Család

Evangélikus családból származott.

Nagyszülei, anyai: Hochberger József, Bara Mária.

Szülei: Kupcsok János mozdonyvezető, Hochberger Antónia (1870. márc. 6. Salgótarján).

Hét testvére született, közülük négy húga élte meg a felnőtt kort: Kupcsok Adél (1893–) női szabó, Kupcsok Antónia (1904–1975) tanítónő, Kupcsok Gizella (1907–1953) és Kupcsok Julianna tanítónő (1910. máj. 28. Zagyvaróna–1979).

Felesége: Péter Anna.

Iskola

Elemi és polgári iskoláit Salgótarjánban végezte. A losonci tanítóképzőben tanítói képesítést szerzett (1918), mezőgazdasági ismereteire ausztriai, svájci, németországi és olaszországi tanulmányútjain tett szert (1929–1931).

Életút

Az I. világháborúban az olasz fronton harcolt (1918), a Tanácsköztársaság idején vöröskatona (1919). Az összeomlás után Losoncon mint tanító nem tudott elhelyezkedni, ezért előbb egy Losonc melletti földbirtok gazdálkodását (1919–1920), majd gr. Károlyi Imre érdi, ill. érdligeti kisebb birtokait vezette (1920–1929), a Gr. Károlyi Imre Tejüzemi Rt. cégvezetője (1929–1939), a cég aligazgatója és budapesti tejüzemének vezetője (1939–1941), a budapesti Központi Általános Tejcsarnok Rt. cégvezetője, igazgatója (1941–1945).

A II. világháború után a Nemzeti Parasztpárt tagja (1945-től), képviseletében az Újjáépítési Minisztérium államtitkára (1945. jún. 16.–1946. jún. 14.). A Nemzeti Parasztpárt nemzetgyűlési képviselője (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyék, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.).

Az Országos Földművelésügyi Tanács alelnöke (1947–1949).

A Nemzeti Parasztpárt egyik meghatározó gazdaságpolitikusaként Kovács Imre (1913–1980) szűkebb baráti köréhez tartozott. Nevéhez fűződik Magyarországon a kis- és nagyüzemek előnyeit egyesítő szövetkezeti nagyüzem megteremtésének gondolata (külön hangsúlyozva a fokozatosság és önkéntesség elvét). Alapvető jelentőségű gazdasági könyveiben (A magyar föld korszerű problémái, 1937; A szegényedés lejtőjén, 1939 és Mezőgazdaságunk hétéves terve, 1941) szembeszállt a kisbirtokok többtermeléséről élő hiedelmekkel, statisztikai adatokkal bizonyította, hogy a fogyasztást csakis a korszerű nagybirtokok termelési eredményeinek fokozásával lehet elérni. Úgy vélte, hogy a kisbirtokok termeléscsökkenésén túl a föld sem elegendő valamennyi igény kielégítésére, sőt a népszaporulat akkori állása szerint évek múlván ez a „földosztás” a kisbirtokok további aprózódásához, általános elnyomorodáshoz vezethet. A nagybirtokok felosztásával agrárproletárok százezrei válnak munkanélkülivé, ha pedig ezek a nincstelenek földhöz jutnak, új társadalmi feszültségek keletkeznek a frissen földhöz juttatottak és a törpebirtokosok között. Ezért is ellenezte az erőszakos földhöz juttatást, a földtulajdonok radikális (= forradalmi) megváltoztatását.

Emlékezet

Adorján János (Kupcsok János néven) Inászóbányatelepen született, (közigazgatásilag Zagyvaróna település része, ott anyakönyvezték). Tanulmányait Salgótarjánban és Losoncon végezte, Budapesten élt és tevékenykedett, a terézvárosi (VI. kerület) Frangepán utcában lakott, ahol az 1930-as években híres összejöveteleket tartott. Vendégei ezen alkalmakkor a magyarországi agrárfejlődésről és a mezőgazdaság átalakításának lehetőségeiről vitáztak. Baráti köréhez tartozott – többek között – Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kerék Mihály, Simándy Pál, Talpassy Tibor. Móricz Zsigmond (1879–1942) lapjában, a Kelet Népében többször foglalkozott műveivel, a lap szerzői gyakran hivatkoztak könyveire. Adorján tejüzemi tapasztalatai alapján gondolta, hogy az akkor már sikeresen működő tejszövetkezetek tapasztalatait felhasználva lehetne hozzákezdeni a mezőgazdaság szövetkezeti átalakításához. A tejtermelés megszervezésével, a gazdák „termelvényeinek” összehangolásával sikerült leszorítani a tej előállítási költségeit, s megkezdték a tej saját, üzemi feldolgozását (sőt nemsokára megalakultak az első gabonaszövetkezetek is). A sikeren felbuzdulva később – részben Adorján javaslatára – a gazdák már a földművelésük egyesítését tervezték, az állattartást és hizlalást egységes elvek szerint szervezték, elkezdték építeni állataiknak a közös istállókat. Az átalakítás ezért (Adorján szerint) nem lehet radikális és egyszeri, a revolúció helyett az evolúciót hangsúlyozta. A földreform önmagában nem sokat ér a termelés átszervezése nélkül, a földreformnak állandó és tényekkel meg nem alapozott ismételgetése nem több szellemi késdobálásnál. Adorján elképzelései szerint Mátrai Endre az Adony melletti Alsócikolapusztán (Fehér vármegye) alapította meg az első „szövetkezeti nagybirtokot” (felhasználva a tej- és gabonaszövetkezeti kooperáció tanulságait).

Írásai igen nagy vihart kavartak, baloldali (szocialista és kommunista bírálói) kiemelték, hogy ellenzi a földreformot, ezt a gyanút elősegítette, hogy gr. Károlyi Gyula felvásároltatta könyvének fellelhető példányait, és úgy terjesztette, hogy csakis a nagybirtok az életképes. Adorján újabb és újabb könyvekkel és tanulmányokkal válaszolt, egyre indulatosabb írásai hatására végül mind a bal-, mind a jobboldali agrárszakértők számára elképzelései hiteltelenné váltak. Jóhiszemű megállapításait szándékosan félremagyarázták, s miután a földreformmal kapcsolatos könyvrészletet külön mint röplapot is megjelentette nézeteivel végleg elszigetelődött (talán csak Móricz volt az egyetlen, aki végig kitartott mellette). Kovács Imre Szovjet-Oroszország agrárpolitikája c. művében viszont Adorján munkáit – tévesen – úgy értékelte, hogy az a szovjet tervgazdálkodást népszerűsítette. A Magyar Nemzet 1944. jan. 21-i számában fejtette ki elképzeléseit a jövő falujáról, ezzel próbálta tisztázni a félreértéseket. Az íráshoz Kovács Imre, Erdei Ferenc, Kerék Mihály és Veres Péter is hozzászólt. Az illegalitásban utóbb Adorján sem tagadta már, hogy nagyüzemi elképzeléseit már befolyásolták a szovjet eredmények, azonban ellenezte, azok kritikátlan átvételét. Valószínűleg írásai közéleti hatása miatt kérték fel a „felszabadulás” után az államtitkári posztra. Új pozíciójában a földreformot, a termelési és a hitelreformmal együtt próbálta megvalósítani egy új, szövetkezeti nagyüzemi művelés bevezetéseként. Nevéhez fűződik Magyarországon az az üzemi szemlélet, amelyik nagyüzemi módon kívánta megszervezni a kisüzemek azon termelési ágazatait, amelyekben kétségtelenül megmutatkozott a nagyüzemi termelés fölénye. Elképzeléseivel azonban ismét magára maradt, nemcsak a kommunistákkal, de parasztpárti harcostársaival is szembekerült. Miután lemondatták államtitkári feladatairól, visszavonult a közélettől (jóllehet 1947-ig még nemzetgyűlési képviselő volt). Nemsokára személye ellen „nyugati izgatás gyanúja” miatt valóságos hajsza kezdődött, s amikor idézést kapott a Gazdasági Rendőrségtől öngyilkosságot követett el. A kapitányság ötödik emeletéről levetette magát.

Írásait kezdetben Kupcsok János néven jegyezte, 1935-ben hivatalosan is felvette apai nagyanyja családnevét, az Adorján-t.

Szerkesztés

A Magyar Mezőgazdasági Társaság szaklapjának, a Magyar Mezőgazdaságnak alapító szerkesztője (1946–1948).