)
The Domination of Cavalry in Greece and Rome after the Kings. (Ann Arbor, 1966)
Studien zur Geschichte der Weltkrise des III. Jahrhunderts nach Chr. (Darmstadt, 1967)
Die monarchische Repräsentation im römischen Kaiserreiche. (Darmstadt, 1970)
Der Vater des Vaterlandes im römischen Denken. (Darmstadt, 1971)
Die zwei Lorbeerbäume des Augustus. (Bonn, 1973)
Die Struktur des voretruskischen Römerstaates. (Heidelberg, 1974)
Constantino tra paganesimo e cristianesimo. (Roma–Bari, 1976)
Römische Frühgeschichte. Kritik und Forschung seit 1964. Manganaro, G.-vel, Szilágyi János Györggyel. (Heidelberg, 1976)
Oktavians Aufstieg zur Macht. (Bonn, 1976)
Constantino tra paganesimo e cristianesimo. (Roma–Bari, 1976)
Aion in Mérida und Aphrodisias. (Mainz am Rhein, 1979)
Caesariana. Gesammelte Aufsätze zur Geschichte Caesars und seiner Zeit. (Bonn, 1984)
Studien zur Caesars Monarche und ihre Wurzeln. (Bonn, 1985)
Az utolsó nagy pannon császár. (Európai műhely. Szerk. Hamvas Béla. Pécs, 1990 és Voces paginarum. Magyar ókortudomány a huszadik században. Szerk. Szilágyi János György. Bp., 2008)
Redeund Saturnia Regna. (Bonn, 1997)
Steppei népek Magyarországon. Harmatta Jánossal. (Acta Classica Universitatis Debreceniensis, 1997)
Erdély népei az ókorban. (Erdély és népei. Szerk. Mályusz Elemér, Vistai András János. Bp., 1999)
Magyarország népei és a Római Birodalom. – Keletmagyarország a római korban. Szerk. Forisek Péter, Patay-Horváth András. (Máriabesnyő, 2004)
Keresztény császárok, pogány Róma. Szerk. Forisek Péter, Patay-Horváth András. (Historia incognita. 3. sorozat. Zsebkönyvek. 13. Máriabesnyő, 2005)
A későrómai birodalom válaszúton. I. Valentinianus és a senatus összeütközése. Szerk. Forisek Péter, Patay-Horváth András. (Historia incognita. 3. sorozat. Zsebkönyvek. 15. Máriabesnyő, 2006)
Korai Róma. Ford. Takács Levente. (Historia incognita. 1. sorozat. Történettudomány. 29. Máriabesnyő, 2009)
Pogány szokások, keresztény emlékek. Szerk. Forisek Péter, Patay-Horváth András. (Historia incognita. 3. sorozat. Zsebkönyvek. 18. Máriabesnyő–Gödöllő, 2011).

Irodalom

Irod.: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Bögli, H.: Oeuvre litteraire d’André Alföldi. (Jahrbuch für Numismatik und Geldgeschichte, 1959–1960)
Alföldy Géza–Weber, I.: Bibliographie von Andreas Alföldi. (Antiquitas Reihe. 4. Bonner Historia-Augusta-Colloqium. Bonn, 1964–1965)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Alföldi-Festschrift. Sajtó alá rend. Straub, Johannes. (Bonner Historia-Augusta-Colloqium. Bonn, 1976)
Mócsy András: A. A. (Archeológiai Értesítő, 1981)
Fitz Jenő: Megemlékezés A. A.-ról. (Numizmatikai Közlöny, 1981/82)
Overbeck, B.: A. A. (Jahrbuch für Numismatik und Geldgeschichte. 1981/82)
Bengston, H.: A. A. (Jahrbuch der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, 1982)
Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. (Bp., 1990)
Szilágyi János György: A. A. hagyatéka. (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 1991)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Gesztelyi Tamás: Alföldi-relikviák a debreceni egyetemen. (Debreceni Szemle, 1997)
Köves-Zulauf, Th.: A. A. (Acta Classica Universitatis Debreceniensis, 1997)
Alföldy Géza: Ein Ungar in der Emigration. Andreas Alföldi. 1947–1981. – Szilágyi János György: A. A. és a magyar ókortudomány. (Dissertationes Pannonicae. III. 5. Bp., 1999)
Von Entstehung Roms bis zur Auflösung des Römerreiches. Konferenz zum Gedenken des hundertsten Geburtstages von Andreas Alföldi. Szerk. Borhy László. (Dissertationes Pannonicae. Bp., 1999)
Tóth Endre: A. A. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Forisek Péter: A. A. a Debreceni Egyetemen. (Debreceni Szemle, 2005)
Forisek Péter: Tudóssors 1945 után. Adalékok A. A. emigrációjához. (Debreceni Szemle, 2007)
Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. (Bp., 2010)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője